A társadalmi kommunikáció világnapja: a hír útja

0
458
Gyűjtés a sajtó számára

Immár 58. alkalommal ünnepli a világegyház a társadalmi kommunikáció világnapját. Az alkalomból a gyulafehérvári főegyházmegyében május 12-én gyűjtést szerveznek a katolikus sajtó javára. Korábbi írásaink újraközlésével villantjuk fel az újságírás arcait, a munkát és szolgálatot, amit napról napra azért végzünk, hogy az Olvasóinkhoz minőségi tartalmat juttassunk el.

A társadalmi kommunikáció világnapján a hírszerkesztés kulisszái mögé engedünk valamelyest bepillantást. A sajtó két alapvető feladata a tájékoztatás, illetve a szabad véleménynyilvánítás, ezt a két funkciót szolgálja a két nagy műfajcsalád is: a tényközlő és a véleményközlő sajtóműfajok. Sokszor ezeket tipográfiailag is elkülönítik egymástól, pl. a véleményközlő írásokat dőlt betűvel szedik.

A tényközlő műfajok közé tartozik többek között a hír, a tudósítás, a háttérmagyarázat, az interjú, a riport. A véleményközlő műfajok sorát gazdagítja egyebek mellett a vezércikk, a jegyzet, a kritika, a glossza, a recenzió. Ha meg akarjuk érteni a hírek útját, amíg egy eseményből vagy egy gondolatból újságcikk lesz, a két műfajcsaládot fontos elkülöníteni, mert eltérő dinamika jellemzi ezeket. Sommásan így szoktak fogalmazni: a hír szent, a vélemény szabad.

Már az előbbi felsorolásból is jól látszik, hogy maga a cím sem egészen pontos, ugyanis a hír a sajtóműfajok tekintetében egy a sok közül, és talán pontosabb lett volna a „hogyan születik egy újságcikk” címválasztás. Végül azért maradt mégis ez, mert az egész újságírást az általánosabban értett hír mozgatja: olyan információt eljuttatni a társadalom tagjaihoz, ami jelentőséggel bír, bírhat a közösség életében.

A tényközlő műfajok az esetek többségében eseményhez, történéshez kötöttek, arról számolnak be, miközben az újságíró törekszik az objektivitásra és a tényszerű információk közlésére. Ebben az esetben fontos, hogy az újságíró vagy a szerkesztő, szerkesztőség tudomást szerezzen az adott eseményről, hogy lehetőség szerint a helyszínről szerezhessék meg a szükséges információkat és a fő kérdésekre a válaszokat: ki? mi? hol? mikor? miért? hogyan? történt. A szerkesztőségek többnyire ma már egy-egy esemény, rendezvény szervezőitől megfelelő tájékoztatást és információt kapnak az eseményre vonatkozóan, így ezek figyelembevételével szervezhetik meg a munkabeosztást. Ilyenkor maga az esemény, a történés tematizál, az újságíró „csak” közvetíti az információkat. Egyre több esemény és egyre több sajtótermék van, és mivel minden médium nem lehet jelen az összes rendezvényen, így sok esetben ezeket az információkat egymástól veszik át a sajtótermékek. Ebből a szempontból kiemelt jelentőségük van a hírügynökségeknek, mint amilyen a magyar MTI (Magyar Távirati Iroda) vagy a román AGERPRES (Agenția Telegrafică a României), ezek elsősorban a sajtó munkatársait látják el információval.

A véleményközlő műfajok rendszerint az újságíró saját gondolatait, meglátásait foglalják össze egy-egy téma kapcsán, amelyek sokszor egy esemény vagy történés szubjektív reflexióját tartalmazzák. Ilyenkor előtérbe kerül az újságíró személyes meglátása, ő az, aki tematizál. Ez sok esetben szintén tényszerű információkon alapszik és érvelést tartalmaz az adott téma kapcsán, viszont sokkal nagyobb szerepe jut az érzelmi ráhatásnak. A véleményközlő írások gyakorta élnek a humor, az élcelődés, az irónia eszköztárával, azonban még ilyenkor is tiszteletben kell tartani az újságírás szabályait, kerülendő a rágalmazás és a valótlan információk közlését.

Az itt vázolt kereteket egyre inkább szétfeszíti az online kommunikációs tér a közösségi oldalakkal az élen, ahol a szakértők és specialisták egyazon „versenypályára” kerülnek a kóklerekkel és az egyszeri megmondóemberekkel, a valódi hírek pedig az álhírekkel.

Az írás megjelent a Vasárnap 2021/20-as száma Fókusz-összeállításának részeként.