Egyházmegyéinkben a plébániai alkalmazottak közül a kántori szolgálatot vállalók nagy számban jelen vannak, ellátva sok olyan feladatot, mely sokszor nem egyszemélyes munka. Sorozatunkban kántorokkal olvashatnak beszélgetést, akik különböző települések, különböző nagyságú közösségeiben élik hivatásukat. E heti Emberközelben rovatunkban BARTOS ANDRÁS csíktaplocai kántorral készített beszélgetésemet olvashatják!
Milyen szerepet töltött be gyerekkorodban a vallás, a templomba járás? A kántori szolgálat mennyire volt gyerekként ismerős?
Szentegyházasfaluban születtem. Négyen vagyunk testvérek, Istennek hála, édesapám és édesanyám második gyermekeként láttam meg a napvilágot. Szüleim vallásukat gyakorló emberek, így korán megismerkedtem a templommal, pap bácsival. A jó Isten nyugosztalja, Portik Bakai Sándor pap bácsit, szerette a gyermekeket, a ministránsokat különösen kedvelte. Még most is fülemben cseng jellegzetes nevetése, ha olyan baráti kérdést tett fel, amivel minket gyermekeket csőbe tudott húzni. A szülői házunk nagyon közel volt a templomhoz, mintegy 3-4 percnyi sétára. Sokat ministráltam, a plébános mellett népes „ministránshad” szolgált az oltárnál a jó Istennek. Édesanyám mondogatta gyermekkoromban, hogy a templom népe körében „pap bácsi után ti következtek, ti vagytok a legközelebb a jó Istenhez”. Akkor nem értettem, most felnőttfejjel úgy gondolom igaza volt. Hiszem, hogy a felnőttek a gyermekeknek köszönhetően egy kicsivel jobbak tudnak lenni.
A gyerekkor, a család mennyire befolyásolt abban, hogy a zenei pályát válaszd? Hogyan kezdődött a kántori pályád?
Édesanyám is, de édesapám különösen szépen tud énekelni. Gyermekkoromban énekelgetett csak úgy munka közben, még tatámra is emlékszem, hogy egy-egy szóról eszébe jutott egy nóta, és el is énekelte. Nem noszogattak, hogy énekeljek, vagy hangszeren játsszak. Biztattak, de soha nem éreztem, hogy erőltették. Gyermekkoromban az elemi iskolában a tanító néni, Schvella Magdolna sokat énekeltetett, azt mondta, kántor leszek, valamit sejthetett. Nem tudom pontosan, melyik évtől, de először kórista és dobos voltam egy kis ideig a Haáz Sándor által vezetett Gyermekfilharmóniában. Aztán hegedülni tanultam a tanár úrtól és hamar a fili zenekaros tagja lettem. Négy évig hegedültem a filiben, aztán amikor felvételiztem a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceumba, elszakadtam a filharmóniától. A líceumi évek alatt ritkán jártunk haza, így az itthoni próbákon nem tudtunk jelen lenni. Hétvégenként Geréd Vilmos karnagy úr tartott előadásokat a szent liturgiáról, egyházzenéről, összhangzattanról. Ekkor a kántorvizsgához szükséges oktatás már nem volt kötelező minden gyerek számára. Tizenhárman jelentkeztünk kántorvizsgára, tizenegyen vizsgáztunk sikeresen.
Mi egy kántor hitvallása, legfontosabb feladata?
A kántor feladata a jó Isten dicsérete, de a hivatása szerintem összetett dolog. Egy kicsit a folyóhoz hasonlítanám. Ahogy a folyó egybegyűjti a kisebb patakokat, csermelyeket, és elviszi őket a tengerbe, úgy a kántornak is a lehető legtöbb módon kell az embereket a jó Istenhez kösse, felé segítse. Szolgálata elsősorban Istenhez méltó kell legyen, másodsorban az embereknek kell segítenie, hogy minél jobban be tudjanak kapcsolódni a szentmisébe. Kár, ahol a kántor csak egyedül énekel.
Hogyan telnek egy kántor mindennapjai?
