A személyiségünk nagy része az emlékekből épül fel. Abban az esetben, amikor önmagukról mesélünk, emlékképeket idézünk fel, melyeket szubjektív töltéssel élünk meg. Nagyon érdekes dolog, hogy az agyunk működése határozza meg azt is, mire tudunk visszaemlékezni magunkról, az életünk történéseiből vagy a gyerekkoromból. Amikor fejlesztjük az agyunk működését és ezáltal a memóriánkat, akkor az emlékezésünk is jobb lesz, elő tudunk hívni múltbeli képeket.
A memória nem egy velünk született képesség, igenis fejleszthető. Érdemes ezzel foglalkozni, mivel az agyunk még strukturális szinten is képes fejlődni, ezt hívjuk neuroplaszticitásnak.
Hogyan fejlesszük a memóriánkat?
Különböző szakmai megközelítések különböző technikákat kínálhatnak. A pszichológiai nézőpont szerint az egyik legfontosabb dolog, hogy működésünk nagyon nagy része automatizált, ezáltal kevés figyelmet igényel. Ebből kiindulva, ha az agyadat fejleszteni szeretnéd és ezáltal a memóriádat, kihívások elé kell állítanod magad, mely kiemel a komfortzónából és igazi figyelmet igényel. A figyelem és a koncentráció új neuronkapcsolatokat létesít az agyban, és ez az, ami igazán fejleszti azt.
Sokkal könnyebb lesz teljes mértékben figyelni az új dologra, ha abban igazán örömödet leled. Motiváltság nélkül könnyű egy monoton ritmust felvenni, ami rontja az agyi kapacitást. Nők százait lehetne megkérdezni, hányszor fordult elő velük, hogy a lakás egyik feléről átmentek a másikra, és mire odaértek, elfelejtették, mit szerettek volna. Vajon miért van ez? A nők esetében a multitasking nem csak egy mítosz, tehát egyszerre tíz dologra figyelni és azokat unottan, de nagyon gyorsan csinálni, teljes mértékben megmagyarázza a koncentráció könnyű elvesztését. Sok nő felfokozott ütemben éli az életét, egyszerre próbál dolgozni, háztartást vezetni, feleség lenni és a gyerekeket is ellátni. Ennyi teendő bárkit leterhelne. A férfiaknak sincs túl nagy szerencséjük, mert nekik pont az a kihívás, hogy egyszerre több dologra figyeljenek. A férfiak egyetlenegy dologra erősen tudnak koncentrálni, ezáltal az élet más területei mintha teljesen kizáródnának. Ez megmagyarázza, hogy miért felejtenek el a férfiak olyan könnyen dolgokat, mert nem is memorizálták azt.
A mentális edzés mellett a fizikai karbantartás is fejleszti az agyműködést, sőt csökkenti a stresszhormont és olyan proteineket termel, melyek segítenek az információkat a rövid távúból a hosszú távú memóriába juttatni. Emellett a kutatók összefüggést találtak a sport és a hipokampusz között is, ami azért fontos, mert segíti az emlékek előhívását és az új dolgok tanulását. Az étkezés is számít. Előnyben van a cékla, szeder, káposzta, spenót, dió, lazac, csicseriborsó, sárgarépa.
Az alvás az egyik legfontosabb dolog, mivel ezalatt történik az információk raktározása a hosszú távú memóriába. Az agyműködésünk szempontjából a lehető legrosszabb, amit tehetünk, hogy nem alszunk jól vagy eleget. Az alvatlanság nemcsak a múltbeli dolgok visszaidézését nehezíti, hanem az új dolgok memorizálását is.
Meglepő lehet, hogy a memória szempontjából számít a szociális élet is: a kevés szociális interakció roncsolja az agy működését, és ezáltal hanyatlik a memória is. Itt élő interakciókra gondolok. Az emberközeli viszonyokban önmagunk feltárásával, az életünk megosztásával, meséléssel sok emléket tudunk előhívni. Amikor érzelmeket is társítunk az elmesélt vagy hallott történetekhez, még jobban segítjük a memorizálást.
Az olvasással, naplóírással, jegyzetekkel vagy színek használatával is tudunk segíteni magunkon. Viszont ezekben a feladatokban kötelezően papírt és ceruzát kell használni, nem a gyors technológiai eszközöket.
Érdemes stresszcsökkentő technikákat végezni, mivel a krónikus stressz roncsolja a hipokampusz működését. A relaxációs technikák vagy a meditáció segít ebben. Kutatások bizonyítják, hogy napi 12 perc meditáció nyolc héten keresztül biológiailag is bizonyítható módon fejleszti adjunk azon zónáját, amely a memóriáért felelős.
A gyerekkorunk feldolgozása is javítja az emlékezést. Tudtad, hogy miért nehéz egyeseknek visszaemlékezni a gyerekkorra? A rideg, érzelmileg üres gyerekkort megélt emberek egyik agyféltekéje gyakran alulstimulált, míg a másik túlzottan uralkodóvá válik. A jobb féltekés alulműködés megmagyarázza, ha valaki nehezen emlékszik a gyerekkorára, nem tudja az érzelmeit megélni, biztonságosabb, ha „bal domináns” logikusabb működési módra vált. Nem kell tudatosítani ebben az esetben a szoros közelség hiányából fakadó fájdalmat, nem kell megélni a bizonytalanságot, a meleg gondoskodó személy hiányát vagy bántalmait.
Mészáros Andrea pszichoterapeuta
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/16-os számában.
