A Vasárnap hetilap február 11-ei lapszámában megjelent egy összeállítás, amelynek középpontjába az újra teret nyerő társasjátékozást állítottuk. Erdély-szerte jelentek és jelennek meg kávézók vagy terek, ahol minimális összegért cserébe számtalan játékot ki lehet próbálni, hasonszőrű ismeretlenekkel és kebelbarátokkal egyaránt egy asztalhoz lehet ülni. A szerzők mindannyian játszanak – nem csak a szavakkal –, és az általuk leírtakkal szeretnék közelebb vinni azokhoz is a témát, akik valamilyen megfontolásból eddig nem érdeklődtek a társasjátékozás világa iránt.
A Győri házaspár Mit játsszunk? című könyvét olvastuk mostanában. Szempontjaik teljesen rácsengenek arra, amit David Sax Az analóg bosszúja című könyvében nagyobb kontextusba helyezve elmond a társasjátékok térhódításáról. A digitális bennszülöttek elkezdenek a számukra ismeretlen tapasztalatok felé fordulni. Ráadásul van már karanténélmény is hátunk mögött. Ismerjük az izoláció keserű ízét, és tudjuk, hogy csak maximum rövid távon jó ötlet. Kapcsolódni egyenlő elevennek lenni, élni, fejlődni, csiszolódni, interakcióban lenni.
Vecsei H. Miklós TEDX-előadását hozza vissza nekem, amely szerint olyan a jó játékélmény, amelynek nyomán változni tudunk, fejlődni tudunk. Milyen a jó találkozás a másik emberrel? Amelynek nyomán én vagy ő változni tudunk.
A csíkszeredai játékestek, a Határátlépők Egyesület szervezésében, az elmúlt öt évben lehetőséget adtak baráti társaságok születésének is. Az a csapat, amelyre most konkrétan gondolok, azóta, hogy nálunk találkoztak, együtt elkezdett játszani. Kivitték ezt a tapasztalatot a mindennapjaikba. Családi, baráti játékpartikat szerveznek maguknak, együtt mennek kirándulni, nyaralni.
Mi teret adtunk a találkozásnak a társasjátékok mellett, ebben ludasok vagyunk. Jólesik, amikor lépten-nyomon emlékeztetnek erre bennünket, vagy épp elküldik a gyerekük társasjátékozás élményéről írt versét.
Mindenki szabad abban, hogy hogyan él a társasjátékestek nyújtotta találkozási lehetőséggel. Minket a bátrak inspirálnak a folytatásra. Játék van, játszótárs is kerül.
Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta, aki az emberi kapcsolatokról szóló munkájáról ismert, azt mondja a játékról: A játék a halál egyik ellenszere, a túlélés képességét erősíti, mert képes vagy általa kiemelkedni a földhözragadtságból, működteti a fantáziádat. A játék problémamegoldás, kreativitás, kockázatvállalás, spontaneitás, önfeledtség..Ha fontos valaki az életedben, ülj le vele MA játszani! Ugyancsak Esther Perel beszél a mai generációkat érintő mesterséges intimitásról, a bizonytalan kapcsolatok, az embert lustává tevő technológiáról.
Jogosan teszi fel a kérdést: „Mit jelent az, hogy ezer virtuális barátunk van, de senkit nem találunk, amikor kellene valaki, aki pár napig megeteti a macskát?” Ma ezek fényében, tudatosan építhetjük fel a bandázási szokásainkat, teremthetjük meg a lehetőségeket a játékra, a kapcsolódásra.
Játssz MA! – felhívás az itt és most megélésére. Néha tényleg fontos nem létfontosságú dolgokat tennünk: Kilazulni, felszabadulni, nagyokat nevetni magunkon, másokkal együtt új helyzetekbe bonyolódni.
