Az 1445-ben született Sandro Botticelli a korai reneszánsz festészet és a firenzei iskola egyik legjelesebb képviselőjének számít. Firenzében egy tímármestercsalád sarjaként született, de gyenge egészségi állapota miatt nem folytatta a családi hagyományt, ehelyett taníttatták. Mestere Fra Filippo Lippi volt, és szoros kapcsolatot ápolt a kor egyik legkiemelkedőbb művészetpártoló nemes családjával, a Mediciekkel. A későbbi munkáin viszont egyértelműen érzékelhető Savonarola prédikátor hatása. Stílusa merevebbé és szomorkássá vált.
Botticelli itt elemzésre kerülő festménye Szűz Máriát és gyermekét ábrázolja egy angyal társaságában, de sajátos erőteljes szimbolikája miatt úgy is nevezik, hogy az Eucharisztia Boldogasszonya. A fatáblára kialakított temperafestmény 1470-ben készült el, és jelenleg a massachusettsi bostoni Isabella Stewart Gardner Múzeum őrzi. A reneszánsz alkotás stílusában beleolvad Botticelli más, hasonló tematikával rendelkező festményeinek sorába. Máriát és Jézust ugyanolyan világoskék köpeny és takaró fedi, amely a nappali, nyári ragyogó ég hangulatát hozza az alkotásba. A hasonló szín erős kapcsolatot fejez ki. Mária vörös ruhája a szeretetét szimbolizálja. A kompozíció érdekessége, hogy egy angyal is megjelenik, aki búzát és szőlőt nyújt Jézus elé, amelyek konkrét utalások nemcsak a jövendő szenvedésére, hanem arra a formára is, ahogyan Jézus velünk maradt az Oltáriszentségben, innen ered a festmény sajátos elnevezése is. Összességében a festmény egy misztériumot szeretne bemutatni, amely Jézus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben. Ezt pedig az időbeli elhatárolódások eltüntetésével igyekszik tolmácsolni.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/23-es számában.