Jakabos Barnabás jezsuita szerzetes lelki vezetése megízleltette a keresztény szabadság kincsét a gyergyócsomafalvi egyházközségben. Március 9-10-én Jakabos Barnabás jezsuita szerzetes vezetésével tartottak nagyböjti lelkigyakorlatot. A lelkigyakorlatos-felnőtt katekézis témái voltak: Mi a jó lelkület és rossz lelkület között a különbség?A jó lelkület miben gazdagít és segít?Hogyan tudok jól választani? ,,Isten színe előtt tudunk kapcsolódni egymáshoz anélkül, hogy önmagunkat feladnánk. Időben megtanulhatjuk az idősödést, ami nem tehetetlenség. Istenre merni hagyatkozni hit és bizalom jele.” Résztvevők személyes megosztása, a lelkigyakorlat során legfontosabbnak érzett és lejegyzett gondolatai következnek.
A csomafalvi egyház közösség részére Bartos Károly plébános meghívására Jakabos Barnabás jezsuita már harmadik alkalommal tartott szíveket-lelkeket felemelő lelkigyakorlatot az őt hallani akaró hívek számára. A jelenlévők megtapasztaltak valami parányi fenséges érzést abból, amit a tanítványok tapasztalhattak meg a Tábor-hegyen. Nehéz lenne ennek részleteibe belemenni, csak azt tudnánk megfogalmazni tisztán és érthetően, hogy jó volt nekünk itt lenni…
A jegyespár Isten színe előtt tett fogadalma, mely az emberi párokat arra figyelmezteti, hogy a jó Isten szent színe előtt tett fogadalom a valóságos Isten színe előtt történik, és ennek a megélése milyen mélyen kötelezi le az embert az életre szóló tiszteletre, szeretetre és megbecsülésére, egymás iránt és a jó Istennel való kapcsolatára. Hangsúlyt kapott továbbá a keresztény embernek a hitben való nagykorúsítási folyamata, mely a bérmálás szentségében bontakozik ki. Ez egyfajta személyes és már felelősségteljes kapcsolódás a minket szerető jó Istennel. Tudatosítani kellene az emberben tettei komolyságát , élethelyzeteiben a felelőstudatot. Hogy a szentmise ne csak egy kipipált esemény legyen a keresztény ember életében, hanem tudatos és felelősségteljes kapcsolódás a jó Istennel, a felnőttkori élethelyzetekben. Hogyan van, amikor az istentelen képzetet valóságnak képzeljük… Mi az én aktuális imádságom… Nem áldozat vagyok, hanem szabad vagyok önátadást adni… Minden szentség a szabadságról szól… Kommunikálni kell bátran ,szabadon… Végy erőt magadon, légy bátor a közlésben… A megbérmálkozott ember szabad ember, a jól választani való tudás ajándéka fakad belőle… A hit bizalom és kapcsolódás Istenhez, a remény a jövőbe vetett hit… A teremtett világ szépsége a hagyatékunk a jó Istentől.
Felfigyeltem arra, hogy Jakabos Barnabás milyen szépen ejtette ki a jó Isten szót: abban benne volt minden emberileg lehetséges szeretet és hódolat a jó Isten iránt. Utánozhatatlan…
Aki azt mondja, hogy nincs Isten, az tagadja saját magát… Minden rémítő szituációból kiszabadít a jó Isten … ,,Tétlenül, de nem tehetetlenül”… ezt a fogalmat Krisztus szenvedésére tudjuk visszavezetni, ő teljes kiszolgáltatottságában is, minden kísértésnek ellenállva, a jó Isten kezébe helyezte lelkét, példát adva ezáltal a mindenkori embernek,hogy a szenvedéseiben, elesettségében egyetlen biztos út a jó Istenre való ráhagyatkozás…
Jakabos Barnabás mindhárom alkalommal, amikor tanított minket, nagy hangsúlyt fektetett a szentmisében a valóságos jelenlét fontosságára, arra, hogy legyünk képesek követni a liturgiát, tudjuk átélni a szentmisét, hogy valóságos lelki öröm legyen számunkra. E folyamatban sikerült neki ez alkalommal a legmagasabb csúcsra vinni bennünket, hogy megértsük végre, hogy a szentmise nemcsak egy kipipálandó esemény a keresztény ember számára, hanem katarzis, a valóságos Istennel való kapcsolódás élménye.
Megható volt számomra a mise előtti idő, az előkészület ideje. Kis papírokra leírtuk, hogy ezen a szentmisén mit akarunk a jó Isten elé vinni, mit szeretnénk feltenni a paténára, ami számunkra most fontos. A gondolatainkat gondosan előkészítve vittük a templomban, belehelyeztük szívünket egy kis kosárkába, amely most már sokunknak a kéréseit tartalmazta, a hívő társaink gondolatait is, ismeretlenül, akikkel együtt voltunk a templomban. A felajánláskor pedig a templomhajó közepéről három hívő keresztény társammal együtt elővittük a kenyeret, a bort és a kérdéseinket tartalmazó kosárkát a felajánlásra a jó Isten színe elé… Őáltala, ővele és őbenne. Számomra a szentmise volt az előbbiekben leírt átéléseink katarzisa. Csodálatos, hogy ezt a csodát, ezt a katarzist minden szentmisében átélhetjük itthon, mindennap és bárhol a világon, amikor szentmisén lehet részünk, ami szintén a mi döntésünk és szabadságunk, örömök, utánozhatatlan, földi örömeink forrása lehetne mindannyiunk számára.
