Egy egyházkritikus csapat tagjából hogyan lehet Isten szolgálójává válni? Egy Istenre mutató fesztiválsátor és a benne önkénteskedők szerető odafordulása is olyan impulzus lehet egy kereső ember számára, hogy akár egy világi fesztivál közben is elindul az élete átformálódása. A nyárral és a vakációval együtt kezdetét vette a fesztiválszezon. Keresztény és világi fesztiválok háza táján is szétnéztünk, hogy programokat, lehetőségeket villantsunk fel a nyárra. Ugyanakkor arra is kértük szerzőinket, hogy reflektáljanak arra, szerintük keresztényként hogyan lehet fesztiválozni. A Keskeny út részéről Bardócz Csaba gondolatait olvashatják.
Lelkipásztori munkánkban Jézus eligazítása a mérvadó. Amikor a missziói parancs elhangzott, Jézus nem szűkítette le a helyszíneket, hogy hova küld és hova nem küld. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy bárhova lehet, és kell menni missziót végezni.
A Keskeny út missziós kezdeményezés pontosan húsz évvel ezelőtt azért jelent meg a nyári fesztiválokon, kiemelten és azóta megszakítás nélkül a Tusványoson, mert az az elvünk, hogy mindenhol, ahol fiatalok összegyűlnek, és ahol ott tudunk lenni, ott nekünk az egyház által képviselt értékekkel is jelen kell lennünk. Azért választottuk ezeket a nem klasszikusnak mondható eseményeket, mert fontosnak tartjuk, hogy azokon a helyszíneken is ott legyünk, ahová a fiatalok nem kimondottan az istenkeresés miatt mennek el.
Sokan megfogalmazták azt, hogy minden emberben van egy Isten alakú űr, amit semmi más nem, csak az Isten jelenléte tud kitölteni. Fesztiválokra, nyári szabadidős eseményre azért mennek a fiatalok, mert keresnek valamit. Mi elmegyünk, ott vagyunk, jelen vagyunk, hogy ha kell, odatévedjenek hozzánk, és megértsék, hogy amit keresnek, abba az irányba a keskeny út vezet.
Nem tudjuk lemérni, hogy ennek a munkának van-e, mekkora az értelme. Hány ember életébe hozott változást ez a misszió? De vannak egyértelmű jelek. Mindig kimerít, lefáraszt ez a hét, mert a fesztivál nem a pihenésről szól. Az egyértelmű jelek miatt immár húsz éve folytatjuk a munkát.
És akkor a jelekről: 1. Több olyan fiatal volt, van, aki azt mondta, hogy a Keskeny út sátorban átélt láthatatlan színház adott neki lelki erőt egyik évtől a másikig, mert sokszor megfogalmazódott benne, hogy feladja vagy kiszáll, akár az életből is. 2. Több mint tíz évvel ezelőtt egy (egyház)kritikus csapat jelent meg az előadásainkon. Ők is, mások is azt várták el, hogy kirakjuk őket a sátorból, mert enyhén szólva zavarták a programot. Mi örültünk, hogy ott vannak, mert igazából az ilyen emberek miatt vagyunk ott. Azóta ottragadtak, minden évben eljönnek. Összebarátkoztunk. A tavaly közülük valaki előadást tartott. Közben presbiter lett, és ebben a minőségben szólt a hallgatósághoz. 3. Több olyan visszatérő fesztiválozó van, aki több mint tíz éve visszajáró vendég. Ez azt jelenti, hogy valamit kap a programjaink által.
Számomra azért is fontos a fesztiválon való jelenlét, mert itt tanulom azt, hogy milyen lesz az egyház. Azok a jelenségek, amikkel az egyház ma szembesül, nem lepnek meg, mert több mint tíz éve ezek már látszottak a fesztiválokon. A vallásszociológusok is látják, hogy egyre több a maga módján keresztény a mai egyházban. A Keskeny út misszió tanít arra, hogy hogyan is kell hozzájuk viszonyulni.
Bardócz Csaba
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/27-es számában a Fókusz-összeállítás részeként (Összeállította: Szász István Szilárd).
