Ferences térerő címen jelent meg Borsodi L. László könyve, amelyet a Kolozsvári Magyar Napok keretében augusztus 17-én, szombaton délután 3 órakor mutatnak be a kolozsvári magyar főkonzulátuson. A rendezvény szervezője az Erdélyi Magyar Írók Ligája, társszervezője Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa. A bemutatón ott lesz fr. Urbán Erik tartományfőnök is, a szerzőt és őt Boros Lóránd etnográfus kérdezi. Internjúnkban Borsodi L. László a kötetről beszél.
Hogyan született a könyv?
2007-től megszakításokkal a csíksomlyói kegytemplom időszakos kiadványa, a Csíksomlyó Üzenete című kegyhelylap önkéntes szerkesztője, 2010 és 2019 között pedig a Kisebb Testvérek Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Rendtartománya sajtóreferense voltam. Ebbéli minőségeimben – mintegy tizennégy év alatt – számos interjút készítettem a rendtartomány szerzeteseivel, a Ferences Világi Rend tagjaival, a ferencesekhez közelálló világiakkal, a csíksomlyói pünkösdi búcsú vagy más liturgikus alkalmak meghívott szónokaival. Kezdetben, amikor az egyes beszélgetések, ankétok készültek, nem gondoltam arra, hogy könyv lesz belőlük, de ahogy telt az idő, és gyűlt az anyag, fokozatosan kezdett kialakulni bennem a gondolat, hogy jó lenne, ha együtt láthatnám ezeket a szövegeket. Tudatában voltam annak, hogy eredeti közegükben, folyóiratokban, napilapokban és főként internetes felületeken érik el leghamarabb az embereket, de megvolt bennem az egységben látás igénye. Arra voltam kíváncsi, hogyan működhetnek ezek a beszélgetések együtt, egymással dialogizálva.
Végül a fr. dr. Orbán Szabolcs korábbi tartományfőnökkel készített egyik interjúm döntötte el bennem, hogy könyv lesz az összegyűlt tetemes anyagból. Ő abban a beszélgetésben a következőket mondta: „Főleg az utóbbi években megdöbbentő tapasztalatom, hogy mennyire nehéz a dicső múlt árnyékában, súlyával élni. Főleg az idősebb nemzedék gyakran a korábbi nagy erdélyi ferencesekhez hasonlít bennünket, és ebből az összehasonlításból mi, mai kisebb testvérek elég rosszul jövünk ki. Az a látványos közéleti jelenlét, sőt közéletet formáló erő, amely például a két világháború közötti nagy ferences nemzedékben megvolt, nyomaiban sem fedezhető fel a mi életünkben. Ebben benne van, azt hiszem, a mi gyengeségünk mellett a közélet átalakulása is. (…) Úgy gondolom (…), hogy sok-sok ferences szerzetes és komolyan elkötelezett világi ott van, ahol az igazi közélet zajlik: a rászorulók, az elhagyottak, a betegek mellett, a vigasztalásra szorulók között, az élet apró örömeinek örvendezők mellett, a kiengesztelődésre, az Istennel való kapcsolat elmélyítésére vágyók közelében, a közért valóban élni akarók között.” Arra gondoltam, a leghitelesebben a mai ferenceseknek (és az ő térerőjükbe tartozóknak) éppen az interjú műfaja adhat lehetőséget arra, hogy megmutathassák önmagukat, közvetlenül megnyilatkozhassanak arról, ahogyan cselekszenek, miként látják, mit gondolnak arról, ahogyan élnek.
Kik/mik vannak benne, kik maradtak ki esetleg?
Ha nem tévedek, a könyvben 44 interjúban és 4 ankétban nyilatkoznak erdélyi és magyarországi szerzetesek, egyházmegyés papok, püspökök, ferences világi rendiek, Assisi szentjének életvitelét, tanítását magukénak érző, mintaként követő világi emberek. Amint arra már utaltam, az volt a célom, hogy ne csak egyháziak szólaljanak meg, hanem mindazok, akik a ferences térerő részei (a cím részben erre is utal), akik korunk társadalmának kihívásai közepette a világban hitelesen élik meg, és emberközeli módon közvetítik a 800 éves ferences lelkiséget, annak mindig aktuális és aktualizálható értékeit, hogy talán így megszólítottakká válhassanak azok is, akik még úton vannak, keresnek.
