A négyfalusi templomban május 23-án kettős ünnepre gyűltek össze: bérmálásra és megemlékezni a templom védőszentjéről, Boldog Apor Vilmosról annak liturgikus emléknapján. A szentmise bevezető részében Kovács Gergely érsek a kettős ünnepre, a búcsúra és a bérmálkozásra irányította a figyelmet. A főpásztor elmondta: a bérmálás szentségének kiszolgáltatása által a bérmálkozó erőt és bátorítást kap hite megvallásához a Szentlélek ajándékai által.
A barcasági-medence déli peremén, ott, ahol a síkság és dombok friss legelővel, a hegyek fenyőerdőkkel, friss levegővel, Brassó központjától 15 kilométerre délkelet irányban helyezkedik el a megye legnépesebb (a 2013-as felmérések alapján 34 215 lakosú) városa, többnyire csángó lakossággal. Négy település összevonásából keletkezett: Hosszúfalu, Csernátfalu, Türkös és Bácsfalu. A települést a Tatrang folyó szeli át. A Keleti-Kárpátok Nagykőhavasa és a Kárpátkanyar Csukás-hegysége szegélyezi. A történelemben először 1366-ban I. Lajos király adománylevelében találhatunk róla írott említést. II. Ulászló király 1498-ban a brassói szászoknak ajándékozza a települést. Így lakosai a szászok jobbágyaivá válnak. Részt vettek az 1848–49-es forradalomban. Híresek népművészeti alkotásaik, a szőttesek és a hímestojás mintázataik. Vallásuk szerint három felekezetet említhetünk: evangélikus, református és római katolikus.
Hosszúfalui katolikus templomát 2004-ben fejezték be. Ugyanebben az évben június 5-én szentelte fel Boldog Apor Vilmos vértanú püspök tiszteletére Jakubinyi György érsek.
A templomba igyekvőket a templomkert fakapujára vésett, Apor Vilmos püspöki jelmondata biztatja: ,,A kereszt erősíti a gyengét, szelidíti az erőset.” (Apor Vilmos az 1915-ös pappászentelésétől kezdve igyekezett ,,mindenkinek mindene” lenni a ,,lelkekért való szeretetben”. A válságos időszakban oltalomlevet adott a zsidóknak, anyagi segítséget a rászorulóknak. 1941-ben február 24-én szentelték győri püspökké. 1945. március 28-án Győr az oroszok ostroma alá kerül. Ekkor a püspök a Püspökvár pincéjébe fogadta be a menekülőket. Utolsó szentmiséjét 1945-ben nagycsütörtökön mutatta be ott, a pincébe. Nagypéteken virrasztva, imádkozva találták az orosz katonák. Ekkor asszonyokat követeltek tőle ,,krumplipucoláshoz”, de Apor Vilmos püspök határozottan ellenállt e kérésnek és megvédte a pincében levőket. Ezért cserébe három golyó érte, melyből az egyik olyan sérüléseket okozott, hogy sürgős kórházi ellátásra szorult, de húsvéthétfőre meghalt.)
A gyulafehérvári egyházmegye területén ez a templom az egyetlen, melyet Boldog Apor Vilmos tiszteletére szenteltek. A Kovászna-brassói főesperesi kerülethez tartozik. A négyfalusi templomban május 23-án kettős ünnepre gyűltek össze: bérmálásra és megemlékezni a templom védőszentjéről annak liturgikus emléknapján. Az ünneplők szép számban betöltötték a templom ülőhelyeit, úgy a templomhajó közepén levő részében mint oldalt, de a karzat sok-sok férőhelyét is. Négyfalu, sőt a környező települések evangélikus papjai, református lelkészei is szép számban gyarapították az ünneplők számát. A jelenlevők rózsafüzért mondva készültek a legszentebb áldozatra. A templom előttről a keresztet vivőt és András József plébánost követve vonultak be az ünnepeltek hosszú piros szalaggal vállukon. A Szentlélek kiáradására váró bérmálkozni vágyók többnyire székely ruhás lányok és fehér inges, öltönyös fiúk határozottan haladtak céljuk felé a templomba. A sort a 15 papból, felszentelt személyből álló, koncelebrálásra indulók zárták.
A kezdőénekek: ,,Unde iubire, acolo-i Dumnezeu,/ acolo e răbdare, pace şi iertare…/ Dragostea pe toţi ne-adună…” majd a ,,Kezdődik az ének, az Úr fölségének/… érte halt halált szent Fiad.” betöltötték rendre a templomot. A hívek sokasága a digitális kántor vezetésével együtt zengték az ismert dallamokat. Az ottlevők váltakozva, hol egyik, hol másik nyelven szeretetben, egymással és Istennel egybeforrva, egymásra odafigyelve, neki tetszően a közös imádkozásokban a nap fénypontjaira, fiataljainkra figyelve áhítattal kapcsolódtak be a legszentebb áldozatba.
