Ez év május 30-án jelentették be, hogy Kolozsvár és Erdély gyöngyszeme, a Szent Mihály-templom egy emberpróbáló, sikeres és látványos felújítás nyomán Europa Nostra-díjat nyert. A díj átadása augusztus 17-én délután 5 órai kezdettel történt, az ünnepségen László Attila főesperes-plébános, Oláh Emese alpolgármester, Graham Bell, az Europa Nostra igazgatótanácsának tagja, Makkai Dorottya és Maksay Ádám mérnökök, tervező szakemberek, valamint Eugen Vaida építész, műemlékvédelmi szakember, az Europa Nostra Bizottság romániai képviselője szólt a jelenlevőkhöz, majd leleplezték a díj odaítélését megörökítő emléktáblát a templom főbejárata melletti falon. Az ünnep a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar hangversenyével zárult.
Régi álom volt e gótikus műemléket, ékszerdobozt, ugyanakkor a hitélet helyszínét megtisztítani, megerősíteni, szebbé tenni, egyben biztosítani azt is, hogy további évszázadokig csodálhassuk.
A kolozsváriak, de az ide látogatók is emlékeznek még a felállványozott, félig, majd egészen bezárt templomra, az elhúzódó munkálatokra; akinek megadatott, bekandikált, mások védőfelszereléssel, szakértők vezetésével bejárhattak egy-egy részt, megcsodálhatták, hányféle szakember dolgozott az építőteleppé vált templom különböző részein, a falakon, tetőn, tornyon és még a föld alatt is, hiszen a szentélyben több méteres mélységig leástak a régészeti feltárás érdekében. A nehézségek nem kerülték el a projektet, de az eredmény felülmúlta a várakozást. Azóta is csodáljuk a templomot, egyes, láthatóvá vált építészeti, díszítési, festési megoldásait, amikről ha tudtunk is korábban, látványuk minden egyes alkalommal elképeszt. A keresztelőkápolna freskója, a fonódó lépcsők, az égbe mutató oszlopok, a boltívek kecses eleganciája… és még nagyon sok apró részlet, ami mind egy-egy történetet mesél. Nem utolsó sorban a biztonságosan látogatható toronyról, annak szépségeiről, és a fentről kibontakozó látványról. Nem csoda hát, hogy a látogatók özönlenek: a plébániai nyilvántartás adatai szerint csupán júliusban és augusztusban már több mint mint 71000 a látogatók száma.
Isten szolgája Márton Áron püspök, a templom egykori plébánosa 1949. január 22-én elhangzott szavaival kezdte a díjátadó ünnepséget Bőjte Csongor segédlelkész: „Hatszáz esztendeje áll e templom ezen a helyen. Nemzedékek vonultak át rajta és tűntek el a történelem süllyesztőjében. Látott jó és rossz napokat, tanúja volt testvérharcoknak és ellenségek kibékülésének, átélt dúlásokat és megélt építő korszakokat. Megkopott, de hatszáz év óta változatlanul áll és megbarnult köveivel, égretörő íveivel és a méreteknek és arányoknak, a súlyos tömegnek és a súlytalan lendületnek a csodálatos összhangjával hatszáz éve hirdeti az ember magasabbrendű hivatását és hirdeti ennek a magasabbrendű hivatásnak a munkálására rendelt Egyháznak a diadalmas erejét.”
Bevezetőjét így folytatta: ,,Május 30-án, az Europa Nostra-díj bejelentése napján sok kolozsvári és erdélyi ember szíve dobbant kicsivel nagyobbat, hiszen a Szent Mihály-templom az évszázadok alatt nemcsak a kolozsváriak, hanem egész Erdély népének volt menedéke a mindennapok forgatagában, egyike azon templomainknak, amelynek falai a legtöbb imát visszhangozzák. Éppen ezért a mai ünnep, az Europa Nostra megtisztelő díja a felújítási projekt és a szakemberek értékmentő munkájának elismerésén túl mindannyiunk és egész Európa hálája a Szent Mihály-templomnak, a mi Szent Mihályunknak.”
László Attila főesperes-plébános szavai után Oláh Emese alpolgármester, Graham Bell, az Europa Nostra igazgatótanácsának tagja, Makkai Dorottya és Maksay Ádám mérnökök, valamint Eugen Vaida építész, műemlékvédelmi szakember, az Europa Nostra Bizottság romániai képviselője szólt az ünneplőkhöz.
