Május elsején a csendes tavaszi eső miatt a VI. Pál aulában tartották meg a szerdai általános kihallgatást, ahová a zarándokok fele fért csak be, míg a többiek esernyők alatt a Szent Péter téren követték kivetítőkön az eseményt. A Szentatya katekézisében a múlt héten kezdett isteni erények sorát folytatta, melyet a reménység elemzésével kezdett.
Ma a hit erényéről szeretnék szólni – kezdte katekézisét a pápa. A szeretet és a remény erénye mellett ez a harmadik „teológiai” erény, másképpen „isteni” erény. Hogy miért is? – kérdezte, majd rögtön meg is válaszolta: A három teológiai erényt, melyek a hit, a remény és a szeretet, azért nevezzük isteni erényeknek, mert ezeket csak Isten ajándékaként élhetjük meg. A három isteni erény az a nagy ajándék, amelyet Isten ad a mi erkölcsi képességünknek. Nélkülük lehetnénk ugyan bölcsek, igazak, erősek és mértékletesek, de mégsem lenne szemünk, amely még a sötétben is lát, nem lenne szívünk, amely akkor is szeret, ha nem szeretik, s nem lenne reményünk, amely remélni mer minden remény ellenére is.
A hit nagy alakjai: Ábrahám, Mózes, Mária
Újabb kérdés: Mi a hit? Válaszként a pápa a Katolikus Egyház Katekizmusából idézett, mely szerint „a hit az az aktus, mellyel az ember szabadon Istenre hagyatkozik” (1814). Ebben a hitben lett Ábrahám „nagy atya”. Amikor beleegyezett, hogy elhagyja ősei földjét és arra a földre induljon, amelyet Isten mutatott volna neki, valószínűleg a környezete bolondnak tartotta: miért hagyja el az ismertet az ismeretlenért, a biztosat a bizonytalanért? De miért is tette ezt? Mert hisz nem volt bolond! Ábrahám tehát elindult, mintha látta volna a láthatatlant és ez nagyon szép! – állapította meg a pápa. A Biblia ezt tanítja Ábrahámról: Elindult, mintha látta volna a láthatatlant. És ez a láthatatlan ember megy fel a hegyre fiával, Izsákkal, az ígéret egyetlen fiával, akit csak az utolsó pillanatban kímélnek meg az áldozattól. Ebben a hitben lesz Ábrahám nemzedékek hosszú sorának atyja. Hite tette őt termékennyé. A hit embere lesz aztán Mózes, aki szívesen fogadta Isten szavát akkor is, amikor sok kétség rázta meg, de ő továbbra is állhatatos maradt és bízott az Úrban, sőt megvédte a gyakran hitszegő embereket.
A hit köteléket jelent Istennel
A hit asszonya lesz Szűz Mária, aki az angyali üdvözletet elfogadva – amit sokan elutasítottak volna, mert azt túlságosan is elkötelezőnek és kockázatosnak tartottak – így válaszol: „Íme, az Úr szolgálóleánya: legyen velem a te igéd szerint!” (Lk 1, 38). Mária pedig hittel teli szívvel, Istenbe vetett bizalommal elindul egy úton, amelynek sem az irányát, sem a veszélyeit nem ismeri. A hit az az erény, amely az embert kereszténnyé teszi. Mert a keresztény mivolt elsősorban nem egy kultúra elfogadását jelenti, a vele együtt járó értékekkel, hanem kereszténynek lenni azt jelenti, hogy befogadunk és ápolunk egy köteléket, egy köteléket Istennel, tehát én és az Isten, az én személyem és Jézus szeretetreméltó arca az a kötelék, ami kereszténnyé tesz minket.
A bajban a megoldás velünk van
A hit témája kapcsán a pápa megemlített egy eseményt az Evangéliumból. A tanítványok éppen át akarnak kelni a tavon, amikor egy vihar meglepi őket. Azt hiszik, hogy a karjuk erejével kikeverednek belőle, de amikor a bárka kezd megtelni vízzel, pánikba esnek (vö Mk 4,35-41). Nem számolnak vele, hogy a megoldás ott van a szemük előtt: Jézus, aki velük van a bárkában, a vihar közepette. „Jézus pedig alszik” – mondja róla az evangélium. Amikor végre felébresztik őt az ijedt és dühödt tanítványok, mert hagyja, hogy ők elpusztuljanak, Jézus megfeddi őket: „Miért féltek? Még mindig nincs hitetek?” (Mk 4,40). Itt van tehát a hit nagy ellensége: nem az értelem, de nem is az ész, ahogy azt sajnos megszállottan ismételgetik, hanem a hit nagy ellensége a félelem. Emiatt a hit a keresztény ember életében az első ajándék, amelyet naponta kell befogadni és kérni, hogy az megújuljon bennünk. Látszólag kicsi ajándék, mégis elengedhetetlen. Amikor elvittek minket a szüleink a keresztelőkúthoz, és miután megmondták a nekünk választott nevet, a pap megkérdezte tőlük – mint a mi a keresztségünk esetében is: „Mit kértek Isten Egyházától?”. És a szülők azt válaszolták: „A hitet és a keresztséget!”.
A hit nagy ellensége a félelem
A keresztény szülőnek, aki tudatában van a neki adott kegyelemnek, ezt az ajándékot kell kérnie gyermeke számára. Ezzel a hittel a szülő tudja, hogy gyermeke még az élet megpróbáltatásai közepette sem merül el a félelemben. Íme hát, az ellenség a félelem! Azt is tudja, hogy amikor már nem lesz itt a földön többé szülő, továbbra is lesz neki Atyaistene a mennyben, aki soha nem hagyja el. Szeretetünk olyan törékeny, hogy csak Isten szeretete győzi le a halált. Természetesen, ahogy az apostol mondja, „a hit ugyanis nem mindenkié” (Tessz 3,2), és még mi, hívők is gyakran ráébredünk, hogy csak kevés van belőle. Jézus gyakran szemrehányást tehet nekünk, akárcsak egykor a tanítványainak, hogy „kishitűek” vagyunk.
A hit „kiváltja” bennünk a kegyelmet, és megnyitja az embert Isten misztériuma előtt
De ez a hit a legörömtelibb ajándék, az egyetlen olyan erény, amit „megirigyelhetünk”. Mert azokban, akiknek van hitük, olyan erő lakozik, amely nemcsak ember hit. A hit ugyanis „kiváltja” bennünk a kegyelmet, és megnyitja az elmét Isten misztériuma előtt, ahogyan Jézus mondta egyszer: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! – megteszi nektek” (Lk 17,6). Ezért mi is, a tanítványokkal együtt megismételhetjük a kérést: „Uram, növeld bennünk a hitet!” (Lk 17,5) Ez egy gyönyörű ima! Mondjuk mindnyájan együtt! – kérte a pápa és mivel a válasz erőtlen volt, ismételten kérte: „Uram, növeld a hitünket!” – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.
P. Vértesaljai László SJ – Vatikáni Rádió
