Harmincnégy éve járt Sepsiszentgyörgyön, Csíksomlyón és Csíkszeredában Teréz anya. Bálint Lajos akkori gyulafehérvári érsek meghívására néhány nővér kíséretében Teréz anya 1990. június 8-án reggel repülőgéppel Bukarestbe érkezett, Babota Tibor sepsiszentgyörgyi káplán kíséretében helikopterrel Sepsiszentgyörgyre utazott, ahol az őrkői roma telepre, majd másnap a délutáni órákban Csíkszeredába látogatott. Az őrkői missziós munka ezután, ennek nyomán kezdődött, Teréz anya oda telepítette le lányait, a szeretet misszionáriusait, kezdeményezte az őrkői templom és a rendház felépítését, majd visszatért 1992-ben, amikor felszentelték a két létesítményt.
2016. szeptember 4-én szabadtéri szentmisén avatta szentté Kalkuttai Teréz anyát Ferenc pápa. Beszédében kiemelte, hogy Teréz anya felemelte hangját a világ hatalmasságai előtt, hogy ismerjék be a szegényekkel szemben elkövetett vétkeiket. „Számára az irgalmasság az a só volt, amely megízesítette minden tettét”, mindta a szentté avatáson a pápa. Az ünnepi alkalmon jelen volt több állam- és kormányfő, köztük Narendra Modi indiai miniszterelnök és az a brazíliai mérnök is, aki 2008-ban feleségének a Teréz anyához intézett imádsága hatására gyógyult meg addigi bénulásos, az orvosok által halálosnak nyilvánított betegségéből. Ezt a csodát a szentté avatási ügyekben döntő vatikáni kongregáció elismerte mint Teréz anya közbenjárására történt csodát: ez tette lehetővé az 1997. szeptember 5-én elhunyt Teréz anya szentté avatását. A szegények angyalaként emlegetett Teréz anyát életében szentként tisztelték. Egy másik csoda igazolását követően – ez egy bengáli asszonynak a rákbetegségből való felgyógyulása volt – 2003. október 19-én II. János Pál pápa boldoggá avatta. Ferenc pápa az „isteni irgalmasság nagylelkű szétosztójának” nevezte Teréz anyát, aki „odahajolt a kimerült emberek felé”, elismerve Isten adta méltóságukat.
A 2016. szeptember 4-én szentté avatott Kalkuttai Teréz 1950 októberében kapta meg a pápai engedélyt a Szeretet Misszionáriusai elnevezésű szerzetesrend megalapítására, amelynek – Teréz anya szavaival élve – hivatása, „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nem kívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket”. 1990. június 9-én, 34 évvel ezelőtt Bukarest után Erdélybe, pontosabban Sepsiszentgyörgyre, Csíksomlyóra és Csíkszeredába látogatott Teréz anya. Babota Tibor jelenlegi medgyesi plébános sepsiszentgyörgyi káplánként találkozott Kalkuttai Teréz anyával. Angoltudása segítette abban, hogy kommunikálni tudjon vele.
A találkozás személyes emlékeiről így írt Teréz anya szentté avatása előtt: „Nehéz elmondanom azt, amit érzek a szentté avatáshoz közeledve: öröm, hála, megilletődöttség… Eleven bennem első találkozásunk emléke, élménye. Több napot tölthettem egy szent közelségében, beszéltem vele, autóztunk együtt és imádkoztuk a rózsafüzért, egy asztalnál ültem vele. Féltett kincsként őrzöm köszönő levelét, melyet szolgálati időm végén hozzám intézett, keze írása ott van rajta, őrzöm a tárgyakat, a könyveket, amelyeket ajándékba kaptam tőle. Ezek másodlagos ereklyék, mondta az [Jakubinyi] érsek úr.”
,,Az első szentmise és az első tanítás emléke jut eszembe. 1990 májusában találkoztam vele először. Az akkori gazdasági igazgatóval, Bálint Jenővel utaztunk Bukarestbe Teréz anyáért. A román kormány kérésére AIDS-es beteg gyermekek gondozását vállalta el Chitilán, a világ szeme elől elrejtett kórházban. Sepsiszentgyörgyre érkezve a hivatalos fogadtatás végén mindenki távozott. Igyekeztem volna én is, de Teréz anya megállított: – Atya, ma még nem vettünk részt szentmisén, kérem, misézzen nekünk angol nyelven, mert az angol a rendünk hivatalos nyelve. Mentegetőztem: Sohasem miséztem angolul, misekönyvem sincs. Van nekem – válaszolta – és mert ez az első napunk itt, kellene egy rövid elmélkedés, prédikáció. – Angol Bibliám sincs – mondtam, és éreztem, megy el az erőm. – Adok én – mosolygott rám. És mikor legyen a szentmise? – kérdeztem. Egy óra múlva – válaszolta –, addig fel tud készülni. A szentmise végén Teréz anya hozzám lépett, a kezét nyújtotta – Köszönöm a szolgálatot, atya! Kezet nyújtottam én is, de amikor láttam, hogy kezet akar csókolni, el akartam húzni a kezem, de nem engedte. Rám nézett és így szólt: Ez nem neked szól, atya, hanem Jézusnak, akit a kezedben tartottál! Később elgondolkodtam: ki kinek prédikált?”
Teréz anya levelének szövege magyar fordításban:
Kalkutta, 1993. április 19.
Kedves Tibor atya,
köszönöm március 9-én írt levelét, amely olyan nagy mértékben megvilágította a szentgyörgyi helyzetet a romániai gyermekek megsegítése vonatkozásában. Szeretném megköszönni mindazt a kedves segítséget, amit spirituális és más vonatkozásban a nővéreknek nyújtott mint lelki vezetőjük.
Hálámat imám is kifejezi, amelyben azt kérem, hogy Ön mindig szent pap lehessen a Miasszonyunk védelmében, és mind jobban növekedjék a Krisztushoz való hasonlóságban.
Isten áldja!
Teréz anya mc
Babota Tibor emlékezése a Vasárnap 2016. szeptember 4-i számában jelent meg.
