A világ mindig több annál, mint amit látunk… Egy 2017-es felderítésről számolok be a hívő olvasóknak. 2017 februárjában ellátogattam egy barátommal az ifjúsági csoportból Brazília és Venezuela tájaira: 40.000 kilométer és 12 fel-le szállás.
Egyik iránypontunk Rio de Janeiro városának Copacabana negyedben levő favelája volt. A „favela” a dél-amerikai nyomornegyedek megnevezése. Betegeket látogattunk a favelában.
A legszegényebb ember is legalább egy pohár vízzel és kedves szóval fogadott minket szerény házában. Igaz, előtte fel kellett készíteni a favela lakosait, hogy „amigók” érkeznek, elöl-hátul pap és kedves nővér kíséretében nem volt veszélyes. Fekete inget nem volt szabad hordani, mert általában a rendőrök járőröznek feketében, amikor drogkereskedőkkel küzdenek. Részt vettünk a legszentebb áldozaton, nem is kell mondanom, tele volt hétköznap is a templom. Egyszerű, rongyos ruházatban, de lelkük, mint a „csiszolt gyémánt”, úgy tündökölt: ők elsősorban „élő köveket” építenek, ebbe fektetik energiájukat. Az utcákon persze tizenéves gyerekek köteg pénzzel üzleteltek itt-ott, fegyverét takarítgatta egyik-másik, de ha nem láttál semmit, nem is zavart senki.
Bár a favelák drogkereskedők kedvenc helyei is, mégis sok szerény ember éli a mindennapi hitéletét. Kedves nővérek és papok járnak hittant tanítani és az Oltáriszentséget elvinni a népnek. Nyugdíjaskoromban el tudnék képzelni egy életet ott. Na de addig még sok fejezetet kell írni.
A hit olyan értékes, hogy nem vásárolható meg pénzzel. Olyan hitet erősítő érzés volt ezeket a szegény embereket kimeríthetetlen boldogságban látni.
Másik úti célunk Manaus volt, a Brazília részén fekvő Amazonas fővárosa és környéke. A guarau indiánok hitéletét kutattuk fel. Elmesélték a családok, katolikusok és adventisták, hogy korán reggel kelnek, gumifa anyagából gyártanak telefontartókat vagy éppenséggel fűszereket készítenek, kávét szárítanak eladásra. Ebből élnek: ha egy kis pénzt akarnak félretenni, ők nem is engedhetik meg maguknak, hogy kávét igyanak. Egy családnak sok helyen van 10-12 gyermeke, ebből fele éri meg a felnőttkort, a másik fele meghal éhségben vagy maláriában. A családok buzgók és mélyen hívők.
Ellátogattunk egy venezuelai menekülttáborba is, ahol egy keresztény ökumenikus imaegyesület szállásolt el bennünket. Hasznos volt lelkileg látni, hogy a hit világa több, mint az én saját kis világom és hogy élő köveket kell a ma keresztényének építeni, nem annyira „holt téglákat”. Sajnos, mivel sok helyen nincs lelkipásztori ellátás, sok hívő itt, a dzsungelben is kezdi elveszíteni a hitét. Ezért hívja fel Ferenc pápa a hívek figyelmét a Querida Amazonia 90. pontjában az egyetemes misszióra.
Mindenesetre fontos tapasztalat, hogy bárhol vagy, a másik ember gondolkodását és hitéletét is próbáld megérteni papságban, párkapcsolatban, családban, baráti körben, más vallásokban.
Husztig Róbert
