Három teológiai kötet jelent meg gyors egymásutánban a nyáron a budapesti Szent István Társulat és a kolozsvári Verbum katolikus kiadóknál gyulafehérvári teológiai tanárok tollából. Rég várt érdekesség Kiss Endre doktori dolgozata a kolozsvári Szent Mihály-egyházközség hollandkölcsön-ügyéről, ami Hirschler József plébános tévedése, Márton Áron képességeinek egyik első, nagy kaliberű megmutatkozása. Két további kötet tanulmányok sorát tartalmazza, Hatalmasabb, mint a tenger morajlása címen a gyulafehérvári tanárok friss munkáit olvashatják az érdeklődők, a Szárnyra kelnek, mint a sasok című pedig a Vallás, kultúra, társadalom doktori iskola doktoranduszainak kutatásait összegzi.
Az 1753-ban Báró Sztojka Zsigmond Antal püspök által alapított gyulafehérvári Seminarium Incarnatae Sapientiae (SIS) Papnevelő Intézet és Hittudományi Főiskola 2008-től kezdődően a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának a gyulafehérvári intézeteként, Római Katolikus Pasztorális Teológia Intézet néven folytatja a több mint 250 éves múlttal rendelkező tudományos tevékenységét a teológiai kutatás területén. Az oktatás mellett az Intézet a kezdetektől fogva kiemelt figyelmet biztosított a kutatási eredmények megjelentetésének és terjesztésének. Ennek szellemében alapították 2000-ben a Studia Theologica Transsylvaniensia (StThTr) folyóiratot, amely 2024-ben egy kiegészítő sorozattal, a Studia Theologica Transsylvaniensia Supplementum-mal (StThTr.S).
A StThTrS sorozatban monográfiákat, doktori disszertációkat és szerkesztett tanulmányköteteket közölnek a teológia és a vele határos tudományágak területéről. A sorozat kiemelt figyelmet biztosít a doktoranduszok kutatási eredményeinek közlésére is.
A StThTrS megjelent kötetei nemcsak nyomtatásban jelennek meg a Szent István Társulat (Budapest) és a Verbum Kiadó (Kolozsvár) közös gondozásában, hanem online is nyílt hozzáféréssel elérhetőek (Open Monograph Press).
Kiss Endre: A kolozsvári Szent Mihály-egyházközség hollandkölcsön-ügye
A 20. században a gyulafehérvári egyházmegye legtekintélyesebb és leggazdagabb plébániája a kolozsvári Szent Mihály egyházközség volt. Lehetőségem nyílt, hogy az egyházközség gazdag levéltárába betekintsek. Számos régmúlt eseményre kaptam utalást hivatkozásszinten, elsősorban az egyházközség választmányának jegyzőkönyveiben, de összefüggő leírással nemigen találkoztam. Az eddig nyomtatásban megjelent kiadványok sem mondhatók összefüggőknek és átfogóknak. Még az elhíresült holland kölcsönre vonatkozóan sem találtam elfogadható képet, egyértelmű állításokkal. Általában úgy emlegetik, hogy az elhíresült holland kölcsön miatt csőd szélére sodródott kolozsvári Szent Mihály-egyházközséget Márton Áron mentette meg a teljes összeomlástól. Kevés az az egyháztörténelmi munka, amelyik részletesen kitért volna a kölcsön-ügyre, a kolozsvári egyházközség „rémére”. Doktori disszertációm fő célkitűzése az volt, hogy részletekbe menően kutassam ezt a rejtélyes és máig fel nem tárt ügyet, annak előzményeit és következményeit. A levéltárakban található hivatalos iratok segítségével próbáltam a hollandkölcsön-ügynek a kiindulópontját, hátterét, lefolyását, a benne szereplő személyeket, a megoldási kísérleteket és végül Márton Áron rendet teremtő munkáját vizsgálni és rendszerbe foglalni. Az egyházközségi eseményeket időrendi sorrendben vizsgáltam, és kerestem az összefüggéseket, melyek fényt derítenek választott témám egységben szemléléséhez. A rendelkezésemre álló levéltári dokumentumokat (jegyzőkönyveket, levelezéseket, feljegyzéseket) igyekeztem mind felhasználni, hogy reális és tiszta képet kaphassunk erről a bonyolult ügyről.
