Gyulafehérváron tartotta projektzáró találkozóját az a lelkipásztorokból álló csapat, amely a Gyulafehérvári Caritas meghívására részt vett a DOCAT, az egyház szociális tanítását életre váltó képzésén. „Cselekedj úgy, mint Isten: légy ember!” – Franz Kamphaus nyugalmazott limburgi püspök gondolata, a képzés mottója ma már jelmondat, amellyel a lelkipásztorok és hívek naponta találkozhatnak. A találkozások helyszíne minden alkalommal a csíksomlyói Jakab Antal Ház volt, február 21-én a projektzárót viszont a gyulafehérvári érsekségen szervezte a projektcsapat.
Ferenc pápa szándékára indult a DOCAT-képzés, melynek célja az volt, hogy az egyház szociális tanítása életre keljen, az ember megélje kereszténységét a mindennapokban, ne fordítson hátat, ha nehézséget, megkülönböztetést, megaláztatást tapasztal környezetében. A keresztény életvitel népszerűsítésére szegődtek el a projektben résztvevő lelkipásztorok és világiak, a szemléletet pedig mindenki a maga közösségében, az adódó lehetőségekkel kamatoztatta. A találkozások helyszíne minden alkalommal a csíksomlyói Jakab Antal Ház volt, február 21-én a projektzárót viszont a gyulafehérvári érsekségen szervezte a projektcsapat, Sajgó Balázs, a Caritas lelki igazgatója (projektmenedzser, tréner), Pápai József (műszaki koordinátor, tréner) és Gál Julianna (módszertani koordinátor, tréner és szupervizor) a HR-t képviselve, Balázs Katalin (PR-koordinátor) kommunikációs munkatárssal együtt.
A találkozás szentmisével kezdődött az érsekség kápolnájában, melyet Kovács Gergely érsek celebrált. A délután folyamán a csapattagok sorban számoltak be arról, hogy a DOCAT-tal való megismerkedés milyen új szemléletmódot hozott az életükbe, amelyből közösségük is gazdagodott. Tematikus csoportokat tartottak, ahol fiatalok, idősek, különböző lelki közösségekhez tartozók ismerkedhettek az egyház szociális tanításával, voltak filmvetítések és készült éves naptár a DOCAT-idézetekből. E szemlélet mentén indult önkéntességi program egy csíki településen, édesanya nélkül maradt fiatalok lányok támogatását tervezik egy gyergyói községben, és van plébánia, melynek kapuján belépve a „Cselekedj úgy, mint Isten: légy ember!” felirat lesz hamarosan olvasható, hogy aki meglátja, azt elgondolkodtassa, életre válthassa.
Lenni és tenni – erre sarkallta a projektben résztvevőket a képzéssorozat, melynek hozadékáról az est folyamán az érsek jelenlétében is beszámoltak. „Miként gazdagodott az életem a DOCAT által? Naponta eszembe jut, hogy cselekedj úgy, mint Isten…” „Engem megerősített a képzés, hogy valamit jól csinálok, számos ötletet kaptam ehhez, tetszett a szakszerűség, hogy a találkozókon önmagam lehettem, és kamatoztathatom adottságaimat.” „Megnőtt bennem a felelősségérzet a fiatalság iránt, és a segítők segítésében.” „A kamaszoknak tartott csoportfoglalkozások hozadéka máris megmutatkozott. Míg a korábbi években tízen segítettek, idén karácsonykor harmincan jelentkeztek a kalácskihordásra.” „Mindig gyakorlatias voltam, most is a mit kell tennünk kérdése foglalkoztat, és erre biztatom a híveket: keressék a sajátos helyzetekben a saját válaszukat.” „Az én feladatom emberebb embernek lenni, és ebben, mindenkinek a maga szintjén, segíteni.”
A képzések közösségformáló erejéről is többen szóltak. Mint említették, már a személyes meghívás, a megszólítás is sokat jelentett számukra. „Az volt a vágyam, hogy érezzem a papi közösséget, és ez a találkozók során megvalósult.” „Közösség, gyakorlatiasság, együttgondolkodás. Ebben volt részem, és szabadon voltam benne.” „Jó volt érzékelni: itt mindannyian egy célért vagyunk.” „Itt mindenki meghallgatta a másikat, visszajeleztünk egymásnak, mertünk szembenézni, együtt gondolkodni, nem voltunk közömbösek egymás iránt – én ezt adom át a papnövendékeknek tanárukként. És örvendek: milyen jó, hogy tud nekünk fájni a közömbösség!”
