Kommunikációs önvédelmi tréning szavaink erejéről

0
291
Kommunikációs önvédelmi tréning. Fotók: Gyulafehérvári Caritas

Kommunikációs önvédelmi tréninget szervezett a Gyulafehérvári Caritas, amelyet Szilágyi Anna óraadó tanár, a szavak erejének kutatója és Bernáth Gábor kommunikációs tanácsadó tartottak a marosvásárhelyi Caritas Házban szeptember 2–4. között. A tréningen a Gyulafehérvári Caritas Fiatalok a változásért projektjének fiataljai vettek részt Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós és Marosvásárhely környékéről. Utolsó nap a marosvásárhelyi pedagógusoknak egy kis csoportja tisztelte meg az eseményt jelenlétével, akik különböző bántást megelőző, leépítő és átkeretező kommunikációs módszerekkel gazdagodhattak. A háromnapos kommunikációs képzés személyes értelmezését olvashatják.

Szavaink élnek. Erő van bennük. Simogatnak. Éltetnek. Olykor vágnak. Hasítanak. Sebeznek. Meggyötörnek. Nyomukban elönthet a melegség: hála, bizalom, szeretet. Vagy a düh, félelem, tehetetlenségérzet. Agresszió. Szavakban és tettekben. Nem vagyunk tudatában erejüknek. Nem eléggé. Könnyedén leszünk támadók. Még könnyebben áldozatok. A védelmező tanú köntösét félelmekkel telve vesszük magunkra. És ódzkodva lépünk az igazságosztó hatalom szerepébe. Mi írjuk a forgatókönyveket. A történeteket, amelyeknek állandó szereplői – a támadó, az áldozat, a tanú és a hatalom – szintén mi vagyunk. És magunk szabjuk meg alapjáratú, sematikus viszonyainkat is. Például azt, hogy a támadó bánt, az áldozat lefagy, a tanú figyelmen kívül hagyja a helyzetet, és a hatalom esetleg nincs jelen.

De ki lehet lépni a játszmákból. Bármelyik szereplő átírhatja a forgatókönyvet. Az áldozat kiállhat magáért. A tanú védelmébe veheti az áldozatot, behívhatja a hatalmat, dokumentálhatja a történteket. A hatalom feloldhatja a feszültséget, megoldhatja a konfliktushelyzetet. Eszerint a szereplők célja: a támadó értse, és érezze át tettét; az áldozat nyerjen elégtételt; a tanú keljen az áldozat védelmére; a hatalom éljen jól a hatalmával.

Ideálisnak tűnik. Nem vagyunk hozzászokva a pozitív kimenetelű történetekhez. Konfliktushelyzetekben gyakran zsigerből cselekszünk. Reagálunk. Látott, tapasztalt, belénk égett mintákból élünk. De fölülírhatjuk őket. Először a játszmák felismerésével, amelyekbe hajlamosak vagyunk újra és újra bevonódni. Aztán azon mintáink tetten érésével, amelyek által konfliktushelyzetekre válaszolunk. Ezt követheti szavaink erejének tudatosítása, és egy új, bántásmentes kommunikációs eszköztár kialakítása, amely saját önvédelmünket és támadónk erőszakmentes játszmán kívül helyezését szolgálja. Tehetjük ezt visszakérdezéssel, átkapcsolással vagy átkeretezéssel, amely kizökkenti támadónkat az általa fölkínált forgatókönyv továbbjátszásából, szembesíthetjük őt szavainak vagy tetteinek bennünk és életünkben lezajló hatásaival. De lehetnek nem nyelvi válaszaink is. Távolságot vehetünk a támadótól, tudatosan lelassíthatjuk, megnyugtathatjuk magunkat annak érdekében, hogy ne indulatosan válaszoljunk, cselekedjünk. Gyakran pontosan abban van a legnagyobb erő, ha tudatosan nem megyünk bele a vitába, amelyet a támadó érezhetően igyekszik kiprovokálni.

Forrás: Orbán Júlia/Gyulafehérvári Caritas