A Marosvásárhelyi Jezsuita Egyetemi Lelkészség június 9-én, vasárnap ünnepelte a Te Deum tanévzáró, hálaadó szentmiséjét. Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy ez alkalommal a végzős orvostanhallgatók – akik a lelkészséghez kapcsolódnak – leteszik az orvosi esküt, illetve más egyetem végzős hallgatói is ígéretet tesznek, hogy elkötelezik életüket a jó Isten és az emberiség szolgálata mellett. Idén 65 végzős hallgató kapcsolódott be az ünnepbe, illetve többük családtagjai, barátai is részt vettek az eseményen.
Az eskütételt egy három alkalmas sorozat készítette elő, amelyben az orvosi eskü szövegét három részre osztottuk. A találkozók címszavai a hivatás, a tisztelet és a szakmai képzés lehetőségei és korlátai voltak. Ezeknek a találkozóknak a fő gyümölcse a közösség tapasztalata volt, hogy a kihívásokban zarándoktársak vagyunk, és mindnyájunknak van egy erős tapasztalata arról, hogy a Gondviselés hordoz minket ezen az úton. A kétségek között ez egy oázis volt, melyben újra rátalálhattak a bátorságra és az erőre, ami elkísérte őket az év folyamán. A találkozók során fiatal, pályakezdő, illetve tapasztalt orvosok adtak útravalót a végzősöknek kiscsoportos beszélgetések, kerekasztal-beszélgetések formájában.
A szentmisében több különleges gesztus hordozta az elköteleződés ívét. A felajánlás alatt a végzősök egy-egy cetlire felírták azt a szót, amely az elköteleződésüket fejezi ki, és ezt az oltárra tették. Ezáltal az odaadásukat belehelyezték az Úr Jézus áldozatába, bízva abban, hogy abból élet fakad maguk és a környezetükben élők számára is. A jezsuita fogadalomtétel hagyományából inspirálódva a végzősök az Isten báránya után az Oltáriszentségre tekintve mondták el az orvosi esküt. Az esküt Kovács Judit doktornő mondta elő.
Végezetül néhány mondat az orvosi eskü szövegéből, ami mindnyájunk számára inspiráló lehet: „Én esküszöm az élő Istenre, hogy erőmhöz és belátásomhoz mérten tehetségemet és tudásomat az emberiség javára fordítom, életemet az emberiség szolgálatára szentelem. Hivatásomhoz és szakmámhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok.
Azok iránt, akik engem tudományra tanítottak, mindenkor hálát és tiszteletet tanúsítok és kollégáimmal testvérként bánok. Tudásomat és tapasztalataimat a jövendő nemzedékeknek továbbadom. Tudásomat az emberi közösség boldogulása érdekében felelősen használom.
Mindenkor tisztelem az életet és azt szándékosan nem károsítom.
Az emberek méltóságát és jogait tiszteletben tartom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, tudásommal a legrászorultabbakon és méltatlan emberi sorban lévőkön is segíteni fogok erőimhez mérten.
Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem.
Ha teljesítem és nem szegem meg eskümet, legyen mindig részem örömben és elismerésben, úgy hivatásomban, mint életemben. Isten engem úgy segéljen!”
András Csaba SJ
