Elvégezte az első évfolyam a magyar jezsuiták négyéves, székelybői központú lelkigyakorlat- és lelki kísérői képzését. A műhely célja, hogy az itt megszerzett tudással és az ignáci lelki kísérői attitűd megerősödésével a Szent Ignác-i lelkiségű lelki kísérők a keresztény közösség egészét, szűkebb értelemben pedig az erdélyi magyar közösséget szolgálják.
1773-as feloszlatása előtt a Jézus Társasága Erdélyben virágzó közösségekkel és missziókkal büszkélkedhetett. A múlt század viharai után, 2008-ban vált valóra a magyar rendtartomány régóta dédelgetett álma, hogy ismét rendházat alapítson Erdélyben.
A jezsuiták 235 év után tértek vissza Marosvásárhelyre, ahol az egykori minorita templomot és a mellette lévő kollégiumépületet kapták meg használatra. A templomi, egyetemi lelkészségi és kollégiumi munka mellett már a kezdetektől kísértek lelkigyakorlatokat, tartottak lelki napokat egész Erdély területén. Egyre gyakrabban tapasztalták a világiak kezdeményezőkészségét és azt, ahogyan az általuk felvetett kérdésekre az ignáci lelkiség válaszokat tudott adni.
Az általánosan érezhető együttműködő nyitottságnak köszönhetően az ignáci utat mind több ember számára tudták elérhetővé tenni Erdély-szerte. Reményt adó látni, hogy egyre többen ismerik fel az ignáci lelkiség erejét, és bátorító azzal szembesülni, ahogyan ez vágyat ébreszt sokakban a megújulásra. Erről így vall Jakabos Barnabás SJ, a marosvásárhelyi jezsuita közösség elöljárója:
„Lelkiségünk egyik legfontosabb célja, fénye és ereje a Szentlélekben történő megfontoláson alapuló odaadott élet kialakítása. Aki elérkezik személyes életében addig a fordulópontig, hogy már nem akar többé a környezete és adottságai áldozataként szorongásban és önzésben élni, hanem ezen körülmények között szeretne szabadon, lelkesedéssel a jó Isten kezébe adott módon saját választásból cselekedni, az ösztönösen elkezd vonzódni a Szent Ignác-i lelkiség felé, gyakran eleinte még nem is tudatosan. Ezek az emberek ilyet szoktak mondani: »Szent Ignác olyan szabad és egyszerre annyira elkötelezett…«, »úgy tetszik, hogy ez értelmes lelkiség – érthető és olyan normális…«. Aki szeretné az életét ilyen módon rendezni, jó döntést hozni a Szentlélekben, életenergiát felszabadítani az odaadó életre, az előbb-utóbb valamilyen Szent Ignác-i lelkigyakorlaton találja magát.”
Elindult a segítők képzése
A 2021–2022-es – a jezsuita rendalapító megtérésének 500. évfordulójára emlékező – Szent Ignác-év vigíliáján valósult meg a magyar jezsuiták régi vágya, hogy az erdélyi emberek lelki szükségletére rezonálva Szent Ignác-i lelkiségű lelkigyakorlat-kísérői és lelki kísérői képzést indíthassanak azok számára, akik érzékelik Istennek ezt a hívását, de szükségük van arra, hogy megalapozottan és megfelelő eszközökkel segíthessenek mások kísérésében.
A képzés időtartama négy év, ami alatt a résztvevők elsajátítják a meghallgatás készségét, a lelki kísérés módját, megtanulják a lelkigyakorlatok kísérésének sajátosságait. Közben elvégzik a harmincnapos lelkigyakorlatot, majd a második évet követően szupervíziós kísérési gyakorlatban is részt vesznek. A jelentkezés feltétele a Szent Ignác-i lelkiségben való jártasság és az, hogy a jelentkező maga is rendelkezzen már lelki kísérővel, tudjon maga mögött egy hosszabb kísérési folyamatot.
A műhely James Empereur lelkivezetésről vallott felfogását követi, vagyis abban képzi ki a résztvevőket, hogyan kísérjenek valakit egy bizonyos ideig, hogy együtt tisztázzák a kísért személy vallási, spirituális – és esetenként pszichológiai – kérdéseit, hogy mélyebb kapcsolatba kerülhessenek Istennel, és hozzájárulhassanak a keresztény közösségen belüli szolgálathoz. Mindezt teszi úgy, hogy igyekszik megtanítani a leendő kísérőknek, miként használhatják Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvét „térképként” a kísérés folyamatában.
Kísérni tanulnak
A képzés elnevezésében a műhely kifejezés két dologra utal. Egyrészt a gyakorlatorientáltságra, másrészt arra, hogy a résztvevők már eleve úgy érkeznek, hogy rendelkeznek bizonyos tudással és tapasztalattal a Szent Ignác-i lelkiség terén, és ennek a „hozott” ismeret- és élményanyagnak a megosztásával egymást is segítik, „kölcsönösen képzik”.
A résztvevők a kísérés módszerét – nem pedig a „vezetését” vagy az „irányításét” – sajátítják el. Azt gyakorolják, hogy minél kevésbé tolakodjanak be a kísért személy életébe, ne adjanak neki utasítást, hogyan élje az életét, és ne erőltessenek rá különböző imamódokat.
Ugyanakkor megtanulják, hogy ne maradjanak teljesen passzívak, hanem vegyenek részt intenzíven kísértjük lelki folyamatában. Elsajátítják, hogyan tegyenek fel tisztázó kérdéseket, vagy hogyan tekintsenek vissza a korábbi ülések témáira, és hogyan fogalmazzanak meg kellő tapintattal konkrét javaslatokat vagy adjanak „meghívásokat” a lelki kísérés folyamata során.
A képzés arra készíti fel a leendő kísérőket, miként használhatják a Lelkigyakorlatok szövegét „kézikönyvként” és „térképként” a lelki kísérés folyamatában. A műhely célja, hogy az itt megszerzett tudással és az ignáci lelki kísérői attitűd megerősödésével a Szent Ignáci-lelkiségű lelki kísérők a keresztény közösség egészét, szűkebb értelemben pedig az erdélyi magyar közösséget szolgálják.
Az első évfolyam tagjai: András Anna-Mária; András Csaba SJ; Dánél Mária Francesca; Fehér Zsófia; Hausdorf Anna-Mária; Jakabos Adél SA; Jakabos Barnabás SJ; Kelemen Levente; Kiss Mária Réka; Lázár Csaba; Mihalkov Ferenc SJ; Salló Zsófia; Somorai Árpád; Somorai Jerne; Szakács Mária.
Forrás: Mihalkov Ferenc/jezsuita.hu
