A komposztálás egy nagyon fontos tevékenység – ezt az utóbbi években számtalan helyről hallottuk, s a Föld napjának környékén gyakran eszünkbe jut. Azonban egyik fő problémája, hogy egy kinti komposztláda elkészítéséhez udvar szükséges, amivel sajnos nem mindenki rendelkezik. Erre kiváló alternatíva a benti komposztberendezés. A Segítő Mária Gimnázium diákjai egy gilisztakomposzt-berendezést hoztak létre és működtetnek osztályukban, melynek elindulásáról, működéséről Lászlófy Balázs IX. C osztályos tanuló számol be.
Az osztályban meg szerettünk volna valósítani, hogy legyen egy csendes, nem sok figyelmet igénylő, de mégis érdekes háziállat, és egy/több virágos növény vagy zöldség, amely dekoratív, élő, de szintén nem igényel túl sok törődést. Ez csak terv maradt egy jó ideig, lévén senki nem érezte annyira sürgetőnek, hogy az iskolai év szempontjából talán legnehezebb hónapok közepén belevágjon a megvalósításba. Az iskola azonban részt vett egy komposztálóversenyen, ahol elnyertük a fődíjat. A fődíj mibenléte volt érdekes, ugyanis egy benti komposztberendezést sikerült bezsebelni, amely giliszták segítségével működik, és a talaj, növények számára egészséges komposztot és „levet” termel (ez utóbbi a komposzttea). Ekkor jött az ötlet, hogy a háziállatos, növényes tervünk akár egyben is megvalósítható lenne, így mi is megpróbáltunk egy, az eredeti ötlet alapján működő, kissé kibővített berendezést készíteni.
A működési elv nem bonyolult. Mindössze két dobozra van szükség, amelyek lehetőleg egyformák, és pár gilisztára, amelyek egy kis ásással beszerezhetőek, esetleg megvásárolhatóak. A felső doboz alját meglyuggattuk, figyelve arra, hogy a lyukakon egy átlagos giliszta ne férjen ki, azonban a komposzttea szabadon csoroghasson át rajtuk. Mivel mi nem találtunk két egyforma dobozt, így az ötletet kissé átalakítottuk, itt jönnek képbe a növények. A nagyobb doboz fedelét kivágtuk, és a dobozba ragasztottuk úgy, hogy azt két részre ossza. Az egyik részben a kisebb doboz foglal helyet, a peremétől a nagyobb dobozba akasztva, a doboz másik felén pedig termőföld pihen. A legfontosabb, hogy a nagy dobozt két részre osztó tető alatt egy alig pár milliméteres rést hagytunk, szabad utat engedve ezáltal a komposztládánkból távozó teának. Ilyenformán a teljes berendezés egy körforgás lesz hónapok múlva: a komposztálandó szerves hulladékot a giliszták megrágják, a komposzttea a lyukas dobozon át távozik, ahonnan a termőföldbe is átfolyhat, új életet adva ezzel a beleültetett zöldborsóknak. Apróbb módosításokkal (például a kisebb doboz tetejének meglyuggatása a giliszták oxigénhez jutása végett) elkészültünk, és az osztályterem hátsó sarkában működésbe lépett egy benti komposztláda.
Aztán pár nap után rájöttünk, hogy a tökéletes működéstől távol állt a berendezésünk. A párás levegő miatt a kisebb doboz teteje penészedni kezdett, amit tisztítani kellett egy darabig. Ez a probléma szerencsére már megoldódott. Bár a rendszer lényege, hogy a giliszták munkája miatt a komposzt nem áraszt magából tömény, kellemetlen szagot, mivel a gilisztáknak pár hét alatt nem volt alkalmuk szaporodni, így a behelyezett komposztálandó anyagmennyiséget sem tudták teljesen feldolgozni, így a dobozhoz közel hajolva érezhető az erjedés szaga. Erre megoldásként kávézaccot helyeztünk a ládába, rendszeresen kézzel átforgatjuk a komposztot, hogy levegőzzön, és így hamarosan ez az apróság is megoldódik. Már egész kellemes erdei talaj szagú.
Ha ennyi gond van vele, miért is érte meg ez az egész? Elsősorban azért, mert bár néha igényel egy kis munkát, mégis bátorító érzés rágondolni, hogy sikerült a kivitelezés, és egy doboznyi területen egy egész ökoszisztéma terül el a saját mikroklímájával, amely körforgásban van, és nem működhetne egyik-másik összetevő nélkül. Természetesen az elültetett borsók héjai nem elegendő táplálék a gilisztáknak, de idővel egy nagy százalékát tehetik ki a komposzt tartalmának. A borsó azonban nem nőne ki a giliszták nélkül, hiszen ezek állítják elő azt a tápláló folyadékot, amely nagyban hozzájárul a növények kifejlődéséhez, egészségéhez. Ez az együttműködés növények, baktériumok, gombák és állatok között egy jó példa a természetben is megfigyelhető érzékeny egyensúlyi rendszerekre, valamint a hasonlóan működő folyamatokra.
Másodsorban a komposztálás egy nagyon fontos tevékenység – ezt az utóbbi években számtalan helyről hallottuk. Azonban több fő probléma van vele: egy kinti komposztláda elkészítéséhez egy udvar szükséges, méghozzá viszonylag nagy, hiszen a kinti komposzt nagyobb mennyisége miatt hamarabb áraszt kellemetlen szagokat, vonzza be a rovarokat, és egyéb hátrányokkal is jár, így sokan bele sem vágnak ennek kivitelezésébe. Ellenben ezen benti berendezés bárhol elfér, nem túl költséges a megvalósítása, és közel sem jár annyi kellemetlenséggel, mint kinti társa. A gilisztakomposzt-berendezés fenntartásához így nem csak az iskolai, de az otthoni tízóraiból származó növényi hulladék is megfelelő.
Mindenképpen megérte a projekt megvalósítása, hiszen nem csak pár napig, hétig hasznos, hanem az elkövetkező években jó szolgálatot tehet, és izgalmas követni a változó és alakuló ökoszisztémát.
Lászlófy Balázs, IX. C osztály
