A szokásosnál korábban ébredező természet színpadán, egy rövid farsang után, a nagyböjti bűnbánati idő az ünnepek ünnepéhez vezetett el bennünket. Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe azt az igazságot állítja elénk, amelyből táplálkozik a hitünk, és amelyben egyensúlyra talál az életünk. Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe nem csak emlékezés vagy régmúlt események felidézésére alkalmas idő, hanem egy állandó, a jelenben megvalósuló titok és ajándék. Isten, a mi mennyei Atyánk az új teremtés megtapasztalására hív bennünket, amikor a halál felett aratott győzelem által a megfeszített Krisztus az új élet örömhírét hozza meg nekünk. Valami egészen új bontakozik ki előttünk, Isten hűségének és gondoskodó szeretetének ismételt megnyilvánulása, ami egyben meghívás arra, hogy mi is a megújulás útjára térjünk.
A már említett nagyböjti idő elcsendesedésre és önvizsgálatra hívott meg bennünket. Felfedezhettük igazi önmagunkat a fények és az árnyak váltakozásában. Az önvizsgálat tiszta tükre megmutatta azokat a vonásokat, amelyek eltorzítják az Isten által teremtett szépet, miközben megerősödött bennünk a vágy, hogy visszakapjuk eredeti valónkat. De az önvizsgálat a világ forgatagába is helyezett bennünket, ahol oly sok fájdalom és szenvedés, gyűlölet és erőszak van, és ahol az ember egy jobb és szebb jövő reményteli biztonságát keresi. A tükör, amely elé személyes vonatkozásainkban és egy közösség részeként állhattunk, igazi énünk megmutatása mellett a létünket meghatározó kérdések elé állított bennünket. Olyan kérdések ezek, amelyekre sokan és sokféleképpen keresik a választ, hogy azután ebből kiindulva megalapozzák a boldogságuk felé vezető utat. Valaki, aki még nem ismerte fel Isten közelségét az ő életében, így fogalmazta meg magának ezt a vívódást: Egy sűrű és átláthatatlan erdőben érzem magam. Mindennel rendelkezem, amire szükségem van, és mégis tehetetlennek érzem magam a világ és jövőm előtt. Mert nem tudom, mihez kell igazodjak ebben az életben. Tudom, hogy kell legyen egy viszonyulási pont, de nekem még senki sem mondta meg azt, hol találom meg ezt a pontot az én életemben.
Az önvizsgálat tükrébe nézve mi is egy ilyen kérdéssel szembesülünk: Mihez igazodjak? Mit képviseljek? Mihez tartsam magam azért, hogy ne válljak áldozattá a világ rohamos átalakulásának oltárán, hanem építője tudjak lenni egy jobb, szerethetőbb és befogadóbb világnak, társadalomnak, közösségnek?
Egy gyerekcsoport kirándulni ment a közeli erdőbe. A szervező minden szükséges információt elmondott a gyermekeknek, akiknek az volt a feladata, hogy csoportokra osztva, különböző útvonalakon eljussanak az erdő szélén megjelölt találkozási ponthoz. Fontos utasítások mellett a gyermekek egy térképet is kaptak segítségül, amelyen pontosan be volt jelölve az útvonal. A csoportok lelkesen elindultak, és akik ügyesen tájékozódtak, meg is érkeztek a találkozási ponthoz. Az egyik csoportot azonban hiába várták társaik. A kirándulás szervezője végül úgy döntött, hogy elindul az elveszett gyermekek megkeresésére, és nemsokára meg is találta a kétségbeesett csoportot, akik könnyeikkel küszködve újságolták, hogy elveszítették a térképet, pánikba estek, és ezért nem tudták teljesíteni a küldetést. A csoportvezető emlékeztette a gyermekeket: a legfontosabb, hogy a nap járását kövessétek, mert akkor biztosan célba értek.
XVI. Benedek pápa A názáreti Jézus című könyvében a következőket írja: „Csak ha Jézus feltámadt, akkor történt valami igazán új, ami megváltoztatja a világot és az ember helyzetét. Akkor ő lesz a mérce, amelyre ráhagyatkozhatunk. Hiszen akkor Isten valóban megmutatta magát” (A názáreti Jézus, 182). Húsvét ünnepének újdonsága ebben van elrejtve, ezzel az örömteli üzenettel ajándékoz meg minket Isten a feltámadás ünnepén. Csodálatosan becsomagolja számunkra az új élet fakadásáról szóló üzenetet: megismerteti velünk a teljes kiszolgáltatottságnak és az önfeláldozásnak a tragédiáját, hiszen a Jézust kísérő tömeg csupán ezt látta nagypénteken és az azt követő csendes szombaton. Jézus Krisztus kereszthalálát, a teljes megsemmisülést azonban az újjászületés kezdetévé tette mindazok számára, akik már a keresztségben magukba fogadták az igazi élet csíráját. Ez a csíra, amely keresztségünkhöz vezet vissza bennünket, kibontakozásnak indul Jézus Krisztus feltámadásának fényében. Kérdéseinkre ez az egyetlen és hiteles válasz: Krisztushoz, a mi Napunkhoz kell igazodnunk, rá kell irányítanunk figyelmünket és életünket! Szent Pál apostol a korintusiaknak írt első levelében így tanítja hallgatóit erről a nagy igazságról: „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek… Ünnepeljünk, de ne a régi kovásszal, sem a romlottság és gonoszság (vagy a félelem) kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével” (1Kor 5, 6b–8).
A nagy ünnepek alkalmával szokásos jókívánságok kifejezése kapcsán mondta nekem valaki, hogy mennyire nehéz valami hiteleset írni és közvetíteni. Nehéz szépeket írni egymásnak, miközben ott van környezetünkben a széthúzás, az irigység, az önzés, a sokféle gonoszság és a legbrutálisabb formában megnyilvánuló erőszak. Emberek milliói szenvednek, éheznek, menekülnek, háborúznak és esnek el a mai világ modern harcterein. „Hiteles üzenettel szeretnék kiállni a világ elé!” – fejezte be gondolatait. Mi is elmondhatjuk ugyanazt: nehéz egy hiteles és magával ragadó üzenetet átadni egymásnak addig, amíg nem tudunk átlátni az üres sír titkán. Amíg túlságosan a földiekre figyelünk és ezeket helyezzük életünk középpontjába, látásunk nem tud megnyílni az igazi valóság előtt: „Elvitték az Urat a sírból és nem tudom, hova tették!” – mondta Mária Magdolna Péternek az üres sír megtalálása után. Még nem tudott átlátni a sír ürességén, de miután találkozott az élő Krisztussal, minden értelmet nyert számára.
Húsvét ünnepe ma is szembeállít bennünket a világgal. Egy olyan üzenetet hordoz, amelyben az egyetlen örök és változatlan igazságot ismerheti meg az emberiség: Krisztus él! Őt kell keresnünk, őt kell befogadnunk, mert ahol befogadásra nyer, ott új élet kezd kibontakozni. „Jézus nem egy evilági, köznapi, emberi életbe tért vissza, mint Lázár vagy a többi halott, akiket ő feltámasztott. Kilépett egy másik, új életbe – Isten tágasságába, amelyből aztán megmutatja magát övéinek. (XVI. Benedek pápa, A názáreti Jézus). Azt kívánom minden kedves ünneplő testvéremnek, hogy a Feltámadott örömében merjünk mi is Isten tágasságába tekinteni, hogy tudjunk örülni az új élet lehetőségeinek és gyümölcsözővé tegyük annak csíráit mindennapi elfoglaltságaink és találkozásaink alkalmával.
Böcskei László nagyváradi megyés püspök