Mindennapjaimat a szentmiséken való szolgálat, az ájtatosságokon való részvétel, temetések, esküvők, énekórák a gyermekeknek/felnőtteknek, és hittanórák töltik ki. Hasonlítom a Szentírás szavaihoz: „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” Ott vagyunk az emberek nagy örömében is, de ott vagyunk a legnagyobb bánatukban is. Így van ez jól.
A gyulafehérvári főegyházmegyében létezik egy egyezményes kántorvizsga. Milyen emlékeket őrzöl erről? Hogyan emlékszel az első szentmisére, amelyen kántorizáltál?
Bennem nem kristályosodott ki 9. osztályban, hogy kántorvizsgázzak. Szüleim biztattak, én gyakoroltam, eljártam a felkészítőkre. Úgy gondolom, 10. osztályban vettem komolyabban a dolgokat e téren. Nagy volt az izgalom a vizsga előtt, így hát izzadtunk rendesen. Amikor kézbe kaptam a kántordiplomát, emlékszem olyan megnyugtató érzés töltött el. Rajta volt a gyulafehérvári főegyházmegye süllyesztett pecsétje, úgy éreztem kincset tartok a kezemben. Az első szentmisére, amelyen kántorizáltam, arra konkrétan nem emlékszem. Szerintem stresszeltem, de annál jobb érzés volt kántorizálni, amikor már úgy érezted, hogy jól megy az orgonakíséret és az ének.
A kántor figyelme több mindenre kell kiterjedjen a szentmise alatt. Mennyire tudsz figyelni az igeliturgiára, a prédikációra?
Pont ez az, amire szerintem egy kántor a legjobban tud figyelni. Az igeliturgia alatt (hacsak nincs nagy ünnep), illetve a prédikáció olyan mozzanata a szentmisének, ahol el tudsz csendesedni, figyelni tudsz. Nem tudom más, hogy van vele, de én megpróbálom minden nap kivetíteni a miseénekeket. Ez jó is, de részben a figyelmet is elvonja a szentmiséről. Vasárnapokra, ünnepekre előre összerakott énekprogramra van szükség. Van, hogy módosítani kell, és ez zavaró, főleg vasárnap. Nemcsak ő nem figyel, de a körülötte lévők figyelmét is elvonja. Bevallom, van olyan, hogy én is ebbe a hibába esek. Hibázunk, kijavítjuk, ilyen ez, nem mindig úgy jön ki a lépés, ahogy azt elterveztük.
Az egyházi év mely időszakának énekeit énekled a legszívesebben?
Számomra az advent és a nagyböjt a legkedvesebb időszak az egyházi évben. Ilyenkor különösen van lehetőség saját lelkünkre figyelni, s nem csak a mienkre. Az elmúlt nagyböjt folyamán a hargitafürdői pálos atyáknak köszönhetően, egy lelki napon vettünk részt a felnőttkórussal. Akinek volt füle, az gazdagon és megkönnyebbülve tért haza. De kedves ünnep nekem az úrnapja, amikor szépen összegyűlnek az emberek. Ilyenkor a templom hívei mint egy nagy család együtt énekelnek és imádkoznak, ez különösen szép számomra.
Milyen tapasztalatokat szereztél az elmúlt évek során kántorként?
Ahogy mondani szokták a patak sem folyik egyformán. A kántor teendői is ilyenek, hol Istenhez méltóbb, hol pedig nem annyira. Van amikor minden törekvés és próba ellenére nem úgy szólal meg egy-egy ének, mint szerettük volna.
Mindig arra törekedtem, hogy egy hét közben elvégzett szentmisén is ugyanolyan Istenhez méltóan énekeljek, mint egy nagyobb ünnepen. Ameddig a jó Isten úgy akarja, hogy kántor legyek, továbbra is erre nagyon akarok figyelni.
Csíktaplocán végzel kántori szolgálatot. Az egyházközség kórusa már 1972-től fennáll, most pedig te vagy a vezetője. Milyen ez a feladat?
