Mijo Barada vallja, hogy a háború ima által megállítható, mert az ima megváltja a szívet az Úr kegyelme és segítsége által, hiszen a szívből indul ki minden jó és rossz.
Mijo Barada agronómusként szerzett tudását saját citrusféléket termesztő földjein kamatoztatja szeretett családja, négy gyermeke és felesége körében. Ebbéli tudását sikeresen átörökítette egyik fiának, aki távollétében is segít neki a gazdaságban. Hiszen Mijo Barada évente hét-nyolc hónapot missziós utakra szán. Tevékenységére XVI. Benedek pápa áldását is megkapta. Az Ágoston-rend harmadrendi tagjaként végzi áldásos munkáját a lelkigyakorlatok terén, 2012-től hivatalosított formában mint az Isteni Szeretet Misszionáriusai Egyesület tagja.
Az Illés a Kármelen közösség és a Szent Mihály-plébánia támogatásával, Rugină Szabolcs és Gabriella szervezésében valósult meg A jó pásztor életét adja juhaiért (Jn 10, 12) mottóra alapozott, vasárnap, júliys 14-én délután 2 órától tartott lelkidélután. Kolozsvár közössége újra örvendhetett a horvát, imacsoportokat vezető világi keresztény Mijo Barada jelenlétének. A Szent Mihály-templomba belépő a kinti nagy melegből a kellemesen hűsítő szent térben találta magát, ahol a dicsőítéstől már hangos volt az olykor országgyűléseket is befogadó tér. Hol románul, hol magyarul hangzottak az énekek.
Lelkigyakorlatain horvát nyelven hirdeti az örömhírt, ezért szükséges a fordító jelenléte is. Ezt a munkát ez alkalommal a szerbiai Vajdaságból érkezett, már 33 éve papként hivatását megélő Mellár József, a több fíliát is ellátó törökbecsei plébános, esperes vállalta fel. Az utakat előkészítő, a szervezésben és a missziók háttérmunkájában hűséges társra talált Laczkó István személyében, aki a szeged-csanádi egyházmegye makói főesperességének Földeák településén szolgáló plébános, a Szent László király tiszteletére szentelt templomban teljesíti plébánosi szolgálatát.
A lelkinap kezdetén Mijo Barada a békéért való imára buzdított a békétlen, háborúval teli világban. Tanácsolta, hogy figyeljünk a Boldogságos Szűz szavaira, hogy a háborúk okozta sebek sokakban gyógyulhassanak. Éljünk úgy, hogy az Úr szentségházává, az ő hordozóivá váljunk, mert így rajtunk keresztül megismerhetik Jézust, sőt rajtunk keresztül cselekedni is tud, hogy eljusson másokhoz is az örömhír. Ő az, aki nekünk az igaz életet megmutatja. Ő az egyetlen út, mely az igaz életre és békére elvezet.
A szentek közöttünk élő emberek voltak, akik bűnös emberi hajlamaikat le tudták győzni. Ezáltal lelkükbe isteni béke költözhetett. Képesekké váltak Isten kegyelmének továbbadására. Mindnyájunk célja a mennyország, ez nem lehet csak egyéni célunk, főleg annak nem, aki családban él. Családunkban törekedjünk a gyermekek helyes szeretetére, mert ha ez csorbát szenved, akkor az sérült felnőttet eredményez. Céltalanná válhat életük, ha a szülők helytelen szeretetén keresztül nem tapasztalhatták meg Isten szeretetét.
Istennek minden élettel gyönyörű terve van. Keresssük és akarjuk teljesíteni Isten ránk vonatkozó tervét. Segítségünkre siet ebben irányításaival a Szentlélek. Ennek megértése nem olyan egyszerű, ezért Mijo Barada, a lelkinap vezetője tanácsolta, hogy olvassuk gyakran a Szentírást, tanulmányozzuk a szentek életét, böjtöljünk és gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit. Ha imával és munkával töltjük napjainkat, a Szentlélek átitatja lelkünket. Ha a világ csábításai fertőzik meg lelkünket és bűnös gondolatok árnyékolják bensőnket, akkor képtelenek leszünk Isten művének megvalósítására. Sok olyan dolog van, ami nem feltélenül tűnik bűnnek, de mégis akadályozza a jó megvalósulását és annak megtételét. Ilyenkor a gonosz lélek hatja át lelkünket. Ebben az állapotban képtelenek vagyunk észrevenni Isten irányításait. Inkább döntsünk és tartsunk ki Isten akaratának teljesítésének szándéka mellett. Ezzel megtörjük a gonosz hatalmát. Ha Istennek mondunk ellent, akkor nem részesülhetünk az ő áldásában.