A beszámolókat hallgatva Kovács Gergely érsek is megosztotta gondolatait: „Öröm számomra, hogy a Caritas az a szervezet, amelyik mindig úgy tervezi az évét, hogy Márton András igazgató és Sajgó Balázs lelki igazgató eljön hozzám, hozzák a paksamétát, beszámolnak az eltelt évről, elmondják a terveiket és megkérdezik, melyek az érsekség tervei. Ezek mindig igazi jó beszélgetések, melyekből azt érzem, hogy együtt próbálunk gondolkodni, tenni. Megtapasztaltam azt is, amikor egy projektre azt mondtam, ezt inkább ne, akkor nem a sértődés volt rá a válasz, hanem újraterveztük annak érdekében, hogy együtt menjünk előre. Azért mondom ezt el, mert hasonlóan volt a DOCAT-tal is. Balázs atya kezdeményezése egybecseng a főegyházmegye akaratával. Örömmel tölt el, hogy az egyház szociális tanítása kapcsán nem csak társadalmi érzékenyítést terveztek, nem csak azt akarták hirdetni, megmutatni, hogy a Caritas jelen van szociális érzékenységével az emberek mindennapjaiban, hanem a Mit kell tennünk? kérdésre keresve a választ, megváltoztatjuk előbb önmagunkat, majd környezetünket és másokat. Ahogy Ferenc pápa mondja: a világ nem fog másképpen megváltozni, csak ha vannak emberek, akik Jézussal együtt odaadják magukat a világnak. Tehát nem pusztán az egyház szociális tanításának megismertetéséről van szó, mert a DOCAT átöleli az egyháznak a személyre, a családra, a munkára, a közösségi életre, a természetvédelemre vonatkozó tanítását is. Olyan stílus, szakmaiság, hálózat, közös cselekvés létrejöttét segíti elő, amelynek a papi továbbképző programjában is helye van. Jó hallani, hogy a DOCAT-képzések egyik hozadéka a paptestvérek számára a találkozás, az együttlét. Nem árulok el titkot azzal, hogy majd minden papi továbbképzést is pontosan azért szervezünk ebédtől ebédig, hogy esténként legyen lehetőség testvérileg együtt lenni, egy pohár bor mellett beszélgetni. Egyszerűen találkozni.”
A koccintás és találkozás ezúttal sem maradt el, az ünneplésre eggyel több okot adott, hogy Kovács Gergely érsek püspökké szentelésének negyedik évfordulójának előestéjére esett a projektzáró. Az ünnepelt, visszatekintve a szentelés előestéjére és az azóta eltelt időszakra, elmondta: „Papszentelésem előtti estén bár az nyugtatott, hogy hat éven keresztül készültem rá. Püspökségre viszont nem készültem, a kinevezésem és szentelésem közti szűk két hónap a felocsúdásra sem volt elég; még mindig igyekszem elsajátítani, hogyan kell jó püspöknek lenni. Korábban soha nem tapasztaltam meg ennyire erősen, hogy minden kegyelem. Igen: igyekszem, törekszem, tanulgatom, próbálom a legjobbat tenni, de ha valami jól sikerül, az az Úr kegyelme, nem az én emberi érdemem. Vagy olyan szentírási szakaszok kaptak egészen új, mély értelmet, mint szenvedésből engedelmességet tanulni, vagy hogy a vállunkra vett/tett keresztet nem lehet letenni, hanem a Golgotáig fel kell vinni.”
A Gyulafehérvári Caritas DOCAT-projektje márciusban zárul. A közösség azonban megmarad. Sajgó Balázs így összegzett: „Ha azt mondom, DOCAT, arcok jelennek meg előttem. Bár a projekt lezárult, mi továbbra is tudunk, fogunk találkozni. Az elméletből így lett élet.”
Balázs Katalin
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