A szentmise bevezető részében Kovács Gergely érsek a kettős ünnepre, a búcsúra és a bérmálkozásra irányította a figyelmet. Megfogalmazta, hogy a bérmálás szentségének felvétele nagyobb ünnep, mint a templombúcsú, mert ez utóbbi minden évben van, de bérmálás ritkábban. A bérmálás szentségének kiszolgáltatása által a bérmálkozó erőt és bátorítást kap hite megvallásához a Szentlélek ajándékai által. A bérmálkozásra készülők egyike a bérmálandók nevében köszöntötte az érseket. A pünkösdvasárnapi liturgikus olvasmányokat az ünnepeltek olvasták fel: az olvasmányt (ApCsel, 1–11) magyar-, a szentleckét (1Kor 12,3b–7, 12–13) román nyelven. Az evangéliumot mindkét nyelven a plébános ismertette.
Homíliájában a főpásztor a bérmálkozásra az egyes személyek egyéni pünkösdjeként tekintett. Így, mivel várakozás előzi azt meg, bizonytalanság érzésével is jár míg meg nem történik. Az apostolokon, még ha imádkoztak is, eluralkodott a bizonytalanság, a félelem, miután Jézus a szemük láttára fölemelkedett és eltűnt. Amikor eltölti őket a Szentlélek, felbátorodnak. Félénkségük bátorsággá alakul. A hit megvallására készteti és teszi alkalmassá őket. Erőre kapnak a Szentlélek által. Az első pünkösdkor alakul meg az egyház és kapja a Szentlélek által a missziót. A bérmálkozóknak tanácsot adva megfogalmazta feladatukat, miszerint ők arra hivatottak, hogy tehetségüket, az Istentől kapott ajándékokat mások hasznára fordítsák. Kijelentette, hogy ,,dragostea este limba comună”, azaz a szeretet az a közös nyelv, amely mindenki számára érthető, nyelvektől függetlenül. Felelősek vagyunk közösségeinkért, mert a felnőtt keresztényektől függ annak léte. Így a most bérmálkozóktól is függ, hogy kiürül ez vagy más templom, vagy sem. ,,Sunteţi responsabili faţă de comunitate”. A szülőkhöz, bérmaszülőkhöz és keresztszülőkhöz szólva a főpásztor megfogalmazta, hogy a rájuk bízottakat, a gyerekeket, fiatalokat ne küldjék a templomba, hanem velük együtt jöjjenek imádkozni a közösségbe.
Majd a keresztségi fogadalom megújítása következett. Felkérték Kovács Gergely érseket, hogy imájával esdje ki a Szentlélek kiáradását a felkészültekre, majd bérmálja meg őket. A 31 bérmálkozó, köztük 6 román és 25 magyar anyanyelvű bérmaneveikkel kezükben hosszú sorban a főpásztor elé járult, aki kiszolgáltatta nekik egyenként a szentséget. A bérmálkozás közvetlen tanúi, bérmaszülőségüket megvallva és felvállalva a bérmálandó fiatal jobb vállára tett kézzel haladtak az oltár és a püspök felé. Az egyetemes könyörgésekben az imént felnőtt kereszténnyé váltak mélyen fohászkodtak a jó Istenhez a közösséggel együtt.
A hosszú sorban történő áldoztatás után a szentmise befejező részében Kovács Gergely gyulafehérvári érsek köszönetet mondott a plébánosnak az egyházközségért végzett mukájáért, az imákért, a támogatásért. Azt a közösséget vallotta erősnek, amely képes önerőből fennállni. Kérte, hogy imádkozzanak érte, valamint új papi és szerzetesi hivatásokért. Biztosította a jelenlevőket arról, hogy ő is imáiba foglalja e közösséget.
Az ünnepség a Pápai himnusszal, majd nemzeti imánkkal zárult. A megbérmált fiatalok sorfalat állva tisztelegtek a padsorok mellett a kivonuló papság és az áldást osztogató főpásztor előtt. Közben az Angyaloknak királynéja énekben kérték a Szűzanya közbenjárását a hívő közösségért. A megbérmáltak hálájuk jeléül a velük való sok-sok foglalkozásért, a mindkét nyelven való külön tanításért egy gyönyörű csokor virágot ajándékoztak a hitoktatójuknak. Sokáig maradtak még a templomban a szentmise után a fényképezések, meghitt beszélgetések miatt, majd boldogan léptek ki a templomból a világba, hogy folytassák azt, ami elkezdődött a bérmálkozás által. Feladat vár rájuk, ránk. Misszió. A hit megvallása. Komoly tanúságtétel. Adja Isten, hogy megértsék, megértsük a Szentlélek irányításait és bátran, mint felnőtt keresztények megvallják, megvalljuk hitünket az élet bármely körülménye közepette.
Bíró Jolán-Ilona