Imádkozzunk, hogy megértsük Isten ránk vonatkozó tervét, akaratát. Ha sebeket hordozunk, gyógyulásra csak akkor számíthatunk, ha meghajlunk Isten akarata előtt. A szülők hibát követnek el, amikor gyermekük hivatásának kiválasztását befolyásolni akarják, mert általa Isten akaratát hiúsíthatják meg. Ne kényszerítsék rá szeretteikre saját akaratukat. A gyermekek elsősorban Isten gyermekei. Ezért neveljük arra őket, hogy Isten akaratát keressék és tegyék meg. Ezáltal a szülők a hit három lépését élik meg, mert gyermekük igazi, Istentől származó hivatását fogadják el, hálájukkal e felismerésben megköszönik azt és saját akaratuk elengedésével e téren megengedik, hogy Isten megdicsőüljön a gyermekben a helyes hivatás kiválasztása által.
Mondjunk gyakran áldást másokra. Az átokkal tönkretesszük mások és a magunk életét. Imáinkkal igazodjunk az eucharisztikus Krisztushoz. Ha elkövettük a bűnt, azt őszinte bánattal a szentgyónásban, annak fajtája és száma szerint tárjuk fel, hogy utána Isten újra megdicsőülhessen bennünk mint szeretett gyermekeiben. Hagyjuk a szentgyónás által, hogy Isten rendet rakjon lelkünkben és újra tisztává tegye azt. Ha hagyjuk és imádkozunk is érte, Isten újjáalkot mindent. Éljünk tisztaságban, hogy Isten méltó szentségházává váljunk.
Mijo Barada lelkiekre törekvő, Istenhez vezető előadását követően rövid szünet, majd rózsafüzérezés következett. László Attila főesperes-plébános az oltárasztalra helyezte a szentséget. Az Isteni Szeretet misszionáriusa, Mijo Barada Istenről mint titokzatosan, a hit misztériumában közénk jövő valóságról beszélt. Kérte a résztvevőket, hogy tiszta lelkükkel járuljanak imáikkal az Úr elé és köszönjék meg életüket a mindenható Istennek. Leginkább azért legyenek hálásak, mert Isten elküldte Fiát értünk, hogy megváltsa az emberiséget és utat nyisson az üdvösség felé. Jézus halálával és feltámadásával győzedelmeskedett a halál, a bűn és a sátán fölött. Szabaddá tett bennünket a bűn rabsága alól. Békességet hozott létre a menny és a föld között. Feltámadása által megnyitotta számunkra az eget. Az ő keresztje a mi üdvösségünk záloga. Ezért személyre szabott keresztjeinkért legyünk hálásak. A hit, remény és szeretet felindításával a misszionárius a dicsőséges rózsafüzérről való elmélkedéseivel indította útra a tizedek imádkozását. Az előimádkozók segítségével a tizedekben a lelkinap résztvevői hol románul, hol magyarul kapcsolódtak be.
Az első tizedben a megbocsátás kegyelméért esdekeltek. Minden tized alatt a lelkinap vezetőjének kérésére az imádkozók rendre az oltárasztal köré térdepeltek, Jézus titokzatos teste előtti hódolatukat kifejezve. A dicsőség alatt meg is csókolhatták az oltárasztalt, az isteni jelenlét jelét. Így egészen közelről szemlélhették az áldozat oltárára helyezett szentségben köztük levő Jézus Krisztust.
A második tizedre készülve megköszönték, hogy Jézus értük felment az Atyához a mennybe és utat készített számukra. A gondolatok Jézusra irányították a figyelmet. A misszionárius arra kérte a lelkigyakorlatozókat, engedjék, hogy Jézus nézzen szemükkel, ő öleljen karjukkal, szeressen szívükkel. Próbáljunk úgy élni, úgy rendezni életünket, hogy az ő segítségével kiérdemelhessük a mennyországot.
A harmadik tizedben megköszönték a nekünk ajándékozott Szentlelket, az egyház születésnapját, az apostolokat és Máriát, Isten anyját. Az imádkozók kérték a Szentlelket, hogy világosítson meg, erősítsen meg, lelkesítsen fel, szenteljen meg, hogy só és kovász tudjunk lenni mások számára az örömhír továbbadásában.
