Óradna: díjnyertes pap és kutyái

Kiss Attila plébános Gyergyócsomafalván született, 2004-ben szentelték pappá, jelenleg Óradnán plébános. Különleges hobbijáról sokan hallottak már: kutyái vannak, szánhúzásra tanította őket, versenyekre jár.

Azt hallottam, jelentős díjat nyertél kutyaszánhúzó-versenyen!

2015-ben Olaszországban, az Auronzo di Cadore világbajnokságon (Ausztráliából és Amerikából is voltak, ezért nevezhető világbajnokságnak) ezüstérmet nyertem. Tavaly november harmadik hétvégéjén volt egy Európa-bajnokság Ausztriában, Ottenschlag községben, ott ugyancsak ezüstérmet nyertem.

Hogy megy ez a felkészülés, az odautazás? Van egy autód, amibe berakod a „csapatot”?

Először fel kell készíteni a kutyákat. A felkészülés általában szeptember 1-jén kezdődik, mivel addigra lehűl az idő. Ha 15 Celsius-fokon felül van a hőmérséklet, a kutyák szívinfarktust kapnak, ezért májustól szeptemberig nyári vakáción vannak, nem edzünk. Szeptemberben elkezdődik az edzés rövid távokon, hogy érezzék, ez boldogság számukra. Egy edzés maximum 15–20 percet tarthat, mivel ennyi idő alatt mentálisan is lefáradnak a kutyák. Szükséges hozzá felszerelés is: egy olyan autó, amivel el lehet vinni őket (volt egy olyan autóm, amiben egy légtérben voltam velük, de az nem volt jó, le kellett cserélnem): van egy hatalmas box, amiben elfér 12 kutya, ez rá van téve egy terepautóra szeptember 1-jétől május 1-jéig.

Mivel ősszel nincsen szán, kerekessel kell menni, ilyenkor egy quaddal edzek. Idén kaptam Beszterce megyétől támogatást egy performens versenyszekérre, amivel Auszt­riában versenyeztem, és a legjobb időt értem el az egész versenyen. Ez mutatja a kutyák kvalitását is. Pillanatnyilag tíz kutyám van, a versenyhez hatra van szükség. Nemzetközi tenyésztő is vagyok 2009 óta.

Mióta foglalkozol ezzel?

Éppen pappá szentelésem napján született az egyik barátomnál egy alom kutyakölyök. Ugye az ember mindig a szépségre megy, kék szemű legyen, fehér-fekete bundával; vásároltam abból az alomból egyet édesanyámnak, egyet magamnak. Szászrégenbe kerültem káplánnak, ott elküldtem iskolába a kutyát, nagyon jól tudott ülni, feküdni, sétálni, de azon kívül semmit. Innen Csíkszentgyörgyre kerültem, s mivel ott olyan a terep, ezért hétfőnként, a szabadnapjaimon elmentem velük például a filiába, Egerszékre. Ott, a szomszéd helységben van egy ismerősöm, Both László, aki a szánhúzóversenyek főszervezője volt, és manapság is az. Tőle kaptam az első munkavérvonalú kutyát. Szentmártontól egészen Egerszékig hat óra alatt értem el, ami 20 km-es távolságot jelent – ez rossz eredmény, lassúak voltak, kellett edzeni a kutyákat. Most a 20 km-t kb. 45–66 perc alatt tesszük meg. 2008-ban voltam az első versenyen, Hargitafürdőn, ahol harmadik lettem. Csíkszentgyörgyről aztán elkerültem Segesvárra, akkor lettem Románia-bajnok, majd ezt követően első alkalommal mentem külföldi versenyre, ahol (Gabelben, Graz mellett) a kutyáim jól, szépen mentek, de hátulról lettem az első. Amikor megláttam az első napi időmet, reggel öt órakor felkeltem, és csak néztem, hogy a szomszéd, aki többszörös Európa- és világbajnok, mit csinál. Megkérdeztem tőle, minek köszönhető, hogy így mennek a kutyái. Elmondta, hogy egyszer olyan kutyát kell vásárolni, amelynek nagyobb a tüdeje, jobban és többet tud szaladni. Itt történt a váltás, 2010-től kezdtem tudatosan vásárolni: nagyon drága egy ilyen kutya, ezért másfél év alatt tudtam összegyűjteni annyi pénzt, hogy egyet vegyek. Amikor az felnőtt – kétéves korában éri el a mentális felnőttkort –, attól arrafelé kezdtek jönni az eredmények. Jövőre Olaszországban, Millegrobbéban lesz újra világbajnokság, amin szeretnék részt venni a jó Isten segítsé­gével.

Személyesen neked mit ad, mit jelent ez a foglalkozás?

Mindenkinek van hobbija. Azt mondják, hogy az az ember, akinek nincsen hobbija, az egyedül és szegényen fog meghalni. Egy olyan hobbit kerestem én is, mely egészen közel van a természethez. A Bibliában is mindig a természet jelenik meg, Mózes is fent, a hegy csúcsán tudott Istennel igazán találkozni, de nem valami erőszakos, földrengető csoda által, hanem egy könnyű fuvallat által. A könnyű fuvallatot én a kutyák feltétlen ragaszkodásában találtam meg. Bármilyen fáradt a kutya, akkor is jön, megnyalja a kezem. Hálás, amit nagyon sok emberről sajnos nem lehet elmondani. Vagy a kutya egyszerűen elismeri, hogy a gazdája érték. Ez valahogy a jó Isten visszajelzése, hogy nem számít, akármilyen vagy, rövid vagy hosszú hajú, kék szemű, szemüveges, magas, vékony, cingár, akkor is szeretlek, mert hozzád tartozom. Így kerül ez össze, hogy mégiscsak egy olyan hobbi ez, ami nem nyomja rá a bélyegét a papi munkámra, mert nem kell rengeteg időt vele foglalkozni, napi 45 perc az egész. Más ennyi időt valami másra fordít, én erre. A másik része a dolognak, hogy a kutyák segítenek elfogadni az élet nagy kihívásait is, mivel ők minden körülmények között helyt állnak, ha esik, ha havazik, ők mindig ugyanazt a teljesítményt nyújtják. Ez pedig az embert arra ingerli, ösztönzi, hogy amikor nehéz, akkor sem szabad feladni!

Kérdezett: Bodó Márta
Megjelent a Vasárnap 2017/2-es számában