Természetesen látunk arra is példát, ahogy a társasozók csak az asztalon zajló játékra mernek csak koncentrálni, és nem terjed ki a figyelmük az asztal körül zajló játékra. David Sax Az analóg bosszújában beszél arról, hogy amikor társasjátékozunk, akkor tulajdonképpen két játék zajlik: egy az asztalon és egy az asztal körül, az emberi interakciók szintjén.
Sztorik
Játék közben szeretem az egymásra csodálkozás mozzanatait. A legutóbbi alkalmon a Szócsapdák játékot próbáltuk ki, és egy másik asztalnál is kedvet kaptak hozzá. Egymásnak többnyire idegen emberek verődtek az asztalhoz. Életkori sajátosságok mentén 14-4o plusz skálán oszlott el a hat játékos. Kommunikációs játék, ahol a másik fejével is kell tudni gondolkodni. Lényeges a frappánsság és a figyelem. Hogy lesz a tekervényes létrából csigalépcső? Egyszerűen. Lényegre törekvés, a másik ismereteinek figyelembevétele. Kiderül, hogy apa ismeri a Carson Coma nevét, és nem a lánya. Meglett a pont, de az előfeltevés, miszerint a lány ismerheti, nem igazolódott be. Egymásra csodálkozás, az új, váratlan helyzetek varázsa.
A hétköznapokban ugyanilyen nagy élmény megtapasztalni, hogy számíthatsz a játszótársaidra. A minap egy éles helyzet adta elő magát: megyén kívül voltam, és az autó dobja leesett. Kellemetlen helyzet. Akkor a legközelebbi autómérnök ismerősömet hívtam fel, akit történetesen a játékestekről ismerek. Ő nagylelkűen segített is hazafele megoldást találni a kialakult helyzetre.
De van olyan is, hogy még nem tudok egy bizonyos játék mellé leülni játszani, mert az az a játék, amely annak a kedves játszótársunknak, alapítótársunknak a kedvence, aki már másik dimenzióban ül a mennyei játékasztalhoz, és innen nagyon hiányzik. Ennyire túlvisz a határainkon a játék, ha merünk érintődni, igazán részt venni a többdimenziós játékban. Elevenek és egyre inkább emberiek leszünk, úton leszünk hiteles önmagunk felé. Nagyon jó egymás társainak lenni ebben a kalandban.
Az EgyFeszt, avagy a gyergyói csoda
Összművészeti fesztivál, amelyre Böjte Andinak volt bátorsága társasjátékos udvart javasolni. Mindig élmény részese lenni ennek a csodának, látni azt is, ahogy továbbgyűrűzik. Tömény négy nap, ahol az élmény is sűrűbb. Lehetőséget teremtünk, folyamatosan tanulunk, együttműködünk.
Élmény három generációt látni egy asztalnál játszani. A szupernagyi kitüntetés kiosztását is megfontolhatnánk. Itt számos apukát látni a játékban kibontakozni. Valódi öröm kísérni a fiatalokat, miközben felfedezik képességeik legjavát az ügyességi játékoknál.
Beszámolók az eseményekről itt (2023) és itt (2022) találhatók.
Andinak köszönhetően ez a játékudvar 2022-ben elindított egy rendszeres társasestsorozatot Gyergyószentmiklóson is. Betöltötte az inspiráló küldetését is. Egy régió életében ilyen változásokat tud indítani egy vagány fesztivál, amely teret ad arra, hogy emberek egy asztalhoz üljenek, találkozzanak önmagukkal és másokkal.
A Határátlépőkkel folyamatosan keressük a módját annak, hogyan lehet még több lehetőséget teremteni az önmagunkhoz és játszótársainkhoz való kapcsolódásra. Ennek következtében Győriék társasjátékozásról 2023-ban megjelent könyvéből már a Határátlépők idei játékestjére bevittük a reflexív kérdéseket. Mindenki egyénileg húzhat egy kérdést, amely segít ránézni az aktuális játékélményére, az itt és most tanulságainak tudatos beépítését szolgálja az önmagunkkal és társaikkal megélt kapcsolódásunk valósága.
Legyen játék és öröm!
Györgypál Enikő
