A szatmári egyházmegye fiataljai és fiatal felnőttjei számára harminc éve hivatkozási alap és várva várt esemény Szokond, pontosabban a szokondi gyermektáborok. Az alapító és a résztvevők, illetve a kis táborozókból csoport-, esetenként táborvezetőkké előlépők visszaemlékezéseivel nemcsak nosztalgiával töltötték be lapunk hasábjait, hanem bemutatták másoknak, akik nem hallottak róla vagy nem ve(he)ttek részt egyik táborban sem: Szokond a béke szigete, felejthetetlen hitélmények, barátságok és hivatások megalapozója is sok egyéb mellett. Ismerjék meg VARGA ERZSI szokondi élményeit, érzéseit!
Régi szokondi motoros vagyok. Gyerekként, csoportvezetőként és később táborvezetőként is részt vettem a gyerektáborokban. Ezek a táborok mindig meghatározóak voltak, és elsődleges helyet élveztek a nyári programjaim listáján. Gyermekkoromból sok minden nem ugrik be, de az érzést soha nem felejtem el, amit ezek a táborok bennem kiváltottak. Amellett, hogy ezekben a táborokban rengeteget játszottunk és szórakoztunk, nagyon sok teret kapott Isten és a lelki életünk megszilárdítása. Gyerekként annyira nem fogja fel ezt az ember, de az érzés maradandó.
Minden plébániáról csak két csoportvezető érkezhetett, így mindig szoros volt a verseny, és meg kellett várni, hogy valaki „lemondjon”, hogy valaki új kerülhessen a helyébe. Miután két év várakozást követően végre teljesült a vágyam, nagyon nagy lelkesedéssel és odaadással vágtam bele a munkába. Próbáltam kivenni a részem minél több programból, felvállalni feladatokat. A gyerektáborok programja minden évben nagyjából megegyezett, ugyanakkor voltak változó faktorok is, mint a tábor témája, játékok és természetesen az emberek. Nagyon ritkán volt olyan alkalom, hogy két vagy három csoportvezető ugyanabba a táborba kerüljön akár 5-7 év leforgása alatt is. Ez mindig izgalmas volt, és soha nem untuk meg.
A legelső dolog, ami eszembe jutott most, a tábori szentségimádás volt. Számomra mindig is ezek voltak a tábor fénypontjai. Ami ott átélhető, elkísér életünk végéig. Egy ilyen szentségimádás különböző módon történhet: volt, amikor dramatizálassal vezettük fel ráhangolóként, volt, amikor felolvastuk mi is és a gyerekek is az előre elkészített hálaadó imát, amelyet a saját szavaink szőttek, volt, amikor énekeltünk egész végig, és kézrátétellel imádkoztunk a társainkért. Ezek az alkalmak mindig nagyon intimek voltak, érzelmileg telítettek, a levegő csak szikrázott körülöttünk, ahogy Isten előtt közösen, őszintén és szívből imádkoztunk. Ezt nehéz szavakba foglalni. Táborvezetőként kicsit megváltozott a helyzet, mert nagy felelősséggel találtam szemben magam: egy egész táborra, 40 plusz főre kellett vigyáznom egy teljes hétig, gyerekekre és fiatalokra is egyaránt. Így hát számomra a legjobb stratégia az volt, hogy soha nem gondoltam bele, hogy ez mekkora felelősség. Mert amikor az ember ebbe belegondol, az első feltörő érzelem a félelem és talán pánik, ami természetesen egyáltalán nem segít, és sokszor meggátolja, hogy helyes döntést hozzunk adott szituációkban. Így hát én nem gondoltam ebbe bele, és azt mondtam magamnak: „Erzsi, fog ez menni, majd ha valamilyen probléma adódik, helyben megoldod vagy segítséget kérsz, és rendben lesz.” Nagyon komolyan vettem a táborvezetői szerepemet, és tudtam, hogy ebben a pozícióban sok mindent már nem engedhetek meg magamnak, s ugyanakkor a hála és az elismerés is bennem volt, mert a nagy felelősség mellett hatalmas megtiszteltetés is.
Visszatekintve úgy gondolom, hogy a legjobb időszakot csoportvezetőként éltem meg, mert akkor sokkal több időm volt a gyerekekkel is szorosabb kapcsolatot kialakítani, kevesebb volt a nyomás a felelősséget illetően, és jobban rá tudtam hangolódni az emberekre, a táborra. Mindig öröm és hála van a szívemben, amikor visszagondolok ezekre a táborokra. A listát a végtelenségig tudnám írni arról, hogy mennyi mindent nyújtott nekem az évek során a szokondi gyerektábor, de a végén úgyis csak azt tudom mondani, hogy köszönöm!
Varga Erzsébet
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/29-30-as lapszámainak Fókusz-összeállítása részeként. Összeállította: Cziple Hanna Gerda, Dénes Gabriella.