Arra, hogy gondolati-tartalmi vonatkozásban mik vannak benne, azt az olvasóra bíznám, és hogy kik maradtak ki, azt majd szintén a figyelmes, kritikus olvasók fogják észrevenni. De hogy azért segítsek a könyv és szerzője majdani bírálóinak: nyilván olyanok maradhattak ki, akiknek helyük lett volna ugyan a könyvben, de munkám során nem találkoztam velük, illetve a figyelmetlenségem is lehet az oka, hogy egyesek nem kerültek bele, ugyanakkor olyanok is kimaradtak, akik nem válaszoltak a kérdéseimre.
Hogy dolgoztál, hogy állt össze a könyv anyaga?
A közel másfél évtized alatt készült interjúkat, ankétokat utólag szerkesztettem könyvvé, azaz tematikus szempontok alapján fejezetekbe soroltam, az egyes fejezeteket címmel és alcímmel láttam el. Próbáltam úgy eljárni a címadásban, hogy az adott fejezetbe került beszélgetéseket átfogja, gyakran egy-egy sort, félsort emelve ki valamelyik interjúalany gondolatataiból. Az alcím funkciója pedig az, hogy kifejtse, megnevezze, miről is szól valójában az adott fejezet.
Az igentől a kolostorig (Hívások és hivatások) és A kolostorfalakon kívül (Isten szegénykéjének nyomában) a kezdetet jelölik: az elsőben szerzetesek, a másodikban ferences világi rendiek vagy egyszerű világi hívők vallanak a ferencességhez való kötődésükről, hivatásukról, értékrendjükről, arról, hogy napi tevékenységük során hogyan élik meg a ferences eszmét. Hogy ilyen elöl kerültek a világiak, annak az a szerepe, hogy láttassa a ferencesség egyetemes, nem csak szerzeteseknek szóló szellemét. A Hogyan várakozzunk arra, akit szeretünk (Adventről és karácsonyról) és A lélek lehetőségei (Nagyböjtről) című ankétokban a szerzetesek és a világiak ügye szintén összekapcsolódik: arról kérdeztem a barátokat, hogy mit jelent egy adott egyházi időszak, ünnepkör a kolostorban élő szerzeteseknek, és hogyan élhetnék azokat meg a világban élők. Az Úton lenni (Fiatalokkal, fiatalosan) és Közösségben a közösségért (Megbízatások, szolgálatok) betekintést nyújtanak a szerzetesek hétköznapjaiba, liturgián kívüli munkájukba, megbízatásaikról és vállalt feladataikról beszélnek: mi a szerepük a szerzetesi vagy szerzetes-elöljárói találkozóknak, a renden belüli szerepvállalásoknak. Arra reflektálnak, milyen meggondolások állnak a fiatalok felé való rendszeres nyitás mögött.
Mivel az erdélyi ferences rendtartomány súlypontja a csíksomlyói kegyhely, és mivel így a legtöbb jelentős liturgikus program, rendezvény is ide kapcsolódik, ezért a könyvben közölt beszélgetések többsége is Csíksomlyóhoz kötődik. Ennek lenyomatai a Távolságok és megérkezések (Csíksomlyói pünkösdi búcsú), A besűrűsödő történelem (Pápalátogatás Csíksomlyón) és a Kitekintő (Nézőpontok, párhuzamok). Ezekben a fejezetekben feltárulhat a rendtartomány tagjainak és búcsús vendégeiknek, barátaiknak a gondolataiból a zarándoklat értelme, Csíksomlyó titka, értéke, múltja, helye Európában, a Szűzanya csodatevő ereje, mit jelent az erdélyi ferences barátok őrsége alatt álló kegyhely szelleme annak, aki távolról, esetleg más kulturális közegből, tájegységről érkezik, milyen elvárásokkal érkezik, és milyen lelki töltettel távozik.
