Választási „szuperév” lesz idén Romániában. Az állampolgárok a politika minden területén beleszólhatnak a társadalom alakulásába a leadott szavazataik révén. Június 9-én európai parlamenti, valamint önkormányzati választások lesznek az országban, majd elnöki és parlamenti választás is lesz idén. A Romániai Katolikus Püspöki Konferencia (RKPK) értékeik felvállalására, a szavazásokon való részvételre buzdítja a híveket. Mi is ebbe a buzdításba szeretnénk bekapcsolódni, ezért hitüket gyakorló politikusokat kérdeztünk. Előző részünkben a Szabó Ödönnel készült interjúnkat olvashatták, aki az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő, a képviselőház oktatási bizottságának alelnöke. Most Orosz Krisztofer Leventével beszélgetünk, aki az RMDSZ máramarosszigeti szervezetének elnöke, egyben területi ügyvezető elnök is, és aki polgármesteri és helyi tanácsosi tisztségre pályázik Máramarosszigeten.
A választásokon való részvétel nemcsak állampolgári jog, hanem erkölcsi felelősségvállalásunk kifejeződése is. A hívő embereknek milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, amikor politikai pártra vagy politikusra adják a voksukat?
Márton Áron püspök úr szavai jutnak eszembe, aki azt mondta, hogy felelős keresztény ember nem állhat meg az út szélén, ahol tétlenül nézi a folyamatok zajlását. Valóban így van. Az nem megoldás, ha kívülről szemléljük a dolgokat és várjuk a változást. A mi felelősségünk is az, hogy szűkebb és tágabb értelemben vett világunk milyen irányba halad. Manapság sajnos az emberek többsége a politikához csak a rosszat, az erkölcstelent köti. Sajnos ebben is van igazság, de nekünk nem elég erkölcsös és felelős politikusokért, államfőkért csupán imádkozni. Adott a lehetőség arra, hogy szabad, demokratikus úton beleszólhassunk a minket is érintő döntésekbe. Ne feledjük, hogy ez nem volt mindig így. El kell ismernem, nem könnyű választani, de a hívő emberek egyházunk társadalmi tanítását alapul véve, erkölcsi felelősségük tudatában meg kell tegyék. Kire kell szavazni? Olyan politikusokra, akik az embert és a közjót állítják politikai programjuk középpontjába. Minket, erdélyi magyarokat, katolikusokat még inkább terhel ez a felelősség, hisz számbelileg nemzeti és vallási kisebbségben élünk Romániában.
Egyházában és politikai szinten is közössége érdekeiért küzd évek óta. Ezeket hogyan sikerül harmóniába hoznia egymással? Milyen kihívásokkal és milyen örömforrásokkal találkozott az elmúlt időben?
Sosem tudtam közömbös maradni közösségem sorsa iránt. Minden nap és minden döntés egy kihívás, hisz nagy felelősség hárul ránk. Nem ritkán kell szembenéznünk a nehézségekkel, de igyekszünk megküzdeni velük, mert a problémákat megoldani kell, nem kikerülni. Nem egyszer kérdezték már tőlem, hogyan tudom összeegyeztetni a politikát az egyházzal. Nem mindig könnyű, de úgy, ahogy bármilyen más területen, a politikában, társadalomszervezésben is képviselnünk kell az evangélium szellemét. Egy politikus is lehet jó, törekvő keresztény. Számomra a döntéshozatal és a közösség érdekében végzett munka mindig könnyebbé válik, ha elismerik ezt a közösségben. Igen, ki kell mondani, hogy a politikus is ember, aki nem tökéletes, éppen ezért ő is rászorul a lelki táplálékra, papjának és közösségének támogatására. A politikust nem elítélni, hanem minden jóra való törekvésében támogatni kell, imával is.
A magyar szórványközösségben való politizálásnak milyen korlátokkal kell megküzdenie, és milyen nem várt lehetőségek rejlenek benne?
A számbeli kisebbség egyszerre hátrány és előny is. Az összefogás ereje sokszor kisebb csodákra képes. Saját tapasztalatom az, hogy szórványközösségben a társadalomszervezés, főleg ott, ahol ez az egyházi élet mentén történik, nagyon gyümölcsöző tud lenni. Az egyik legnagyobb akadály ebben a széthúzás, a szűk egyéni érdekek előtérbe helyezése vagy a teljes bezárkózás, reményvesztés. De ennek ellenére elmondhatom, hogy a szórványban talán valamivel családiasabban tudják megélni a közösségi életet.
Az egyháznak és a politikának ön szerint mi ma, a 21. században a küldetése, legfőbb hivatása?
Az embernek mint személynek és a közjónak a központba helyezése. Ez nem lehetetlen, csupán akarat kérdése. Nyilván az egyház és politika két külön dolog, amiből az is következik, hogy nem ritkán más szempontok szerint ítélik meg a dolgokat. De mindig meg lehet találni a közös pontokat. Az egyházat a politikának fel kell karolnia minden jóra való törekvésében és feltétel nélkül. A keresztényeknek pedig szüntelenül imádkozni kell a politikusokért. Úgy gondolom, hogy a folyamatos, egymás felé nyitott, őszinte párbeszéd sokat tud segíteni hivatásbeli küldetésünk útján.
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/21-es számában a Fókusz-összeállítás részeként.
