Az egyházi megnyilatkozásokra támaszkodva arról elmélkedik Kaufmann Renáta Mária, hogy merre alakul a mesterséges intelligencia által formálódó világunk. A katolikus pedagógusként tevékenykedő szerző ezzel kapcsolatos gondolatait olvashatják.
Olvastam a minap, hogy már több helyen is használják a liturgiában a mesterséges intelligenciát. Elgondolkodtam azon, hogy vajon ez veszély vagy lehetőség?
Ma már a mindennapi élet rengeteg helyzetében használunk mesterséges intelligenciát, olyankor is, amikor nem is gondolnánk, hogy mesterséges intelligencia működik a háttérben. Például online vásárlásnál széles körben használják a cégek arra, hogy minél inkább személyre szabott hirdetéseket mutathassanak nekünk, korábbi kereséseink és vásárlásaink vagy más online tevékenységünk alapján. Internetes keresésnél a keresőmotorok a felhasználók által rendelkezésre bocsátott hatalmas adathalmazokat elemzik és tanulnak belőle, hogy valóban olyan találatokat mutassanak, amelyek relevánsak számunkra. Az okostelefonok a mesterséges intelligencia használatával a lehető leginkább személyre szabott termékeket kínálják. A virtuális asszisztensek válaszolnak kérdéseinkre és segítenek a napi rutin megszervezésében. Habár önvezető járművek nagy számban még nem kerültek forgalomba, az autók már használják azokat az automatizált érzékelőket, amelyek észlelik a lehetséges veszélyes helyzeteket és segítenek kivédeni a baleseteket. A navigáció is legtöbbször mesterséges intelligenciát használ. A mezőgazdaságban már számos cég használja a mesterséges intelligenciát, hogy figyelemmel kísérje az állatok mozgását, hőmérsékletét és takarmányfogyasztását.
E néhány kiragadott példa mellet a teológiában is egyre fontosabbá vált a mesterséges intelligencia kérdése, hisz olyan kihívás előtt áll a világ, s olyan helyzettel szembesült az egyház, amelyet nem lehet kikerülni. Választ kellene adni az egyháznak például arra, mit is kezdjünk a mesterséges intelligenciával, a megjelenésével, a hihetetlen tempójú fejlődésével. Egyre többször fordul már elő, hogy igehirdetést, prédikációt a mesterséges intelligencia segítségével íratnak, esetleg adatnak is elő. Ez több kérdést is felvethet: vajon algoritmusba szedhetjük-e például a hit személyes titkait? Akarunk-e beszélgetni egy géppel? Partnerünkké válhat-e egy műszaki cikk, ha megpróbáljuk emberformájúvá tenni? Lehetnek-e egy tárgynak életjelenségei, ha igen, akkor mit kezdjünk vele?
Ha technikailag nézzük, a prédikáció létrehozása kapcsán a mesterséges intelligencia egy nyelvi moduljáról van szó, amely meglévő adatbázisokra építve „szedi össze” a vele való kommunikációban a válaszai tartalmát. Nem tud újat mondani, viszont a hatalmas információbázist a téma szempontjából összerendezve tudja elénk tárni. A gép viszont – minden fejlődése ellenére – gép marad, amely nem tanul a szó emberi értelmében, hanem bővítheti a benne lévő tudásbázist, így nagyobb anyagból rendezheti össze a közlendő információkat. (A témáról lásd még: ITT.)
Hogyan viszonyuljon a keresztény ember a technika ezen vívmányához? Én egyetértek Hafenscher Károly lelkész és professzor véleményével, miszerint mindenképp el kell kerülnünk a technológiai szkepticizmust („Ez az ördögtől való, csak baj lehet belőle”) és a túlzott lelkesedést („Az ember itt valami páratlant »teremtett«”). Véleményem szerint igazából a helyén kellene kezelni a mesterséges intelligenciát. Ebben segíthet az, ha tudjuk hitünk alapvető tanításait és azok következményeit. Például tudjuk, hogy az Isten emberré lett, ha ismerjük istenképűségünket, teremtett ember voltunkat, Istentől kapott személyiségünket, a bűnt és a bűntelenséget és jövőbe vetett reménységünket.
A mesterséges intelligencia nagy segítséggé válhat a liturgiában, illetve az egyház egész életében akkor, ha helyén kezeljük. Egyebek mellett például az adatkezelésben, a döntések háttéranyagainak a rendezésében, valamint a felhalmozódott teológiai tudás rendszerezésében és használatában.
Ferenc pápa június 22-én a mesterséges intelligenciáról szóló nemzetközi konferencia résztvevőihez intézett beszédében megerősítette, hogy a hatalmas technológiai fejlődést etikusan kell felhasználni, az emberiség szolgálatában, és mérsékelni kell a benne rejlő kockázatokat. Kihangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia „eszköz, és eszköznek kell maradnia” az ember kezében. Óva intett attól, hogy a mesterséges intelligencia a „kiselejtezés kultúráját” terjessze, előnyben részesítve az egyenlőtlenséget, és hogy a hatáskörén kívül eső döntéseket hozzon. Arra biztatta a vatikáni tanácskozás résztvevőit, hogy folytassák a mesterséges intelligencia valódi céljának vizsgálatát.
Szerintem elsősorban rajtunk áll, hogy merre alakul a mesterséges intelligencia által belakott világ. Én magaménak érzem és továbbra is nagyon fontosnak tartom Ferenc pápa 2020 novemberi imaszándékát, miszerint „Imádkozzunk, hogy a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése mindig az ember szolgálatában álljon!” A jó Isten segítségét fontos kérnünk, hisz az ő jósága jövőnk biztosítéka.
Kaufmann Renáta Mária
