Fra Angelico, eredeti nevén Guido di Pietro, a szerzetességben felvett nevén pedig Fra Giovanni da Fiesole, 1395 körül született a Firenze melletti Vicchióban. Az olasz reneszánsz egyik kiemelkedő alakja. A művészettörténetben elterjedt nevét a kompozícióin sokszor megjelenő angyalokról kapta. A Domonkos-rendi közösségbe testvérével együtt lépett be. Művészi pályafutását mint miniatúrafestő kezdte el, és ezen a területen hamar elismertté vált aprólékos kidolgozása és élénk színhasználata miatt. Művei közül kiemelkedik élete egyik legfontosabb megbízatása, a vatikáni palota pápai kápolnájának a kifestése. 1982-ben Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta az évszázadokon át tisztelt „angyali” festőt.
Jelen írásunkban egy többalakos háromszögű kompozícióját szeretnénk részletesebben is bemutatni, amely Urunk színeváltozását jeleníti meg, amelyet Máté evangéliumának tizedik fejezetében olvashatunk. Az elbeszélés szerint Jézus szenvedését megelőzően magával vitt három tanítványt a Tábor hegyére, és ott dicsőséges alakjában mutatkozott meg a tanítványok előtt. Fra Angelico festménye azt a fennkölt jelenetet mutatja be számunkra, ahol Jézus dicsfényben mint valóságos Isten áll előttünk. Testtartása kereszt alakot juttathat eszünkbe, az alatta lévő szikla pedig egy oltár sziluettjét rajzolja ki. Így egyszerre mutatkozik meg Jézus dicsősége és eljövendő szenvedése. Alakja mellett megjelenik Illés és Mózes portréja, akik Jézusra tekintenek. A leboruló Péter, Jakab és János apostol mellett, jobb és bal oldalon látható a Prédikátorok rendjének két alapítója, Szent Domonkos és Skolasztika, áhítatot és fokozott figyelmet sugározva. E két mellékszereplő megjelenítése a festő rendje alapítói iránti tiszteletét hivatottak bemutatni.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/32-es számában.