A Vasárnap hetilap február 11-ei lapszámában megjelent egy összeállítás, amelynek középpontjába az újra teret nyerő társasjátékozást állítottuk. Erdély-szerte jelentek és jelennek meg kávézók vagy terek, ahol minimális összegért cserébe számtalan játékot ki lehet próbálni, hasonszőrű ismeretlenekkel és kebelbarátokkal egyaránt egy asztalhoz lehet ülni. A szerzők mindannyian játszanak – nem csak a szavakkal –, és az általuk leírtakkal szeretnék közelebb vinni azokhoz is a témát, akik valamilyen megfontolásból eddig nem érdeklődtek a társasjátékozás világa iránt.
Mint általában mindenki, én is hasonló úton jutottam el a társasjátékok világába. Gyerekkoromban a piros pipe, majd a römi, az Ember, ne mérgelődj!, a Gazdálkodj okosan és nagy ritkán, mivel időigényes volt, a Capitaly került terítékre, amelyek nagy szerencsefaktort hordoztak maguban, és nagy döntési szabadságot nem hagytak a játékosnak lépései során. Aztán valamikor a 2007-2008-as években egy ajándékba kapott Catan nyitotta ki a kaput a modern társasjátékok világába. Teljesen más élményt nyújtott az, hogy szabadon eldönthettem, mit építek, kivel mennyiért és mit kereskedek.
Az egyetemistaéveim alatt volt szerencsém pár játék-koktélos játékesteken részt venni, ami azt eredményezte, hogy a hónap többi részén házibuli helyett társasjátékestet tartottunk. Ekkor dübörgött az Uno- és az Activity-korszakom. Majd jött a Dixit, Aranyásók, Tabu, Hangoló és minden olyan játék, amit nagy létszámban lehetett játszani.
Lassan nem volt olyan baráti összejövetel, ahol ne került volna elő egyik-másik játék, ami magával hozta azt, hogy elkezdtük nézni, hogy mi új van a nap alatt a játékok piacán. Emlékszem, pár éve január elején bukkantam rá a Mit Játsszunk? Youtube-csatornára, és két hét alatt végignéztem az addig feltöltött összes videójukat. Volt egy ajánlásuk, ami alapján írtam magamnak egy listát, hogy melyik családinak mondott társasjáték helyett inkább melyik másik játékot kellene beszerezni, hogy mindenkinek ugyanolyan élményt nyújtson a közös játék a továbbiakban. Ennek hatására kezdődött el igazán a tudatos játékválasztás szülinapra, névnapra, karácsonyra és más eseményekre.
Úgy mentünk el a férjemmel a havonta megszervezet játékestre, hogy kikötöttük az egy új játék megismerésének szabályát. Így kezdtünk egyre több játékot a magunk és a környezetünk szórakoztatására megvásárolni. A másik szabályunk, amit szintén a Mit Játsszunk? csatorán elhangzottak alapján kezdtünk el alkalmazni, hogy a társasjáték ajándékba adása mellett a játék élményét is adjuk ajándékba, vagyis az első partyt közösen játsszuk le, így tanítjuk meg játékszabályt, mivel sokan idegenkednek a többoldalas szabálykönyvek tanulmányozásától.
Annyira magával ragadott ez a világ, hogy gondolva egy merészet, felvetettem a gyergyószentmiklósi EgyFeszt szevezőinek, mit szólnának egy Játékudvarhoz a fesztivál ideje alatt. Belementek 🙂 A MATRISZ, a Határátlépők, a Társasjátek.ro és Incze Gábor segítségével sikerült Gyergyószentmiklóson négy napon keresztül társasjátékozásra biztatni a fesztiválozókat. Ennek helyszíne a Pro Art Galéria volt, amely nemcsak a művészeteknek, a kreatív kifejezéseknek biztosít teret, hanem a Játékudvarnak is, így lehetőséget teremtve a művészet és a játék összekapcsolására, valamint az egyedi és közösségi élmények megélésére. Mai napig csodálkoznak, hogy a dübörgő nyári programok mellett hogy lehet, hogy tele volt a Játékudvar társasjátékozókkal. A jó kooperációnak köszönhető négy napon keresztül közel háromszáz társasjáték, nyolc játékmester, két bajnokság várja a fesztiválozók apraját és nagyját. Büszkeséggel tölt el, hogy az EgyFeszt az első a hazai fesztiválok közül, amelyik teret engedett ezen kikapcsolódásnak is. És itt nem áll meg a történet, hiszem ebből burjánzott tovább a Gyergyószentmiklóson immár havi rendszerességgel tartott Játék, ami összehoz! társasjátékest, amiért szintén nagyon hálás vagyok, hogy felkarolták a GYTIT-sek az ötletet és hónapról hónapra teret és időt szentelnek a játékos kedvű emberek kikapcsolódásának.
Közhelynek számít, de tény, hogy a mai rohanó világunkban az egymással töltött minőségi idő megfizethetetlen. Az asztal körül ülve, együtt játszva jobban megismerjük egymást. A játékok kapcsán bátorságra tudunk szert tenni, merünk kísérletezni, kockáztatni, mert nincs lehetetlen, a kudarc sem egy negatív élmény lesz, hanem egy újabb lehetőség arra, hogy következőleg jobban csináljuk. És ennek ékes példája a gyergyószentmiklósi Incze Gábor, a TacTiki társasjáték kitalálója, aki egy ifjúsági napon kapott feladat apropóján ötlötte ki a játéka alapötletét, majd hatévnyi útkeresés után juttatta piacra a játékot.
Böjte Andrea
