Az 1445-ben született Sandro Botticelli a korai reneszánsz festészet és a firenzei iskola egyik legjelesebb képviselőjének számít. Firenzében egy tímármestercsalád sarjaként született, de gyenge egészségi állapota miatt nem folytatta a családi hagyományt, ehelyett taníttatták. Mestere Fra Filippo Lippi volt, és szoros kapcsolatot ápolt a kor egyik legkiemelkedőbb művészetpártoló nemes családjával, a Mediciekkel. A későbbi munkáin viszont egyértelműen érzékelhető Savonarola prédikátor hatása. Stílusa merevebbé és szomorkássá vált.
Az itt elemzésre kerülő munkája egy fatáblára festett tempera- és olajfestmény, amely Máriát mint Istenanyát ábrázolja egy szobabelsőben, ahonnan egy kertre nyílik a kilátás. A sötét belsőtérben csak kevés tárgyat fedezhetünk fel, amelyek közül kiemelkedik a gyümölcskosár. A gyümölcs mint szimbólum a termékenységet jelképezi. Mária sötét köpenye az égboltot juttathatja eszünkbe, amely kiemeli arca és glóriája ragyogását, mint ahogyan a Hold világít a sötét égbolton. Ahogyan a Hold a Nap fényét tükrözi vissza, így Mária is a karjában lévő isteni gyermek ragyogását szórja tovább. Jézus és Mária egymásra tekintenek, kifejezve mély kötődésüket, kapcsolatukat. Mindkettőjük jobb keze egy latin Szentíráson nyugszik. Mária és a testté lett Ige közösen az írott igére mutat. Ugyanakkor Jézus bal kezében egy arany töviskoszorút és arany szegeket fedezhetünk fel mint eljövendő szenvedésének jelképeit.
Összességében a festmény anya és gyermeke, a fizikailag érzékelhető és a misztérium közötti mély kapcsolatot mutatja be.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/22-es számában.