Kiss Endre (szerk): Hatalmasabb, mint a tenger morajlása. Teológiai tanulmányok
Az istenkeresés a végtelenre nyitott és meghívott ember értelmének cselekedete. Tudatában kell lennünk, hogy csakis azért akarunk és merünk elindulni istenkeresésünk útjain, mert valaki már előbb elindult keresésünkre: Isten előbb kereste az embert. Ez az ember biztonsága és reménye. A teremtéstől kezdve a megtestesülésen át egészen a megváltásig ennek a keresésnek lehetünk szemtanúi. A keresés azóta is tart. Mindkét oldalról. Mert az, aki hatalmasabb, mint sok víznek zúgása vagy mint a tenger morajlása, közel lépett az emberhez. Nem úgy kell értenünk, hogy Isten minden általunk hallható zajnál hangosabb. Ő a csendből lép közénk. Isten csendje azonban mindennél hangosabb, hatalmasabb. Áttöri a csend falát és Jézus Krisztusban közel lép hozzánk. A második isteni személy szétszakítja Isten nagy „színpadának” függönyét és megengedi, hogy a teremtmény belepillantson a Szentháromság megfoghatatlan és kikutathatatlan belső életének mélységébe. Ha valaki közel mer lépni Isten színpadához és egyszer úgy igazán belepillant egyetlen rövid részletébe is, megcsodálhatja Isten csendjének felcsendülését. Bár a természet erői lenyűgözőek és félelmetesek, Isten nincs benne. Megérthetjük, hogy Isten nem a nagy és erős szélvészben, – amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, – nem a földrengésben, nem a tűzben és nem is a tenger morajlásában fedezhető fel. Isten az enyhe szellőben érkezik. Amikor Isten megérinti arcunkat az enyhe szellő susogásával, arra késztet, hogy takarjuk el arcunkat és lépjünk a világ elé (vö. 1. Kir 19,11–13; Zsolt 93,4). E tanulmánykötet ebből az isteni érintésből született.
Kiss Endre (szerk.): Szárnyra kelnek, mint a sasok. Teológiai tanulmányok
Életünk akkor válik igazán széppé, ha vannak olyan emberek mellettünk, akik nem a saját képüket és hasonlatosságukat akarják vésővel és kalapáccsal ránk erőltetni, belénk vésni, hanem biztató jelenlétükkel segítenek abban, hogy kibontsuk szárnyainkat. Emberek, akik bíznak bennünk és hisznek abban, hogy mi is szárnyra kelhetünk, saját erőnkből. Szükségünk van a jó és szép szavakra, amelyek lendületbe hozzák szárnyainkat. A mélyben azonban vanvalaki, aki folyamatosan, szünet nélkül munkálkodik. Ő az örökkévaló Úr, aki nem fárad el és nem lankad el soha. Ha elfáradnánk, Lelkét árasztja belénk, és megsokasítja erőnket (vö. Iz 40,28). Isten bízik az emberben, és ez a bizalma szárnyakat ad. A benne való bizalom folytán folyamatosan reménykedhetünk szárnyaink erejében. Segít felülemelkedni mindazon, ami letörné szárnyainkat. Magasba lendít, hogy többet lássunk, mélyebben lássunk. Akik szabadon engednek Isten lendítésének, szárnyra kelhetnek, mint a sasok (ahogyan a kötet címéül választott Iz 40,31 mondja). A magasból pedig rácsodálkozhatnak a misztérium legalább egy fényes darabkájára. Visszatérve a hétköznapokba, fényhordozók lesznek a világ számára.
