Az egyházra lehet legtovább támaszkodni a magyar identitás megőrzésében, mondta bevezetőjében dr. Kőrösi Viktor Dávid vezető konzul A vallásturisztikai szakképzés aktuális kérdései című kerekasztalon a Főtér23 rendezvényteremben Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa szervezésében. Szellemi és épített örökségünkkel hogyan gazdálkodunk? Mi ebben a nevelés, oktatás szerepe? Többek között e kérdéseket járták körül a Kolozsvári Magyar Napok augusztus 22-ikei rendezvényén.
A kerekasztal-beszélgetés meghívottai voltak: Ádámkó István, a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója, Schuller Hajnal, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum igazgatója, Konrád Katalin, a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója, Novák István, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem rektorhelyettese.
A moderátor, Koncz Attila szakújságíró, teológus kiemelte: harmadik éve más-más meghívottakkal rendezi meg a főkonzulátus a vallásturisztika témájában a beszélgetéseket. Majd utalt az előző napi, általa vezetett vallásturisztikai eseményre, a Kolozsvár templomaiban tartott sétára, amely élőben bizonyította a téma iránti érdeklődést.
Az első körben a téma kapcsán a kerekasztal résztvevőinek személyes érintettségére kérdezett rá a moderátor. Konrád Katalin több gondolatot is felvetett: a lakosság érdeklődését a turisztikai objektumok iránt, egy tanárkollegája lelkesedését, ami rá is átragadt, és arra a töprengésre, az általa vezetett iskola diákjai mire, hogyan hasznosíthatják ezeket az ismereteket.
Ádámkó István iskolájuk, tanári közösségük minden évi zarándoklatát említette: legutóbb a bencéseknél, Pannonhalmán jártak, korábban pedig voltak Mátraverebély-Szentkúton, a jezsuitáknál… Szatmáron a vallásturisztikai osztály a teológia osztály utóda, a szülők tágabb perspektívát kértek, attól féltek, ez egy papi szemináriumi előkészítő, tette hozzá az igazgató.
Schuller Hajnal arra emlékezett, hogy ők is a diákokkal évente zarándokként járnak a világban, emellett igazgatóként az élmény mellé a személyes felelősségtudat és elkötelezettség vezette, amikor az iskolába a két reál osztály mellé egy humán szakirányt kerestek, olyat, ami a Báthory-líceum katolikus múltjához méltó.
Novák István egri rektorhelyettes gyermekkora két hobbiját idézte fel, a ministrálást és könyvtárat, ez utóbbiban a turisztikai kiadványokat olvasta előszeretettel. Gyermekkori tapasztalata az is, hogy az egyház szereti a helyváltoztatást. Teológiai tanulmányai során azt tapasztalta: a teológiai tudományok közt épp csak az emberek gyakorlati szervezésére, vezetésére nem tanították, ami később papi praxisában segítette, az épp a zarándokút volt, közeli és távoli helyekre egyaránt. Négy éve az egyház vette át az egri egyetemet, mondta, itt több szak mellett van vallásturisztikai képzés is.
Koncz Attila is elmondta, számára a személyes érintettséget, az első tapasztalatot a zarándoklatok terén az utasként való részvétel jelentette, egy tíznapos, buszos zarándoklat Lourdes, Fatima célpontokkal, eltérő élményekkel, de meghatározóan.
A konkrét tapasztalatokról megtudhattuk: Nagyváradon és Szatmáron öt éve működik a képzés, most hivatalosan is akkreditálták, sok a gyakorlat, különböző helyszíneken, a püspöki palotában, a templomokban. Nagyváradon a IX. osztályba 52-en jelentkeztek a 24 helyre, jönnek azért is, mert katolikus iskolába akarnak járni. Böcskei László püspök támogatja a tanulókat, azok a püspöki palota különböző vallásturisztikai rendezvényén próbálhatják ki magukat.
Kolozsváron ősztől indul az első ilyen szakirányú osztály, a 24 helyre 66 jelentkező volt, munkájuk lesz, hiszen csak a Szent Mihály-templomot 30.000-en látogatják havonta, a tornyot 3000-en, ide szükséges a szakképzett segítség, amit a diákok szakgyakorlatként végezhetnek majd.
Miért is különböztetik meg az egyházi turizmust a más típusú turizmustól? Mit lehet középiskolában vallási turizmus terén nyújtani? A hallgatóság által feltett kérdésre Koncz Attila bő tapasztalata alapján beszélt a zarándokturizmus és vallási-kulturális turizmus közti megkülönböztetésről, ugyanakkor tapasztalt zarándoklatvezetőként arról is beszámolt: igény van, tudás nincs az utasok részéről, ezért az ilyen utakon is vannak kereső turisták, akik a közösségi élményt is keresik, a többletet a látnivalók mellett.
Novák István vicces/elszomorító eseteket mesélt, amikor ciprusi útján egy templom bemutatása során Keresztelő Szent Jánost ,,rokonságba hozták” az Árpád-házi királynőkkel, ami az idegenvezető félreértése vagy felkészületlensége eredménye volt, de grúziai turistaút során is volt olyan templomi kalauzolás, amely Júdás történetét nem az evangélium, hanem apokrif művek alapján adta elő, s az értő figyelmeztetésre csak annyi volt a válasz: úgyse fognak emlékezni… Pozitív példaként legutóbbi Pannonhalmán és Zircen hallott idegenvezetéseket idézett, amelyek tömör és szórakoztató előadásmódjukkal, a bemutatás profi módjával és tartalmával példás.
A példák minden elméletnél jobban indokolják a vallásturisztika fontosságát, a felkészült szakemberek szükségességét. Örökségünk hatalmas, de feledésbe merül, ha mi magunk sem ismerjük, ha az ismeretet, a tudást nem örökítjük tovább.
A spirituális impulzusokra a templomba járókon kívül a vallásukat intézményesen nem gyakorlók közt is van igény, ezt a legkülönfélébb gyalogos zarándoklatok egyre nagyobb népszerűsége is bizonyítja. Itt van nekünk egy szépen kiépült Mária út: ennek ismertetése, ,,belakása” további hatalmas lehetőségeket rejt. Ez pedig egy következő kerekasztal témáját nyitja meg.
