„Ez most a kedvező idő…” – kispapok egyhetes lelkigyakorlata

0
590

Nagyböjt az újratervezések, újrakapcsolódások időszaka, amelyet a befelé fordulás, a lelkiekkel való intenzív törődés, a kiengesztelődés és a lelki feltöltődés jellemez. A legtöbb plébánián ennek elősegítésére nagyböjti triduumokat, lelkigyakorlatos napokat szerveznek, amely a gyulafehérvári szemináriumban sem volt másképp, ugyanis az elmúlt évek hagyományaihoz híven a szeminaristák egyhetes lelkigyakorlaton vettek részt 2024. március 3–9. között különböző helyszíneken. A csend által átszőtt napokon rátekinthettek a Mesterrel való közös kapcsolatukra, az esetleges botlásaikat pedig újratervezhették az Úrral való személyes imáikban és a kiengesztelődés szentségében.

Tódor Attila kézdiszentkereszti plébános az első- és másodévesek lelkigyakorlatát moderálta a sepsiszéki Sugásfürdőn. A harmad- és negyedéves kispapok lelkigyakorlatát Scheffler Dániel, a szatmárnémeti székesegyház főesperes-plébánosa vezette a Szatmár megyei Nagyszokondon található Szent Ignác Lelkigyakorlatos Házban. A pasztorális évüket töltő kispapokat Bátor Botond pálos szerzetes kísérte Hargitafürdőn. A tanévkezdő szemináriumi lelkigyakorlatot is moderáló Bakos Raffael karmelita szerzetes által az ötödévesek számára a nyugat-magyarországi Attyapusztán, míg a hatodéves növendékek, vagyis a diakónusok Kolozsváron a segítőnővérek 4D elnevezésű házában töltekeztek Szőcs László jezsuita atya impulzusai által.
Az alábbiakban a kispapok személyes reflexióit olvashatják.

„Lelkigyakorlatunk helyszíne Sugásfürdő volt, amelyen mi, az első- és másodéves kispapok közösen vettünk részt Tódor Attila atya vezetésével. Az általa tartott elmélkedéseknek és a friss levegőnek a kombinációja olyan lelki feltöltődést nyújtott, amelynek köszönhetően mindannyiunk istenkapcsolata bizonyos szinten mélyült. Segített az erdő csendes és megnyugtató hatása az elmélkedések szívünkbe ültetésében.” Karácsony Ervin Barnabás, II. évfolyam

„Visszatérni az első szerelmemhez, és csak rá figyelni. Kispapi életünk egy zarándokút, melynek célja életünk mércéje és világító fáklyája, vagyis Jézus Krisztus. Őt szemlélve tekintettünk életünkre, meghívásunkra. Elvonulva a világtól, egyedül sem unatkozik az ember, amikor a Mester mellette van. Öt nap csak Jézussal, leírhatatlan élményeket, tapasztalatokat szerezve!” Antal Endre, IV. évfolyam

„Számomra ez az egyhetes hargitafürdői lelkigyakorlat feltöltődést jelentett. Hála Istennek elég tartalmas és mozgalmas első félévet tudhatok magam mögött, és úgy néz ki, hogy a második félévem is tapasztalatokban és feladatokban gazdag lesz. Azonban ez a sok sürgés-forgás eléggé le tudja szívni az ember erejét, és jól esik közben bár egy kicsit kilépni ebből a Márta-szerepből, megállni, leülni az Úr lábához, mint Mária, és egyszerűen csak Jézusra figyelni. Hálás szívvel gondolok vissza erre az egy hétre!” Simon Sándor, pasztorális évfolyam

„Mai felgyorsult világunkban oly sok mindennel foglalkozunk, hogy nem is jut idő nemhogy magunkra, de még szentjeink életének megismerésére sem. E lelkigyakorlat alatt nemcsak Istenhez kerülhettünk közelebb, hanem saját személyes életünkhöz is: megtapasztalva gyengeségeinket, kudarcainkat, amelyek ugró deszkák lehetnek Istenhez.
Avilai Szent Teréz A belső várkastély című műve mindezeket erősítette meg bennünk a hét lakás szemlélése és megélése által, amelyet a karmelita szerzetes, Rafi atya szeretettel és lelkesedéssel tanított saját példája által.” Gergely József, V. évfolyam

„A lelkigyakorlat folyamán mindannyiunk számára lehetőség nyílt a szemlélődő imában való elmélyülésre és önmagunk megvizsgálására: miként halad mindenki a saját útján az Úr felé. Szőcs László jezsuita atya által adott impulzusok sok kérdést felindítottak mindannyiunkban. Megvizsgálhattuk, hogyan haladunk az elköteleződés, az önátadás, a másik emberhez való lehajlás, az irgalom, az alázat terén és Isten feltétel nélküli követésében. Az imaidők során és a személyes beszélgetések alkalmával sok minden letisztázódott, megvilágosodott, megfogalmazódott mindannyiunk lelkében, szívében és értelmében.” Nagy Ferenc diakónus, VI. évfolyam

Kép és szöveg: Seminarium Incarnatæ Sapientiæ