A negyedik tizedben megköszönték Istentől, hogy Máriát testestől-lelkestől felvette a mennybe és általa égi édesanyát adott nekünk. Az ötödik tizedben a mennyben megkoronázott Máriáért adtak hálát. Kérték, hogy Isten kegyelme által távoztassa el tőlünk az aggodalom, szorongás, kétely, reménytelenség, félelem által utunkba gördített akadályokat, melyek nem engedik, hogy megnyíljunk Isten előtt. Megköszönték a legnagyobb kincset, az életet, Isten irgalmába helyezték az elhunyt hozzátartozókat. A rózsafüzér befejezése után a jó Pásztorhoz szóló hálaimát imádkozták, megköszönve mindrnt. A kolozs-dobokai főesperes a szentséggel ünnepi áldásban részesítette a templomban levőket.
A szentmise bevezetőjében a Szent Mihály-templom plébánosa kérte Istent, hogy ,,kegyelmei által tegye teljessé mindazt, amin ma munkálkodtunk”. A szentbeszédben Mellár József, a vajdasági törökbecsei plébános, a főcelebráns az aznapi evangéliumból (Mk 6, 7-13) kiindulva kiemelte, hogy Isten eszköztelenül küldi apostolait az örömhír terjesztésére. Így teljesen Istenre tudjanak hagyatkozni. Megfogalmazta, hogy ,,a rendetlen aggodalmaskodás, félelem akadályozni fogja lelki erejüket, a lelkesedést” az evangélium hirdetésében. Aggodalmaskodó gondolatainkat engedjük el, mint ahogy azt a Mt 6, 34-ben is olvashatjuk: ,,Ne aggódjatok a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” A szentleckéből (Ef 1, 3-14) vett tanítás szerint mi mindannyian Jézus fogadott gyermekei vagyunk, ezért a ráhagyatkozás is mindnyájunknak szól. ,,A hit nemcsak abból áll, hogy tudom, hogy Isten szeret engem, hogy Jézus megváltott minket, hogy a Szentlélek megszentel minket, hanem hogy rábízom életemet.” Perlaki Flórián újszegedi plébános gyermekkori élethelyzetével példázta a megélt hitet, amikor is a nyolc gyermekes édesanyja a szükség idején mélyen Istenbe kapaszkodott és ráhagyatkozott és meghallgatásra talált, s gondja megoldódott. Másik példázata Balczó András magyar öttusázó, 11-szeres világbajnok életéből tárult elénk, aki 12 gyereket nevelt fel feleségével együtt, egyetlen jövedelemforrásból: az előadásaiból. Rajta keresztül mutatta meg az igehirdető, hogy ,,Isten mindig utánunk nyúl. Kegyelme által Isten jót akar nekünk, ezért hittel forduljunk hozzá, hogy egész életünket bízzuk rá az ő gondviselésére.”
A szentmise befejező áldása után a lelkinaposok maradtak a templomban, akik fegyelmezett sorban járultak a jelenlevő négy pap és Mijo Barada elé, hogy kérjék, áldásra tárt kézzel imádkozzanak fölöttük. Összegyűjtötték a szünetben feladatként kért és a résztvevők által leírt imaszándékokat, személyneveket, élőket és holtakat, akikért imát kértek. László Attila főesperes szentségi áldással zárta e kegyelmekben gazdag lelkinapot. A lelkidélután egész ideje alatt a szentgyónás lehetősége adott volt a gyóntatószékekben rendelkezésükre álló paptestvérek által. Mijo Barada megköszönte a lelkidélután alatt segédkező papok munkáját, megköszönte a Mécses közösségnek és Rapa Eriknek az elhangzott énekeket, dicsőítéseket.
Mijo Barada elmondta: lassacskán itt Erdélyben ,,megtanul magyarul”, ,,kicsit nehéz”. Ígérte, hogy jövőre, ha béke lesz, s ha Isten is úgy akarja, megtartja a harmadik szemináriumot. A tanultak elmélyítése érdekében elismételte a hit három lépését: egy életünk van: ez ez élet; egy időnk van: ez az idő, hogy elvégezzük küldetésünket; célunk a mennyország.
A lelkek csordultig teltek a tanítással. A feladatot minden résztvevő megkapta: az időt jól használja ki munkára, imára, szeretetre, hirdesse az örömhírt és éljen úgy, hogy rajta keresztül Isten tevékenykedhessen.
Kép és szöveg: Bíró Jolán-Ilona