László Attila: E templom, minden mulandósága ellenére egyre inkább emlékeztet az örökkévalóságra. Két éve ünnepeltük a ki tudja hányadik felújítását/megáldását, és folyamatosan adódik okunk az ünneplésre azóta is. Ma azt köszönjük, hogy értékelve az itt elvégzett munkát, egész Európa ránk figyel. Ma azt örüljük, hogy nemcsak egyházunk itteni híveinek szíve, városunk középpontja, nemzeteink gazdagsága, hanem templomunkat kiemelten jelzik Európa térképén is. Az ismételt köszönet napja e mostani. Az alkotóerő mindannyiunké, Isten maga oltotta belénk és hívott meg így társául lenni; kinek egy, kinek kettő, vagy öt talentumot adva mindehhez, s a feladatot, hogy kamatoztassuk. Az itt hitéletet élők, valamint a látogatók hatalmas tömege (idei nyáron csak július- augusztusban több, mint 71000 látogató) igazolja: a kemény, becsülettel végzett munka, az értékek felmutatása és ebből születő szárnyalás felemel lelket és embert: Isten felé. S mi ennek részesei vagyunk-lehetünk. Ezért csillannak több-örömmel össze ma szemeink a „csapattal”: Bónis Endrével, Márton Jutival, Makkai Dorottyával, Pákai Eszterrel, Maksay Ádámmal, Guttmann Szabolccsal, Puskás Attilával, a Kolozsi család tagjaival, Kiss Zoliékkal, Sütő Zsigával, Sándor Róberttel… Mindnyájatoknak ma újra hálával és tisztelettel köszönöm. Mindennek örömével köszöntöm Graham Bell urat, az Europa Nostra-bizottság képviselőjét; egyházi és világi vezetőinket, gálaműsorunk közreműködőit: a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkart, a Magyar Egyházzenei Biennálé résztvevőit és minden kedves vendégünket. Ma hálát adunk és csodáljuk, hogy az ember által, munkája, műve, tehetsége által Isten nyilatkozik meg. Ebben is áll a mi emberi nagyságunk – ez a mi kiváltságunk. Kívánom: élhessék/élhessük meg ennek örömét minél gyakrabban. Isten hozta mindnyájukat!
A megszólalók (akik magyarul és románul beszéltek, illetve a jelenlevő brit szakemberre tekintettel angolul is) kiemelték, milyen összetett és kihívásokkal teli feladat volt a Szent Mihály-templom felújítása, ugyanakkor milyen bámulatos összefogást, szakmai együttműködést eredményezett.
Oláh Emese a szakemberek kitartó munkáját és az egyház kitartó hitét emelte ki, mint amely tényezők hozzájárultak ahhoz, hogh városunk ékköve európai elismerést kapott.
Graham Bell, aki a bevezetőjében s zárásként is néhány szót magyarul mondott, arra hívta fel a figyelmet: ,,amit elértek, nem hétköznapi tény”. Ez a projekt az egyetemes és időtlen értékek megosztásáról szól, amelyek közösek határok, kultúrák, generációk és korszakok között. Arra is kitért, ami a díj odaítélésében is nyomós érv volt: hogy mint ötszáz évvel ezelőtt, építésekor, így vált a felújítás során ez a hely a készségek nemzetközi műhelyévé, amelyben a legjobb tehetségek összefogtak. Elmondta, azt is értékelték a díj odaítélésekor, hogy a projekt leírásában mint meggyógyítandó a testet írták le a templomot, amely a szükségletei felismerése révén új életre kel. Felhívta a figyelmet arra, hogy olyan örökség ez, amely bizonyságot tesz az itteni közösség hitéről, értékeiről és jövőképéről.
Makkai Dorottya és Maksay Ádám kiemelte: ,,Ez az elismerés egy olyan közös munka gyümölcse, amely mindannyiunk számára rendkívül fontos volt, és amely során a múlt és a jelen találkozott, hogy együtt építsünk a jövő számára”. Beszédüket, a felújításra vonatkozó, ugyanakkor közérdeklődésre számot tartó szakmai részletek ismertetését a cikk végén teljes terjedelmében olvashatják.
Eugen Vaida román nyelven, szabadon beszélt, aki nem ismerte, is nyugtázhatta: hozzáértő, a helyzetet, a munka nagyságát, a szakértők erényeit teljességében ismeri és elismeri.
A díjátadó ünnepség második részében a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar hangversenyét hallhatták a templomot megtöltő ünneplő hívek, kolozsváriak.
Az egyházzenei biennálé keretében Kolozsváron sok csodás együttes szólaltat meg e napokban szebbnél szebb kortárs egyházi műveket, e sorba illeszkedett a hangverseny, amelyen ismert és keveset énekelt Kodály, Bartók-dallamok mellett kortárs szerzők, többek közt Orbán György egyházzenei alkotásaiból énekelt a Magyar Örökség-díjas és sokszor, sokfelé díjazott kórus Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera alapító karnagyok, illetve a gyermekkarban felnőtt fiatal zenepedagógus, Lokodi Emőke vezényletével, zongorán közreműködött Krasznai Gáspár és Lokodi Lehel. Könnyed hangzás, finomság és erő jellemzi ezt a kórust, igazi angyalhangok szólaltak meg az Europa Nostra-díjas templom falai közt, gyönyörködtetve a hallgatóságot.
