Luigi Benedicenti 1948-ban született és a torinói művészeti iskolában végzett, a 60-as évek végétől pedig teljes egészében a „realizmus” mozgalmának szentelte életét. Először Don Lorenzo Burzio, majd Mario Caffaro-Rore tanítványaként tanult. A mesterétől átvett realizmustól kezdve fokozatosan eljutott a hiperrealizmushoz (vagy fotórealizmushoz), a popművészet eredetéig. 2015. március 4-én hunyt el. Munkásságának kiemelkedő sorozata az étel témáját jeleníti meg hiperrealista stílusban. A művész színes csendéleteit nézve nehéz elhinni, hogy azok valóban rajzoltak, nem fényképezettek.
Az itt bemutatásra kerülő festmény egyfajta időtlenséget hivatott érzékeltetni, ugyanis egy kompozícióban ábrázolja Don Boscot és Szent II. János Pál pápát. A pápa 1988. szeptember 3-án Don Bosco halálának 100. évfordulójának megünneplésére valóban ellátogatott a chieri dómba. Az 1989-ben készült alkotás hátterében a Duomo látható, a kép középpontjában Szent II. János Pál pápa és Bosco Szent János sétál kedélyes beszélgetésben. Ez az ábrázolás elsősorban a lelki kapcsolatot hivatott jelképezni. A két főszereplő mögött Anastasio Ballestrero bíboros-érsek és a chieri székesegyház akkori plébánosa, Gianni Carrù jelenik meg. A középső jelenet két oldalán fiúk és lányok csoportja látható, akik ajándékaikkal sietnek a szentatya elé. Bosco Szent János mint a szalézi rend alapítója és az Oratórium megálmodója áll előttünk, az életrajzokból ismert könnyedségével és egyszerűségével.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/5-ös számában.
