A szatmári egyházmegye fiataljai és fiatal felnőttjei számára harminc éve hivatkozási alap és várva várt esemény Szokond, pontosabban a szokondi gyermektáborok. Az alapító és a résztvevők, illetve a kis táborozókból csoport-, esetenként táborvezetőkké előlépők visszaemlékezéseivel nemcsak nosztalgiával töltötték be lapunk hasábjait, hanem bemutatták másoknak, akik nem hallottak róla vagy nem ve(he)ttek részt egyik táborban sem: Szokond a béke szigete, felejthetetlen hitélmények, barátságok és hivatások megalapozója is sok egyéb mellett. Ismerjék meg terjesztő munkatársunk, LANG MÁRK szokondi élményeit, érzéseit!
Kevés igazán éles emlékem maradt meg a szokondi gyerektáborról: főleg emberek és helyszínek. Jól emlékszem Gabira, a két Lórira, Gáborra, Bernire, Levire, Beára és még sok olyan emberre, akik jóságból, szeretetből és jókedvből mutattak példát nekem gyerekkoromban, akikre akkor, táborozóként, úgy néztem fel, mint a felnőttekre, miközben ők is tizen-huszonéves fiatalok voltak, akárcsak én, nem sokkal később, amikor csoportvezető lettem. Emlékszem a nagy étkezőteremre, a sokágyas szobákra, a lángososra és a sátorra – ami mégis igazán a legélesebb emlék, az az, ahogyan már májusban elkezdtem számolgatni a napokat, hogy mennyi idő van még a tábor kezdetéig.
Ma már, visszatekintve, azt kell mondanom, hogy a Szatmár megyeiek számára nem véletlenül vált közös vonatkozási ponttá Szokond, amivel kapcsolatban szinte mindenkinek, aki legalább egyszer részt vett, van egy meghatározó emléke valakivel kapcsolatban. Ez volt az egyedüli hely, ahol több napon keresztül lehettünk együtt olyan gyerekekkel, akik bár nem éltek igazán távol tőlünk, de mégis kevés esély volt arra, hogy valaha is találkozzunk. Szerintem ez a tábornak az egyik legfontosabb aspektusa. És itt nem is feltétlen csak arra a fizikai távolságra gondolok, ami elválasztja például Nagybányát Kaplonytól, hanem arra a szociális helyzetből fakadó távolságra is, ami fennállhat akár két szomszéd gyerek között is. Tudtommal a tábor mindig is hozzáférhető volt szinte minden család számára, anyagiaktól függetlenül. Az, hogy gyerekek együtt lehetnek, és olyan tapasztalatokat szerezhetnek egymásról, amik a mindennapi életben valójában nem hozzáférhetők a számukra: felbecsülhetetlen. Az ilyen típusú tapasztalatok, azt hiszem, ma még fontosabbak, mint tizenöt évvel ezelőtt, amikor még én táboroztam Szokondon.
Nekem személyesen is nagyon sokat adott a tábor és az ottani közösség. Sok olyan emberrel ismerkedtem meg, vagy mélyült el úgy a kapcsolatom, hogy évek múltán is jó viszonyban maradtunk. S kialakultak olyan mély barátságok is, amelyek még ma is meghatározók a számomra. Emiatt mindig nagy szeretettel gondolok vissza Szokondra, hogy olyan tapasztalatokat és barátokat szerezhettem, amelyek fontosak nekem, s ezzel mások is biztosan így lehetnek.
Lang Mark
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/29-30-as lapszámainak Fókusz-összeállítása részeként. Összeállította: Cziple Hanna Gerda, Dénes Gabriella.