A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar 2005-ben jött létre, az iskolanővérek énekes missziójának gyümölcseként. A kórus tagjai Szovátáról, Nyárádremetéről, Vármezőből, Nyárádköszvényesről, Mikházáról, Deményházáról, Székelyhodosról, Jobbágytelkéről, Nyárádmagyarósról, Sóváradról és Parajdról vannak jelen.
Az a szándék vezette a kórusvezetőket a székelyföldi kis falvakba, hogy a muzsika, a kóruséneklés segítségével éltető és élni segítő közösségeket hozzanak létre, hogy lehetőséget teremtsenek, reményt ébresszenek. A gyerekek lelkesedése és kitartása eredményeképpen születetett meg egy iskolarendszeren kívüli komplex zenei műhely, mely lehetőséget ad az aktív muzsikálásra, a zenei anyanyelv megőrzésére. Ebből az elképzelésből nőtt ki a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek-és Ifjúsági Kar. Az elmúlt évek alatt sok szép eredményt értek el nemzetközi fesztiválokon, találkozókon. Felléptek Erdélyben, Magyarországon, Ausztriában, Szlovéniában, Olaszországban, Németországban, Svájcban, Belgiumban és Spanyolországban. Hat alkalommal nyertek nemzetközi kórusversenyen első helyezést: a 19. és a 20. Kodály Zoltán Nemzetközi Gyermekkórus Fesztiválon, Komlón; a 6. és a 9. Summa Cum Laude Nemzetközi Zenei Fesztiválon, Bécsben; a 15. Neuchatel-i Nemzetközi Kórusversenyen Svájcban; valamint a „Golden Voices of Montserrat” Nemzetközi Kórusversenyen Katalóniában. Értékes munkájukat 2015-ben Magyar Örökség díjjal ismerték el Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián.
Az Europa Nostra-díj közönségszavazása még tart, aki teheti, szavazatával ITT szavazzon és támogassa a Szent Mihály-templomot a közönségdíj elnyerésében!
Makkai Dorottya és Maksay Ádám: A templom szerkezeti megerősítése és felújítása, a torony és a belső terek korszerűsítése, valamint a műszaki állapotfelmérések és diagnosztikai vizsgálatok hozzájárultak ahhoz, hogy a templom ma értékeit és titkait feltárva, régi fényében tündökölhessen.
A projekt során különös figyelmet fordítottunk arra, hogy a legkorszerűbb technológiákat ötvözzük a hagyományos építőipari módszerekkel. Például a templom digitális felmérése és 3D modellezése lehetővé tette számunkra, hogy pontosan beazonosíthassuk a szerkezeti problémákat, mint például az északi oldalhajó falának több mint 25 centiméteres süllyedését, amely a neogótikus torony utólagos építéséből eredt.
Az ilyen részletes dokumentációs folyamatok, melyeket kivitelezés közben is folytatunk, lehetővé tették számunkra, hogy a legmegfelelőbb megoldásokat alkalmazzuk a templom szerkezeti biztonságának helyreállítása során. Más példaként a hazai kutatási-helyreállítási gyakorlatban még csak ritkán használt dendrokronológiai vizsgálatokat említhetnénk, amelynek segítségével nem csak az volt bizonyítható, hogy a mintegy 23,5 méteres fesztávot áthidaló, barokk jellegű fedélszerkezet 1771-74 között kivágott fából készült, de az is, hogy 1831-ben meg is erősítették, tanúságot téve a mérnöki tudományok kialakulása előtti intuitív, empirikus gondolkodásmód hatékonyságáról és időtállóságáról, hisz átfogó fedélszerkezeti helyreállításra csak mintegy 19ö évvel később, most kerülhetett sor.