Elődöm, Isten nyugosztalja Péterfi András kántor úr az emberek körében nagy tiszteletnek örvendett. Nagyon szerették az emberek. Éles elméjű ember volt, figyelme széles körben kiterjedt, és mindig volt pár jó szava az emberekhez. Különösen szépen írt, ezt sok fiatal megirigyelhetné. A most is szép számban fennálló kórust ő alapította. Lelkes emberek, idejüket és energiájukat nem sajnálják. Szerintem meg sem tudjuk köszönni rendesen, ezt a sok időt, melyet az éneklésre fordítanak. Jó, hogy vannak jó emberek. Időközben próbáltam új tagokat toborozni, hívásomra eljöttek, ez igen jól esett.
A felnőttkórus mellett gyermekkórust is alapítottál. Lelkesednek a fiatalok az egyházzene iránt?
Amikor ide kerültem, abban az évben az elsőáldozók között egy jó páran nagyon vállalkozó szellemű, szépen éneklő gyermekek voltak. Velük készültünk a hittanórák mellett énekkel, hogy az ünnepüket ők díszítsék fel. A lelkesedés az elsőáldozás után sem csökkent, és tovább énekeltünk. Aztán a nyári vakáció után ismét összehívtam, hogy énekeljünk egy pár éneket adventben, karácsonykor. És így indult el a gyermekénekcsoport. Bár az akkori elsőáldozók már megnőttek, az utánpótlás mindig megvan, hála Istennek. És jó, hogy megnőttek, és nem kinőttek. Azóta is mondhatom, hogy aktív részesei a templomi közösségnek, életnek. A gyermekénekcsoportban való éneklés 7. osztályig tart. Utána már felajánlom mint lehetőséget, hogy ha szeretnének, immáron lehet csatlakozni a felnőttkórusba. Hála Istennek, annyian éneklünk a felnőtt- és gyermekkórusban, hogy nagyobb ünnepekkor a kórusban másnak alig van hely.
Időközben családot alapítottál, megnősültél és gyermeked is született.
Születésemtől fogva, hol jobban, hol kevésbé érzem, de tudom, hogy velem van a jó Isten. Ő egyengette útjaimat idáig is, eddigi életemben, mindig ott voltak a jó emberek, kellő időben. Szoktam mondogatni, mindenhol vannak jó emberek. Feleségemet egy szentmise után ismertem meg, amikor szülőfalum kántorát helyettesítettem. Emőke, jó társam, biztos támaszom az életben. Tudom, hogy a jó Isten rendelt minket egymás mellé. Idáig két gyermekünk született Sára és Gergő. Hogy mennyire tudok eleget tenni a családapai hivatásnak, azt talán ő tudná elmondani a legjobban. Én annyit tudok, hogy próbálok törekedni, kisebb nagyobb sikerekkel. És van megerősítés vagy épp az ellenkezője ezzel kapcsolatban, mint minden más család életében. Emőke is a Gyermekfilharmónia tagja volt gyermekkorában, így sokat énekel ő is a gyerkőcöknek. Tőle tanultak meg sok népdalt. Mivel a nagyszülők nem a szomszédban laknak, így elég sokat viszem magammal a gyermekeket, oda, ahová éppen kell, legtöbbször szentmisére. Ebből kifolyólag, elég korán sok templomi éneket ismernek és énekelnek már. Van, hogy otthon játék közben fel-felcsendül egy „álleluja” vagy „Szent vagy” a kis szájukból.
Mit üzennél a pályakezdő kántoroknak, miért válasszák ezt a pályát?
A kántori szolgálat lélekemelő szolgálat. Változatos és széles a tevékenységek skálája, ahol az az embereknek segítségére lehetsz. Keretet ad az életednek a mindennapi szentmise, és ha nyitott vagy rá, ez hatalmas ajándék a mai világban. Plébánosom lelki ember, család- és gyermekszerető, jó munkatárs. Ez nagyban megkönnyíti a kántor életét. Ugyanakkor, aki emberekkel dolgozik, tudja, hogy olykor be-beborul az ég máskor fényesen süt a nap. De a jó Isten szeretetéért és ezekért a napsütésekért, jó ezt a szolgálatot végezni.
Az interjú a Vasárnap hetilap 2024/27. számában.
