A történelemben még egyetlen pápa sem beszélt az elődjéhez fűződő viszonyáról, Ferenc pápa azonban ezt teszi El Sucesor, mis recuerdos de Benedicto XVI (Az utód: emlékeim XVI. Benedekről) című új, lenyűgöző interjúkötetében. Nemcsak az emeritus pápával való kapcsolatának eddig ismeretlen aspektusait tárja fel, hanem arról is beszél, hogy mi történt a 2005-ös konklávéban, amely Benedeket megválasztotta, és a 2013-as konklávéban, amikor őt választották meg.
Együtt ettünk itt (Santa Martában, ahol Ferenc él) és együtt imádkoztunk, mindenről beszélgettünk a Mater Ecclesiae-ben (ahol Benedek lakott) — mondja Ferenc pápa Javier Martínez Brocalnak. Brocal spanyol újságíró, a spanyol ABC napilap tudósítója, 2023 második felében és 2024 elején három alkalommal készített interjút a pápával a 238 oldalas, egyelőre csak spanyolul elérhető, április 3-án megjelenő könyvével kapcsolatban.
A könyvből egyértelműen kiderül, hogy Ferenc pápa saját, személyes beszámolót akart adni a XVI. Benedekkel való kapcsolatáról, különösen a kettejük közötti eszmecserékről a 2013. március 13-i megválasztása napjától elődje halálának napjáig, 2022. december 31-ig. Úgy tűnik, nem akarta, hogy ezt az egyedi történetet mások meséljék el, legkevésbé Georg Gänswein érsek, a nyolcadik német pápa magántitkára. Ferenc pápát bántották az emeritus pápa halálakor megjelent részletek Gänswein érsek Aki hisz, nincs egyedül: XVI. Benedek mellett éltem című könyvéből. Az argentin pápa azt mondja, fájdalmat érzett, hogy Benedeket ilyen módon használták ki, és a könyv akkori megjelenését a nemeslelkűség és az emberség hiányának nevezi.
Az interjúban Ferenc pápa nagy csodálattal és megbecsüléssel beszél elődjéről, és pozitív együttélést ír le az emeritus pápa és a hivatalban lévő pápa között. Benedeket szent emberként, szemlélődő, szelíd emberként és hiteles pásztorként jellemzi. ,,Szelíd ember volt, és ezt egyesek kihasználták” — mondja Ferenc, de ,,erős is volt, nem gyenge. Alázatos volt, nem erőltette rá a véleményét másokra, és ezért szenvedett.”
Ferenc pápa azt mondja, hogy Joseph Ratzingert először az írásai révén ismerte meg, és visszaemlékszik arra, hogy teológusként Ratzinger volt az első, aki a II. vatikáni zsinaton felvetette a reform kérdését. Megosztja, hogyan olvasta Ratzinger néhány nagyon mély szövegét a Communio című nemzetközi teológiai folyóiratban, és hogyan jellemezte teológiáját nyitottnak. Elárulja, hogy Buenos Aires érsekeként minden alkalommal, amikor Rómába ment, meglátogatta őt a Hittani Kongregációban, és különböző alkalmakkor tanácsot kért tőle, egyszer egy kinevezéssel kapcsolatban, máskor pedig a visszaélések kérdésében.
Ferenc bátor emberként emlékszik elődjére, amikor Ratzinger bíboros a Hittani Kongregáció akkori prefektusaként részt vett a vatikáni államtitkárságon egy megbeszélésen, amelyen Marcel Maciel, a Krisztus Légiója Kongregáció alapító papjának ügyét tárgyalták, akit visszaéléssel vádoltak. Amikor visszatért hivatalába, Ratzinger szerint a másik oldal nyert, vagyis elállták a vizsgálat útját, de Benedek pápa harcos volt, aki nem dobta be a törölközőt, és azt tette, amit helyesnek tartott. Az általa vezetett kongregációtól kezdve — mondja Ferenc pápa — elkezdte megtisztítani a visszaélési botrányt. Később, pápaként, Benedek gyorsan foglalkozott Maciel atyával és a légiósokkal.
A tanítóhivatal bíboros-prefektusaként és pápaként Ratzinger olyan ember volt, aki nagy szabadsággal cselekedett — mondja Ferenc pápa. ,,Emeritus pápaként hagyta, hogy növekedjek a döntések szabadságában — teszi hozzá. Soha nem avatkozott be. Soha nem szűnt meg támogatni engem”.
Fordította: Cziple Hanna-Gerda
Forrás: America. The Jesuit Review
