Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe Gyulafehérváron és Nagyváradon

0
1244

Február 2-án, karácsony főünnepe után negyven nappal ünnepli az egyház Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. Ekkor arra emlékezünk, hogy Szűz Mária bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Ezen a napon a kisded az agg Simeonnal és Anna prófétaasszonnyal találkozott, ők felismerték Jézusban Izrael vigaszát, a választott nép megváltóját (vö. Lk 2,22–38). Gyertyákat áldottak meg és ünnepeltek Gyulafehérváron és Nagyváradon.

A gyulafehérvári székesegyházban tartott ünnepi szentmise az érsekség udvarán gyertyaszentelés szertartásával és a székesegyházba tartó körmenettel vette kezdetét.

Kiss Endre szemináriumi spirituális, a szentmise főcelebránsa homíliájában kiemelte, hogy ,,minden körmenet gyakorlás, gyakoroljuk azt a zarándoklatot, amely egyszer beteljesedve véget ér, és amely egyszer végleges lesz (…)”, hozzátéve, hogy a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének misztériumából két dolgot ajánlatos magunkkal vinnünk: ,,suscipe Christum – fogadd Krisztust, amplectere Mariam – öleld magadhoz Máriát”, mindehhez hozzátéve, hogy ,,ők [Jézus és Mária] együtt a mi életünk zarándokútjának legnagyobb ajándékai, hiszen nem mi, hanem ők ölelnek át. Ne feledjük: erre az ölelésre nagy szükségünk van.”

,,Égő gyertyákat is viszünk ilyenkor azért, hogy ezzel is jelezzük a hozzánk közelítő Isten világosságát; ő világosít meg mindent, és miután elűzi a vétkek sötétségét, rögtön előcsillan az örök világosság gazdag bősége. Égő gyertyákat viszünk továbbá azért is, hogy még jobban kihangsúlyozzuk a léleknek azt a tündöklő tisztaságát, amellyel Krisztus elé kell sietnünk.” (Szent Szofróniusz püspök)

Fotók: Kováts Álmos Botond/SIS

Gyertyákat szenteltek a nagyváradi székesegyházban Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án, pénteken a délelőtt bemutatott szentmise kezdetén. Böcskei László megyés püspök végezte el a gyertyaszentelés szertartását a nagyváradi székesegyházban, majd Pék Sándor esperes-plébános elmélkedett.

Homíliájájában Pék Sándor esperes-plébános arra hívta fel a figyelmét, hogy az őskereszténység idején a tudósok ógörögül a találkozások ünnepének nevezték Gyertyaszentelő Boldogasszony napját. A Szent Család második jeruzsálemi útjára emlékezünk ilyenkor, amikor születése után negyven nappal a szülei elvitték Jézust a templomba, ahol találkozott az agg Simeonnal és Anna prófétaasszonnyal. De miért pont ez a találkozás emelkedik ki a többi közül, hiszen korábban, karácsonykor volt már találkozás a pásztorokkal és a bölcsekkel? Ezt a Szent Lukács evangéliumában leírt egyik szép mondat érteti meg velünk, mely szerint Simeont „a Lélek arra indította, hogy menjen a templomba”. A Szentlélek volt tehát az, aki arra ösztökélte az öreget, hogy akkor, azon a napon elmenjen a templomba, holott ő is ugyanolyan zsidó ember volt mint a többiek, akik egy olyan Messiás érkezésére vártak, aki politikai és katonai hatalommal, erővel bír. Ezért napjainkban is azt üzeni ez az ünnep számunkra, hogy bár Isten mindenütt jelen van, a vele való találkozásnak mégis van egy helye, és ez nem más, mint a templom. Ez az a hely, ahol Istent keresni és szeretni kell, mert a vele való találkozás maga az élet, fogalmazott a szentmise szónoka.

Arról is beszélt Pék Sándor: azért szentelnek ilyenkor gyertyát a katolikus egyházban, melyet majd meggyújtanak, mert Isten első szava úgy hangzott: „Legyen világosság!”. Ugyanakkor Jézus egyszer azt is kijelentette: „Ti vagytok a világ világossága! (…) A ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva magasztalják a mennyei Atyát”.

Február másodika a szerzetesek világnapja is, azoké a férfiaké és nőké, akik nem csakcselekszik a jót, hanem szeretetből, egész életük Istennek szentelésével teszik ezt. Közben pedig felébresztik a világot, és ez az ébredés a fénynek köszönhető, egyúttal alkalom az Istennel való találkozásra – hangsúlyozta Pék Sándor.

Ciucur Losonczi Antonius