A Kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség, a Collegium Lutheranicum, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet és a Kolozsvári FIKE – Főiskolás Ifjúsági Keresztény Egyesület együttműködéséből született meg az egyetemisták számára szervezett ökumenikus istentisztelet, amelynek második alkalmát tartották január 19-én, pénteken. A Van egy ház címet viselő közös istentiszteletnek ez alkalommal a piarista templom adott otthont, hogy így, a vizsgaidőszak elején minden arra vágyó egyetemista számára lehetőséget teremtsenek az elcsendesedésre, a befelé fordulásra, az imádkozásra és nem utolsósorban az együttlétre.
A szolgálatvégzők az irgalmas szamaritánus példázatát (Lk 10,25–37) alapul véve igyekeztek lelkünk mélyén felébreszteni a felebaráti szeretet melegségét, hogy ezáltal a rideg mindennapokban, amikor a nehézségek padlóra küldenek, vagy amikor látjuk a körülöttünk lévők kétségbeesett kapálózását, akkor képesek legyünk megsejteni azt a mindennél hatalmasabb erőt, amely betölti a teremtett világot, hogy benne otthonra találva, belőle erőt merítve a szeretet irányítsa életünket, mert ahogyan a szolgálat közben is elhangzott, így élünk csak igazán. Nem akkor, amikor elsietünk környezetünk történései mellett, arra hivatkozva, hogy a magunk által kreált szabályok nem engedik meg, hogy megálljunk, hogy segítő jobbot nyújtsunk az arra rászorulónak. Épp ellenkezőleg, az élet az, amikor ott vagyunk, jelen vagyunk, amikor látunk, hallunk és együttérzünk, amikor hófehér gyolccsal bekötözzük a sajgó sebeket. Ilyen sebbekötözés volt számomra ez a közös istentiszteleti alkalom is, és bizonyára nemcsak én éreztem így, hanem még sokan a jelenlévők közül.
Az együttlét interaktív része során a szolgálatvégzők arra kértek, hogy kis cetlikre írjuk rá azt, hogy milyen érzéssel érkeztünk meg, és mi az, amire úgy gondoljuk, hogy szükségünk lenne, majd keressünk magunknak egy párt, egy kijelölt helyre helyezzük el a kis cetlijeinket, a párunkkal pedig menjünk oda az egyik szolgálatvégzőhöz, aki egy illatos olajat tartalmazó kis tálat tart a kezében, és kenjünk be azzal a társunk kézfejét, hasonlóképpen ahhoz a történetbeli samaritánushoz, aki olajat öntött az út szélén fekvő ember sebeire. Ezzel a szimbolikus gesztussal tettük meg az első lépést a felebaráti szeretet útján.
Az találkozást a KEL emeleti termében egy közös étkezés zárta, ahol lehetőségünk nyílt régi és újonnan szerzett ismerőseinkkel egy kis időt együtt tölteni, barátságos légkörben beszélgetni. Ezúton is a jelenlévők nevében köszönetet mondanak a szervezőknek!
Demeter Ágnes
Fotó: Mvil Photo Studio
