Tekintsünk testvérként a másikra, foglalható össze tömören az 53. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) első néhány napjának mondanivalója Böcskei László nagyváradi megyés püspök videóüzenete alapján. Szeptember 8–15. között az ecuadori Quito ad otthont az 53. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak, amelynek mottója: „Mindnyájan testvérek vagytok!” (Mt 23,8). A Romániai Katolikus Püspöki Konferencia (RKPK, CER) küldöttjeként Böcskei László nagyváradi megyés püspök és Vakon Zsolt irodaigazgató is részt vesz az eseményen. Böcskei László püspök videóüzenetének szerkesztett változatát közöljük.
Miután vasárnap egy ünnepi szabadtéri szentmisével megnyitottuk az 53. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust itt Quitoban, Ecuador fővárosában, hétfőn megkezdődtek a kongresszus programjai a kongresszusi palotában. Hatalmas tereket bocsátottak a rendelkezésünkre, itt zajlik a hét programja. Egy nagyon jól átgondolt és szépen felépített program szerint az idei kongresszus kulcsszava a testvériség. A szervezők egy kicsit kibővítették ennek az üzenetét: testvériség a világ megmentéséért, a világ meggyógyításáért. Ez a mondat, ez az üzenet kíséri végig mindennapjainkat itt Quitoban.
Több előadást hallgattunk végig, amelyek a mai világ helyzetéről és a mai egyház kihívásairól, illetve küldetéséről szóltak. Egy megsebzett világ címmel több meghívott előadó – szerte az egész világról vannak itt előadók, egyháziak és világiak egyaránt – próbálta megközelíteni ezt a valóságot: rávilágítottak a mai világ sebeire, küszködésére, igényeire, elvárásaira, a krízisekre és a nagy kihívásokra, amelyek előtt állunk. Érdekes volt követni, hogyan látják a mai világ helyzetét a világiak: például egy színész, aki Spanyolországból jött és egy nagyon szép és egyértelmű, világos összefoglalóban mutatta be a tanúságtételét. Ugyanakkor ott voltak az egyháziak is, akár Rómából, akár a világ más tájairól érkeztek, például Kongóból is jött egy püspök, aki szintén tanúságot tett a tapasztalatairól, meglátásairól. Igen, mindenkit foglalkoztat a mai világ helyzete. Követve ezeket a felszólalásokat az ember könnyen rájön arra, hogy tulajdonképpen a világegyház él, lélegzik és keresi azt az utat, amelyen keresztül még hitelesebben és még hatékonyabban tud jelen lenni a világ, a mai ember életében.
Ez a gondolat folytatódott egy másik témában: testvériség a megváltás fényében. A testvériség értelmezését, felfedezését nem csak elméleti síkon próbálták megközelíteni az előadók, hanem sok-sok gyakorlati, az életből vett példát tudtunk követni. Meghatódtunk, amikor láttuk, hogy egy közösségen vagy egy ember életén mennyire átsugárzott a testvériségnek az értelme, és a megváltás, a Krisztus által megalapozott testvériségnek a küldetése és feladata. Nagyon érdekes tanúságtételeket hallottunk, amelyek arra világítottak rá, ami tulajdonképpen az eucharisztikus találkozónak a központját képezi: hogy mi táplálja és mi tudja erősíteni ennek a testvériségnek a gyökereit. Hogyan tudjuk ezt elevenebbé tenni a mi életünkben? A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson vagyunk, természetesen az Eucharisztiához jutottunk el, ami nem más, mint Isten közelsége a mi életünkben. Isten közel van hozzánk, megszólít minket, üzenete van az emberhez, jelen van a mi életünkben az eucharisztikus Krisztus által. A tanúságtételek nagyon szépen rávilágítottak arra, hogy ott, ahol megvan ez a közelség, ahol az emberek akár egyénileg vagy közösségben próbálják megélni ezt a kapcsolatot, ott sikerül testvérként tekinteni a másikra.
Ott, ahol az istenkapcsolat megpuhul vagy meggyengül, vagy sok esetben meg is szűnik, ott kezdődnek a bajok, ott születnek a krízisek, ott az ember már nem testvére, hanem ellensége a testvérének. Nagyon jó volt látni, hogy a hit erejében az emberek hogyan tudnak felállni, hogyan tudnak kezdeményezni, és hogyan tudnak odafigyelni a világ bajaira, főleg azokra, akik a perifériákon vannak. Ne felejtsük el, hogy Dél-Amerikában vagyunk, egy olyan világban, ahol nagyon sok a szociális probléma, a kihívás, és jó volt hallani, hogy még ilyen környezetben is, ilyen helyzetekben is az egyháznak üzenete van. A keresztényeknek, a hitüket vállaló és megélő keresztényeknek is ott van a hangja, ott van a jelenléte, és segíteni tudnak ott, ahol szükséges, és abban, amiben csak tudnak.
Még egy gondolat az eddigi utolsó tanúságtételről: egy ecuadori pap tartotta ezt az előadást, aki azokkal foglalkozik, akik a társadalom peremére jutottak, és próbál segíteni rajtuk, hogy ezekből a krízishelyzetekből, ahol leginkább áldozatként vannak jelen, ezeket az emberek megmentse, kimentse őket, segítse őket. Amikor kérdezték, hogy milyen eszközökkel lehet egy ilyen úton járni, elmondta, hogy az „eszköze” az Istenre figyelés, az ima és a másik emberre való figyelés. Ebből áll az egész. Egy nagyon szép mondatot mondott. Miután arra biztatta a több ezres jelen lévő közönséget, hogy meg kell látni, a mai világ egyházának meg kell látni azt, hogy nem csak beszélni kell, hanem cselekedni, tenni, tehát nem csak lamentálni, hanem észrevenni a szükséget és elköteleződni, akkor ezt a kijelentését a következő szép mondattal erősítette meg: nem imádkozhatunk csukott szemmel. Ha csukott szemmel imádkozunk, akkor könnyen elveszítjük a realitásérzékünket. Látnunk kell a világot, látnunk kell, hogy Isten ott van a mi életünkben, látnunk kell a bajokat, a nehézségeket, a hiányosságokat, de meg kell erősödjünk, és próbálnunk kell valamit tenni azért, hogy testvérekként, a testvériség által meg tudjuk gyógyítani, meg tudjuk menteni a világot.
Ilyen hangulatban zajlik ez a találkozó. Nagyon hálásak vagyunk Vakon Zsolt irodaigazgatóval, hogy itt lehetünk. Örülünk annak, hogy vannak még ismerős arcok, Magyarországról, Ausztriából is vannak itt képviselők. Kedd este egy nagyon szép szentmisét mutathattunk be az egyik plébánián, ott is meghatott bennünket a hívek kedvessége, közelsége. Itt mindig az áldást kérik, és elhalmoznak minket az örömükkel és a kedvességükkel. Reméljük, hogy így folytatódik még a hátralevő három-négy nap. Imáinkban hordozzuk az otthoniakat, és kérjük, hogy otthonról is imádkozzanak értünk, hogy majd épen, egészségesen hazaérjünk. Mindenkit szeretettel üdvözlünk, köszöntünk innen Quitoból, Ecuador fővárosából. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A videóüzenet alapján összeállította Szász István Szilárd.
A nyitó szentmiséről itt olvashatnak:
