Sajtóközleményben értesítette a nagyérdeműt az alvinci római katolikus plébánia március 25-én, hétfőn, hogy a gyulafehérvári főegyházmegye folyó hó közepén vissza nem térítendő támogatást kapott a Nemzeti Örökség Intézettől a Műemlék-bélyegprogram Tervezés (műemléki beavatkozások műszaki-gazdasági dokumentációjának kidolgozása) alprogramján keresztül az alvinci Martinuzzi-kastély romjainak biztosítására, megőrzésére és kulturális HUB-bá történő átalakítására.
Az alvinci Martinuzzi-kastély 2015 óta szerepel a műemlékek listáján, kódja AB-II-m-B-00394. Jelenleg az épület maradványait nem használják, romos állapotban van.
A kastély építését valószínűleg 1615 folyamán kezdték el, Bethlen Gábor fejedelem kérésére. A kastély Sebastiano Serlio által inspirált tervét feltehetően a Vernából származó Giacomo Resti lombard építész tervezte, aki 1615 és 1634 között Erdélyben tevékenykedett. Őt tekintik az alvinci oválisba írott, nyújtott hatszög alaprajzú, szegletein rombusz alakú tornyokkal ellátott kastély tervezőjének. A kastély építését akkor állították le, amikor Bethlen Gábor rájött, hogy a kastély mérete messze meghaladja udvarának igényeit. A hatszögletű alaprajzú tervből a déli és északkeleti oldal sosem készült el, a délkeleti torony és a hozzá tartozó helyiségek pedig csak a földszintig épültek meg. A vár főbejárata az északi torony átalakításával készült el. Az épület még romos állapotában is egyedülálló, egyike a kevés fennmaradt 17. századi reneszánsz kastélyoknak.
Jelenleg a kastély egyetlen része sem használható, az épületegyüttes előrehaladott romos állapotban van. Miután az 1970-es évek végén elvesztette a tetőzetét, belső terei és a falai is nagy mértékben ki voltak téve az időjárási viszontagságoknak, ezek következtében mára elpusztult a teljes tetőzet, a kastély északi szárnyának földszintje fölül a teljes boltozat leomlott, a déli és keleti falai részben elpusztultak. Az udvar nyugati oldalán, a külső udvar felé eső saroktorony is nagyrészt az enyészeté lett. A vár két regiszterét összekötő belső lépcsősor, amely a nyugati szárny megmaradt részében volt található, szintén összeomlott. Minden faelem, beleértve az asztalosmunkákat és a valamikori bútorokat is, szintén odaveszett az idők során. Az épület régi fala nagy szakaszokon összeomlott, ezzel együtt jelentős mennyiségű törmelék keletkezett a megmaradt falakon belül.
A szóban forgó beruházás fő célja a kastélyszerkezet megmentése és a helyi és országos turisztikai körforgásba való bekapcsolása, amely egy sor beavatkozást követően tud megvalósulni. A közleményben az alábbi pontokat jelölte meg a plébánia:
– a meglévő falak rögzítése és azok további romosodásának megakadályozása, a kapilláris nedvesség és az esővíz okozta károk kezelése és megelőzése;
– a történelmi elemek felértékelése, az épület történetéhez kapcsolódó elemek feltárása, a helyszín régészeti kutatása, az eredeti és értékes történelmi elemek és használható építőanyagok (tégla, kő) visszanyerése a törmelék közül;
– a kastély helyén állt egykori domonkos kolostor romjainak és értékes művészeti alkotóelemeinek megőrzése;
– a belső falfestmények konzerválása, ahol azok megmaradtak és a művelet lehetséges;
– a kulturális használatba vételhez szükséges szerkezeti beruházások, beépítések, visszaállítások elvégzése, a kastély északi szárnyának déli és keleti oldalán lévő külső falak kiegészítésével/visszaépítésével, a pince és az első emelet feletti padlózat, illetve a belső lépcsők rekonstrukciójával, valamint a faajtók és -ablakok történelmi asztalosmunkáinak helyreállításával;
– a kastélyt körbevevő terület és az udvar akadálymentesítése a mozgásukban korlátozottak könnyebb közlekedését lehetővé téve; a meglévő kerítések helyreállítása.
A finanszírozási szerződés értéke 200.000 lej, a gyulafehérvári főegyházmegye ehhez 85.000 lejes önrésszel járul hozzá.
Sajtóközlemény
