Az isteni gondviselés szeretetéről lehull a fátyol – a gyulafehérvári szeminárium kápolnájának búcsúját ünnepelték

0
507

Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepét március 25-én ünnepli az egyház, ekkor Jézus fogantatására és születésének hírüladására emlékezik az egyház. A gyulafehérvári szeminárium búcsúünnepét is e nap ünnepli a kispapi közösség; a papnevelő intézet elnevezése is ezen ünnep miszteriumára utal, lévén az elnevezése: gyulafehérvári Megtestesült Bölcsességről nevezett Papnevelő Intézet.

A 2024-es esztendőben március 25-e a nagyhét időszakára esett, ezért – a liturgikus szabályok szerint – az ünneplésre húsvét nyolcadát követően került sor. Ennek megfelelően a szemináriumi kápolna búcsúünnepére április 8-án, hétfőn, Gyümölcsoltó Boldogasszony áttett főünnepén került sor.

A délutáni órákban ünnepelt szentmise főcelebránsa Jakubinyi György Miklós nyugalmazott gyulafehérvári érsek volt, a szentbeszédet Nóda Mózes szentszéki tanácsos, egyetemi tanár, a BBTE Római Katolikus Teológia Kar kolozsvári intézetének igazgatója tartotta, míg koncelebráltak a nagy- és kisszemináriumi elöljárók és a papnevelő intézet tanárai.

Az ünnepi szentmise szónoka homíliájában ráutalt, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén arra emlékezünk, amikor „az isteni gondviselés szeretetéről lehull a fátyol”, ezáltal üdvösségünk hajnalhasadását ünnepeljük, utalva a krisztusi megtestesülés misztériumára. Majd hozzátette, hogy a mai ünnep az igazi tavaszt jelöli, amely megújulással, a régi elhagyásával, az Istennel való és a jövőre tekintő szorosabb együttműködéssel kapcsolható össze. Nóda Mózes kiemelte, hogy amint a néphagyomány szerint ezen időszakban oltják be a fákat, hogy még nemesebb gyümölcsöt hozzanak, úgy „Isten egy nemes ágat, Jézus Krisztust oltotta be az emberiség fájába, hogy olyan gyümölcsöt hozzon, amelynek a hasznát ma is élvezzük”, hiszen a megtestesülés révén kezdetét vette a megváltás misztériuma.

A szónok beszédében rámutatott Mária alázatos feladatvállalására is, amelyre az angyali üdvözletkor került sor, kimondva azt az „igent”, amely a megváltásnak megnyitotta útját. A szentbeszéd végén a szónok, mintegy követendő példaként és üzenetként, Mária alázatosságára irányítva a figyelmet rámutatott: „Egy a fontos, hogy alázattal mennyi szeretetet tudunk adni az embereknek.”

Fotók: Kováts Álmos Botond / SIS