A tartószerkezeti megerősítések, illetve a homlokzati fejújítás mellett hasonló odafigyeléssel kezeltük a belső térben végzett restaurálási munkálatokat is, amelyek során előkerültek a templom építésének különböző fázisait jelző építészeti elemek, mint például a Schleynig-kápolna eredeti járószintje vagy a 14. századi oltárasztal az északi mellékszentélyben. Ezek a felfedezések nemcsak a templom történelmének gazdagságát mutatják, hanem azt is, hogy mennyire fontos a múlt megőrzése és bemutatása a jövő generációi számára, úgy, hogy az így megváltozott terek teljesebbé tegyék a szakrális tér használatát is. Valamennyi szakrestaurátori munka mellett külön kiemeljük a kőrestaurátori munkák rendkívüli jelentőségét, amelyek során a homlokzati kőelemek, díszítmények, kapuzatok, a belsőben az oszlopok, a karzat és a boltozatok megóvása és helyreállítása történt. A szakemberek által végzett aprólékos munkák eredményeként a templom homlokzatai újra eredeti szépségükben ragyognak, miközben az évszázadok során felhalmozódott károsodásokat is orvosoltuk. A templombelső ebből a szempontból is látható változásokat mutat, elég a délkeleti és az északnyugati sarkok előkerült belső kváderezésére néznünk. A legdrámaibb feladatokat a 18. századi földrengés okozta károk orvoslása jelentette, mely a tartószerkezeti és kőrestaurátor csapatok közös munkájaként valósulhatott meg, és ami mára láthatatlan a szemnek, hiába keresnénk az északnyugati sarok tartóívein, csak szakmai vezetéssel láthatjuk meg a megerősítés finom nyomait. A tetőtérben elhelyezett acél tér rácsostartókat, mely a gádorfalak, de általánosan az épület földrengési biztonságát hivatottak növelni, az díj megítélésénél szintén értékelték, de a látogatók számára létük rejtve marad.
Bár szívünk, és eredeti szándékunk szerint a heroikus munka minden egyes résztvevőjét név szerint megemlítenék, ahogy László Attila főesperes úr tette a majdnem pontosan két évvel ezelőtti (2022. augusztus 13.) újraszentelési ünnepségen, beláttuk, hogy ez szinte lehetetlen lett volna, hiszen a projekt sikeréhez számtalan szakember járult hozzá. Építészek, mérnökök, szakrestaurátorok, régészek, művészettörténészek és számos más szakág képviselői – kutatók, tervezők, kivitelezők, projekt menedzserek, a beruházó-tulajdonos képviselői, a helyreállítást finanszírozók, intézmények képviselői – dolgoztak együtt, hogy a Szent Mihály-templom felújítása ne csak műszakilag, esztétikailag, hanem történeti és kulturális üzenetében is a legmagasabb színvonalat képviselje. Minden egyes közreműködő munkája hozzájárult ahhoz, hogy ez a kivételes épület újra régi pompájában tündökölhessen, és mindannyiunk büszkeségévé válhasson.
Sőt, mi több, sokan nemcsak közvetlenül, de akár tanításuk vagy szakmai véleményezésük által indirekt módon is részt vettek ebben a több mint 10 éves folyamatban, köztük olyanok, akik ma már sajnos nem lehetnek közöttünk. Így a helyreállításban aktív 200-at is meghaladó magán és jogi személy felsorolása helyett hadd emlékezzünk meg itt két olyan szakmai óriásról: dr. Szabó Bálint tartószerkezet-tervező és Benczédi Sándor építész, akiktől idén búcsúztunk, és akik mintegy 35 éves rendszer-teremtő munkája nélkül az erdélyi műemlékvédelem messze nem lehetne az, amilyennek ma ismerjük.
Ez a díj nemcsak a mi, szakemberek munkáját ismeri el, hanem mindazokét, akik hisznek abban, hogy a kulturális örökség megóvása közös felelősségünk. A Szent Mihály-templom felújítása során bebizonyosodott, hogy a múlt és a jelen találkozása új lehetőségeket teremt a jövő számára. Ez az épület nemcsak egyházi, vallási és kulturális központ, hanem egy olyan hely is, ahol a közösség összegyűlhet, és ahol a múlt értékei a jövő generációi számára is élettérré válnak.
Hatalmas, szavakba nem önthető öröm számunkra, hogy a romániai kulturális örökségvédelmi tevékenységet 24 díj által értékelő Europa Nostra díjaiból így a Szent Mihály plébániatemplom helyreállítása által szűkebb régiónkhoz, Kolozsvárhoz és környékéhez köthető díjak száma hatra emelkedett: a kolozsmonostori templom (1998), Torockó nép építészete (1999), a Vallásszabadság háza alig két éve (2022) a műemlék-helyreállítási kategóriában, az oktatási-képzési kategóriában a díj megalakításának évében: a Nemzetközi Műemlékvédelmi Képzési Központ, Bonchida (2008), illetve Kallós Zoltán személyes teljesítményéért (2017) részesültek Europa Nostra elismerésben. 2017 az az év volt, amikor a balázsfalvi Kulturális Palota adaptív újrahasznosítása meggyőzőbbnek bizonyult egy nagyon erős nemzetközi mezőnyben az akkor versenybe lépő széki és a Farkas utcai református templomok helyreállításánál.
Végezetül engedjék meg, hogy köszönetet mondjunk az Europa Nostra szervezetének, és valamennyi szakemberének, amiért elismerte munkánkat és a helyreállított épület hozzájárulását kulturális örökségünk megőrzéséhez. Ez az elismerés számunkra nemcsak egy díj, hanem egy megerősítés is abban a hitben, hogy érdemes továbbra is megőriznünk és ápolnunk közös európai örökségünket.