,,Kolozsvár mindannyiunké, együtt örülünk annak, ami szép és jó, most együtt kérjük a jó Isten áldását városunkra, előtte kérem Kerekes László püspök urat a Mária-oszlop megáldására” fogalmazott László Attila főesperes-plébános augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén a piarista templom előtt az eredeti helyére újra felállított fogadalmi Mária-oszlop megáldása előtt.
Nagyboldogasszony napi ünnepi szentmisét celebrált Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök a kolozsvári piarista templomban augusztus 15-én délelőtt 11 órakor. Vele koncelebrált László Attila főesperes-plébános, Veres Stelian gazdasági igazgató, Molnár Lehel piarista, Olivo Bosa jezsuita, Jakab Gábor, Székely Dénes és Fábián László kolozsvári plébánosok, Popesc Mihăiţă, a román személyi plébánia plébánosa, Bőjte Csongor és Czirják Ottó segédlelkészek. A szentmisén jelen voltak a testvérfelekezetek, a köz- és politikai élet képviselői, mindenekelőtt pedig a kolozsváriak, katolikusok, de nem csak, mindazok, akik régóta követik és szívükön viselik a város és a benne lakók sorsát, akik tudják, hogy a Teremtőnek tartozunk hálával mindenért.
Kerekes László segédpüspök Rainer Maria Rilke verssorokkal indította ünnepi beszédét, amelyben a hit megőrzésére intett, a piarista templom egykor könnyező kegyképét és a templom előtti téren újra felállított Mária-oszlopot egybekapcsolva mint az elődök hitének látható jelét említette.
A felemelő szentmise után a jelenlévők a templom előtti térre vonultak, a templom tornyából szóló fúvószene kíséretében.
Bőjte Csongor arra emlékeztetett, ez az ünnep nem egyszerűen téravató esemény, hanem Kolozsvár népének
történelmi pillanata és egyben a Kolozsvári Magyar Napok imádságos nyitánya. Felidézte a több éves munkát, amelynek eredményeként az összegyűlt kolozsváriak ünnepelhettek, örülhettek a megújult térnek, ahová „hazatért” a Szűz Mária oltalmába ajánlott fogadalmi oszlop.
,,Közös örömünk, hogy sok jószándék és akarat eredményeként újra eredeti, méltó helyén áll a kolozsvári Mária-oszlop, fogadalmi szobor, Erdély második legrégibb köztéri szobra, városunk első megmaradt köztéri emléke. Emlékeztet, múltra és jövőre, szép városunkra, közös, együtt formálandó napjainkra. Figyelmeztet földi rohanó napjainkban örökkévaló életünkre; Mária által emlékeztetve, aki Isten jelenléte az emberek között, és akinek szavai ma is a leglényegesebbek, amikor Fiára mutatva így szól: Tegyétek meg, amit mond!”
A bevezető után László Attila főesperes-plébános idézte fel a fogadalmi oszlop viszontagságos történetét: ,,Ezen oszlop története az Isten után vágyakozó/kiáltó vagy az épp tőle elforduló ember útját mutatja meg. A mai napon emlékezünk, köszönetet mondunk és imádkozunk. A történelem hullámzó idején túl a jövőbe bizalommal tekintünk, erőt kérünk, hogy reményünk legyen a jövőhöz. Az elmúlt évek során sok fórumon történt részletes tájékoztatás építéséről, elhurcolásáról; és a törekvésről Kolozsvár plébánosai és polgárai részéről, hogy történjen meg visszaállítása. Hálával elevenítem fel, hogy mai ünnepünk közvetlen előzménye Gergely Balázs kezdeményezése Kovács Sándor főesperesnél, akinek halála okán a megbízott utód, Veres Stelian kérelmezte Emil Boc polgármesternél és az önkormányzatnál a Mária-oszlop visszaállítását”, mondta László Attila.
,,Ez ünnepi alkalommal is hálásan köszönjük nekik, valamint Andrei Andreicuţ ortodox metropolitának és az elhunyt Florentin Crihălmeanu görögkatolikus püspöknek, hogy ezen ügy mellé álltak támogatóan. Köszönjük egyben a polgári hatóságoknak, érdekképviseletünknek, és mindenkinek, akik támogatták, hogy az ősök által megálmodott módon legyen ékköve városunknak, e térnek, emlékeztetve múltra és jövőre, szép városunkra, közös, együtt formálandó napjainkra”, zárta beszédét a főesperes-plébános.
Oláh Emese alpolgármester az érdekképviselet eredményes munkáját húzta alá, amelynek nyomán Kolozsvár úgy mutatja magát az idelátogatónak, hogy az méltó bármely európai fővároshoz.
Az Egyetem és Farkas utca mai arculata Maczalik Arnold építésznek és csapatának köszönhető. Beszédében kitűnő románsággal szólt a románajkú jelenlevőkhöz, célzottan őket szólítva meg Mátyás király, Hunyadi János fia kolozsvári kötődéseit kiemelve, a városközpont, az egykori óvár és város egyes helyszíneit felelevenítve. A magyar hallgatóságot költői és egyben prófétai szavakkal helyezte bele a Mária-szobor körüli erővonalak mentén a transzcendencia világába. Név szerint is megemlítette ugyanakkor a fogadalmi oszlop felújítóit, illetve részben újraalkotóit, Kiss Zoltán kőfaragót és csapatát, akik különösen a nagyon sérült eredeti Mária-alak valósághű másolatát megalkották. Mária így néhány évtizedes száműzetéséből visszatért, ahol az egykori jezsuita, majd piarista konviktus homlokzatán már várta Szent József. Hiszen a téren, szintén rejtve néhány évtizedig, ott volt József, a rejtekben is hű jegyes, a két szobor az iskolák, egyetemépület, templom erőterében szavak nélkül is felfelé mutat.