Szívből köszönjük Bartos Károly plébánosnak a mindenkori szervezést, nagyívű hozzáállását az állandó megújulásunkért. Mindezeket vele együtt éljük meg, közösen ,,buzdulva’’ a kapcsolódó közösséggel …Köszönjük Jakabos Barnabás jezsuita szerzetesnek ezt a csodálatos utat, amelyet vele együtt megtehettünk a Szentlélek Isten munkája által.
Baróti Lajos
Szentségi házasság akkor jön létre, ha a felek megfontolták Isten előtt szándékukat és szabad elhatározásból mentek házasságot kötni! Ez azt jelenti, hogy maradt hely a lelkünkben, ez egy olyan kíváncsiság, hogy a szavakon túl érdekli egyiket a másik. Ki ő, amögött, amit mond, ami neki fontos? Fontos neki, hogy mi van a másik szívében, rajta tartja a tekintetét! Érdekli, hogy mi a szándéka. A dolgok mögé akar látni, akar mozdulni felé. A jó Isten lát így minket! Ő a szavak mögé lát.
-Az érzéseimért nem vagyok felelős, azok se nem jók, se nem rosszak. Az öröm vagy bánat, az érzéseim tolmácsai a szükségemnek, a szükség bennem az Isten hangja.
– A szeretteinkkel való kapcsolat alakulásához elengedhetetlen, hogy elkezdjük érteni a szimbólumaikat.
– Ha valakinek elkezdem érteni a szimbólumait, akkor szeretem. Tisztelettel vagyok iránta, engedem, hogy „ő” legyen, hagyom, hogy kibontakozzon.(Szimbólum lehet az a fél tányér, ami utal arra a megbeszélésre, amit folytattunk.) Istennel való kapcsolódásunk is szimbolikus.
– A kereszténység szabadságot jelent. Tudatosan akarom, hogy Istenhez tartozzam. Isten kezébe tettem az életem megfontoltan és szabad elhatározásból.
– Mindenki másképp fontolgat Isten színe előtt és ez imádság.
– Nem imádság, ha valamit csak mondogatok, ha nincs benne Isten színe előtti fontolgatás, szándék.
– Ha istentelenül érezzük magunkat, ez a kísértés.
– Ha Isten tekintetében fontolgatom dolgaimat, keresem a szándékomat, ebből szabadság fakad! Mi az én szükségem, szándékom vagy ki az a személy, akivel Isten tekintete elé akarok kerülni? Nem akarok vele egyedül maradni! Ha bejöttem vele (a templomba), Isten színe elé, odateszem a kezébe, az már az Istené.
– Mit jelent az önátadás? Szabad vagyok áldozatot hozni! Nem áldozatiság, ez nem kereszténység. (Ha hagyom, hogy üssenek, így jártam…)
– A közlésed szabadság legyen! Ne gyúrd le a másik torkán. Akinek mondasz valamit, azt az embert szabadítsd fel attól, amit mondtál. Szabadon mondhasson igent vagy nemet. Így szülessen meg a szabad kötődés. Ne befolyásold! Ez vesztegetés.
– A szabadság olyan, mint egy izom. Elsatnyul, ha nem használom!
– Aki elveszi a szabadságot, az a kísértő!
– Ahol nincs szabadság, ott nincs Isten!
– A szabadság nem rabság, hanem képesség, mely elveszíthető vagy fejleszthető.
– Minden szentség a szabadság megszerzése, kibontakoztatása eszköze.
– A statisztika az ördög eszköze. A szabadság nem mérhető!
– Feladatom bátorítani a gyermekeimet, hogy keressék a saját szabadságukat!
– A „jól választani tudás” Isten ajándéka, szabadság! Szét tud választani dolgokat és a jó mellett dönt.
– A szabadságból élmény fakad. A bérmálkozott ember a szabadság szellemében hívő ember.
– A hívő bizalmat mélyít és kapcsolódik.
– A remény a jövőből érkező ígéret, jövőt ígér, ez a kereszténység lényege. A tévében sokszor a reménytelenségekre építenek.
– A szeretés történés. Szabad, ajándékszerű, feltétel nélküli, játékos.
– Az ördögnek érvei vannak, arra mutat, hogy a világ nem jó. De mi Isten ölében vagyunk!
– A hit élményeihez kapcsolódhatunk:
- a teremtett világ szépségét bámulva. Őrizd, gondozd, uralkodj!
- az egészség tapasztalatával, testünk működését figyelve… a hormonok szállítják az üzeneteket: a boldogság érzet, fáradt vagyok, erőm van. A jó Isten szuszog bennem.)
- a barátságossággal (nincs benne bántás). A fiataloknak arra van szükségük, hogy az öreg tudjon idős lenni (van ideje)! Élje a saját életét! Ne oktassam ki a gyermekeimet! Amit teszek a saját életemért, azzal tehermentesítem gyermekeimet!
Így imádkozz: Ne vígy minket a kísértésbe!
Király Margit