A beszélgetőkönyv annotált névmutatóval zárul. Minden lehetséges hibája és gyarlósága ellenére ezt a fejezetet volt a legnehezebb összeállítani, ezzel is dolgoztam a legtöbbet. Mintegy 180 életrajzot tartalmaz: nemcsak a könyvben megszólalókét, hanem – néhány kivételtől eltekintve (akiknek egyszerűen nem sikerült megtalálni az életrajzát) – az interjúalanyok által említett személyek biográfiáját is. Túl azon, hogy a névmutató növeli a könyv dokumentációs értékét, az is a funkciója, hogy bevonja az olvasót egy másfajta párbeszédbe: nem csupán a kérdezettek gondolkodását ismerheti meg, hanem azokét is, akiké közvetlenül vagy közvetetten hatással volt-van a nyilatkozókra, érzékeltetve, hogy műveltségük, kapcsolataik, tapasztalataik révén a beszélgetőtársak közül senki nincs egyedül, és amit elértek, amit mondanak, az mások által is szól és megszólít.
A kötet szövegei néhai Molnár Dénes marosvásárhelyi képzőművész fametszeteivel egészülnek ki, amelyek erdélyi ferences templomokat, kolostorokat ábrázolnak. A borító Csillag István csíkszeredai képzőművész munkája. És nem szabad elfeledkeznem Benedek Enikőről sem, a könyv műszaki szerkesztőjéről, aki a könyvet tördelte, és számomra kedves betűtípussal kivitelezte.
Több bemutató volt, hogy fogadta az olvasóközönség?
A kötetnek eddig két bemutatója volt: az ősbemutatót a csíksomlyói kegytemplomban tartottuk április 21-én fr. Urbán Erik ferences szerzetessel, az erdélyi rendtartomány elöljárójával, a könyv kiadójával. A kegytemplomban népes közönség hallgatta meg a beszélgetésünket, majd vásárolta meg a könyvet. Szintén Csíkszeredában a Kájoni János Megyei Könyvtárban is bemutattuk június 12-én. A tartalmas találkozón Sarány István újságíró, szerkesztő volt a beszélgetőtársunk. A Kolozsvári Magyar Napok keretében augusztus 17-én, szombaton délután 3 órakor mutatjuk be a könyvet a kolozsvári magyar főkonzulátuson. A rendezvény szervezője az Erdélyi Magyar Írók Ligája, társszervezője pedig Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa. A bemutatón most is ott lesz fr. Urbán Erik tartományfőnök, a kérdező szerepét pedig Boros Lóránd etnográfus vállalta. A ferences elöljáróval tervezünk további bemutatókat is, amelyeknek helye és időpontja egyelőre még nem rögzített.
Meggyőződésem, hogy a Ferences térerő népszerűsítésének jót tett az a két interjú is, amelyeket Sarány István készített velem a Hargita Népe napilapnak, illetve Kiss Judit a Krónika online-nak. A könyv megvásárolható a csíkszeredai Kele Könyv Vár és Gutenberg könyvesboltokban, valamint online térben a konyvespolc.ro-ról is megrendelhető. Úgy értesültem, nagy az érdeklődés a könyv iránt – jól állnak az eladási mutatók.
Tanítasz, szépirodalmat írsz, voltál ferences sajtóreferens. Hogyan illeszkedik ez a kötet az „életművedbe”?
Azt gondolom ez a könyv többféleképpen kapcsolódik ahhoz, amit eddig csináltam. Tanári munkám kiterjesztése is, csak ebben nem én tanítok, hanem a kérdéseimre válaszolók fogalmaznak meg olyan gondolatokat, amelyeket beépíthetünk személyiségünkbe, hitéletünkbe, mindennapjainkba. Ferences sajtóreferensi munkám lezárása és lenyomata is, egyben – annak ellenére, hogy nem szépirodalmi, hanem publicisztikai kötet – kapcsolódik versesköteteim és prózakölteményeket tartalmazó könyveim világához is, különösen az utóbbi háromhoz, a Szétszórt némaság (2018), az Estére megöregszel (2021) és a Te fordítsd el (2024) címűekhez, amelyek a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában jelentek meg. A Szétszórt némaságban Crypta franciscanorum címmel külön ciklust szenteltem azoknak az elhunyt erdélyi ferences szerzeteseknek, akik meghatározó szerepet játszottak személyiségem, értékrendem alakulásában.
Fotó: erdélyi ferencesek, Virág Zsolt