Maczalik Arnold beszédét azzal az imával zárta, ami fémlapon az oszlop alapzatába került, hogy a kőanyagot az ima szavaival is segítsen egybetartani.
Üdvös légy, Mária, istenanya, kinek egészen szépséges mivolta a tündöklő tisztaság, a teljes engedelem, elfogadás és ráhagyatkozás! Bocsásd meg nekünk, hogy kolozsvári köztéri szobrodat oly sokáig a korszellem által a városszélre kiűzni engedtük. Hálával és reménységgel teli a szívünk, hogy e tárgy megőrződött a közel három évszázad során, és most, a szemközt álló Szentháromság templom építésének éppen háromszázadik évfordulóján a Teremtő akaratából eredeti helyére visszaállítható. Reméljük, hogy a néhai Kornis Antal létrehívó szellemisége ma is él e helyen és cselekedeteink által tartósan hat és továbbörökül. Örvend a mi szívünk, hiszen eme kőből fogalmazott jel jártunkban-keltünkben óvó pillantásaid megtartó bűvkörébe von bennünket, mindannyiunkat, Kolozsvár népeit. Általa a belőled sugárzó minőség legyen oltalmunk és követendő csillagunk, hogy körünkben lehessen rend, nyugalom és béke. Nemrégen újult meg a Farkas utcai templom, aztán meg tündöklő szépségben a főtéri Szent Mihály plébániatemplom is, lecsengett a világunkat alapjaitól eltorzító járvány, közelünkben Ukrajnában és a Szentföldön háborúk dúlnak, akárcsak mindennapjainkban az ítélkezés, a szerzés és a balgaság kicsinyes harcaiban. Egyszerre szétburjánzó és elapadó városunkat elárasztották ázsiai menekültek. Mindenki kezében mobiltelefon, miközben a világháló és a virtuális képzet hálózta be az egész emberiséget. Idelátogatók mondják rólunk: csendes elégedettségben élünk, amit mi megbolydult mozgalmasságnak érzékelünk. Hozzád fohászkodunk, hogy visszacsatolj és szilárdíts meg szent fiad, Jézus Krisztus útján, mely maga a mindent átható szeretet. Ő legyen a mi tanítónk, erősségünk és üdvözítőnk az Atyában és Szentlélek Istenben.
A fogadalmi oszlop egykor, 1744-ben egy korabeli járvány, a pestis elmúltával, hálából készült, köszönetként a város és lakói megmeneküléséért. A város mai lakóit képviselte és jelenítette, valamint szólaltatta meg a Kolozsváron jelen levő felekezetek egy-egy képviselője: Florin Cătălin Ghiț ortodox pap, a román ortodox egyház Renașterea (Újjászületés) Kiadójának főszerkesztője az ortodox érsekség képviseletében, Boldizsár Beáta püspöki titkár az evangélikus-lutheránus egyház képviseletében, Szabó László püspöki titkár a magyar unitárius egyház nevében, Coste-Deak Traian Radu görögkatolikus pap, egyházmegyei bírósági helynök a kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus egyházmegye képviseletében.
A szobor, valamint a város és lakói megáldása következett e szavakkal: ,,Áldunk téged, Urunk, életadó Istenünk, ki a világ kezdete előtt Jézust, a Krisztust rendelted mindenek kezdetévé és céljává. Jóságod csodálatos tervével adtad a Boldogságos Szüzet, hogy fiad édesanyja és társa, az egyháznak képmása és mintaképe, mindegyikünk anyja és oltalmazója legyen. Ő az az új asszony, aki az ősi Éva bukását jóvátette; Sion kiváló leánya, aki a pátriárkák könyörgéseihez csatolva esdő szavait szívébe fogadta Azt, akit Izrael oly régóta várt. Ő a szegény és alázatos szolgáló, akitől az Igazság Napja származott, Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus. Szent Atyánk, könyörögve kérünk, hogy gyermekeid, e város lakói a boldogságos Szűznek oltalma alatt örök biztonságban legyenek, és szívükbe véssék, amit szemükkel megtekintenek. Legyen erős a hitük, fogyhatatlan a reményük, gyarapodó a szeretetük és őszinte az alázatuk. Fájdalmukban te légy erőforrásuk, szegénységben érdemük, rossz napok során türelmük, jó napokban örömük. Legyenek a béke munkásai és az igazság művelői, testvéri szeretetben élve, hogy a földi napok után az Örök Városba érkeznek, ahol a Boldogságos Szűz közbenjár értük, és királynőként tündöklik. Szűzanyánk, Mária, pártfogónk, menedékünk, járványoktól és háborúktól sújtott világunkban sebezhető életünket 2024-ben is, és mindenkor oltalmadba ajánljuk! Szólj szent fiadnál érettünk, mutasd meg oltalmadat most és mindörökké, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”
Az ünnepség végén Kerekes László püspök e szavakkal áldott meg minden jelenlevőt: ,,Isten, aki a Boldogságos Szűz Mária anyasága által küldte el a világnak a megváltás kegyelmét, adja reátok bőséges áldását! Érezzétek mindig és mindenütt a Szent Szűz segítő oltalmát, hiszen általa kaptátok meg az élet szerzőjét!”
