1991 óta ünnepeljük a magyar kórusok napját december 16-án, azért ezen a napon, mert 1882. december 16-án született Kodály Zoltán Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja. A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar karnagyai és tagjai vallanak, mesélnek a kóruséneklés szépségeiről és fontosságáról.
Ketten, alapító karvezetők, Kodály szülővárosában születtünk, a róla elnevezett iskolába jártunk, az ő nevelési elvein nevelkedtünk karnagyokká. Úgy tapasztaljuk, hogy az ún. Kodály-módszer csodákra képes: kicsi kortól a legmagasabb fokig vezeti a muzsikálni vágyót, és a legmagasabb minőséget teremti meg. Kodály Zoltán, nemzetünk nagy nevelője, karizmatikus pedagógusa, nagyszerű zeneszerzője művei, zenepedagógiája, nevelési elvei segítségével olyan támpontokat, biztatást adott életműve által, ami a mai napig sugárzik, erőteljes hatást képes elérni nemzedékeken keresztül. Nagyon szerette a gyerekeket, gyönyörű műveket komponált számukra, melyeket kórusunk évről évre lelkesen, örömmel énekel. Karácsonykor az Angyalok és pásztorokat, pünkösdkor a Pünkösdölőt repesve várják kis kórustagjaink. De ugyanilyen örömmel éneklik többi csodaszép művét: az Esti daltól a Hegyi éjszakákon át a Vejnemöjnen muzsikálig.
Külföldi kórusversenyeken járva tapasztaltuk meg, hogy a nagyvilágban milyen nagyra becsülik, mennyire ismerik és szeretik zenei körökben Kodály Zoltánt, pedagógiáját, műveit, munkásságát. A magyarságot Kodály-lyal azonosítják. Nagyon felnéznek rá, és sokszor mi nem is tudjuk, hogy milyen kincsek birtokában vagyunk. Mi a kórusunkat róla neveztük el – még élő felesége engedélyével – , és nagy gonddal próbáljuk megismertetni Kodályt kórustagjainkkal. Évekkel ezelőtt létrehoztunk egy Kodály Zoltán műveltségi társasjátékot, amely egyre szélesebb körben válik ismertté, és segítségével többet megtudhatunk nagy példaképünkről. Kórusközpontunk is Kodály nevét viseli: Kodály Zoltán Népfőiskola. Kodály Óriási zenei munkássága mellett nagyon sokoldalú ember volt. A nemzet nagy nevelője, és ez nemcsak a zenei nevelést jelenti. Ő maga a Zeneakadémiával párhuzamosan a Bölcsészkaron magyar-német szakot végzett. Doktori értekezését régi magyar irodalomból írta. A Magyar Tudományos Akadémia nyelvművelő bizottságának tagja, majd az Akadémia elnöke is volt. Ő indította el az Édes anyanyelvünk sorozatot. Nyelvzseni volt: nyolc nyelven beszélt, írt jól. A sport életének mindennapi része volt: úszott, gyalogolt, sízett, korcsolyázott, teniszezett. Lakása egy néprajzi múzeum volt. A népi kultúrát úgy őrizte, hogy beemelte a magaskultúrába. A róla elnevezett népfőiskola is ezt a sokoldalúságot tükrözi. A kórus számunkra egy éltető, életet adó közeg. Olyan közösség, ahol odafigyelünk egymásra, ahol növekszünk, amely rengeteg élménnyel ajándékoz meg minket. Nem ismerek a kóruséneklésnél magasztosabb, reálisabb megélését a mennyországnak itt a földön. Amikor emberek annyira össze tudnak hangolódni, hogy igazi harmónia születik, amiben jó megfürödni a hallgatónak, de még jobb az éneklőnek. Közösen olyan minőséget tudunk létrehozni, amit egyénileg kevesen. Az együtt éneklés katarzissal ajándékoz meg, ami a mennyország előszobája. Ezt sokszor már próbákon is megéljük: ezek a hétköznapok ünnepi pillanatai. Sok-sok befektetett idő, energia, odaadás – és a gyümölcs ingyenes ajándék, sose tudjuk, melyik pillanatban születik meg a csoda. Csak „jó műveket” tanítunk. „A gyermeknek a legjobb is csak éppen elég jó.” (Kodály Zoltán) A jó műveket a gyerekek szívesen éneklik, könnyen, gyorsan tanulják, a hallgatók hálásan fogadják. A mi kórusunkban az a kórustag, aki jár próbára. Vagyis bárki. Aki elszánt és kitartó, előbb-utóbb megtanul énekelni, részese lesz a közös éneklés örömének, a harmónia megszületésének.
A kóruséneklés nem az „elit” kiváltsága. Az emberi hang a legalapvetőbb hangszer, mindenki számára elérhető. A kóruséneklésen keresztül lesz „a zene mindenkié” leginkább. Aki gyermekkorában kórusban nőtt fel, biztos, hogy a gyermekeinek is kívánja ezt az élményt, ill. felnőtt korában is keresi a művészettel való találkozást, a kóruséneklés egyedülálló örömét. Kodály olyan alapokat adott a kóruskultúra ápolásához, hogy a Kárpát-medencében az nem fog kiveszni, mindig lesznek elkötelezett és lelkes emberek, akik továbbviszik, és magukkal ragadnak másokat is.
Czakó Gabriella és Nagy Éva M. Vera karnagyok
Én a kórust úgy tudnám jellemezni, mint egy nagy családot. Számomra második család, mert mindenki számíthat mindenkire és mindig van kire támaszkodni. Számomra az éneklés olyan mint egy csoda. Igaz néha nehéz és fárasztó, de csak addig, amíg a műveket megtanuljuk. Mikor összecseng és szép, akkor olyan feltöltő érzés, mint annak aki hallgatja. Személy szerint legszívesebben egyházi műveket énekelek (pl: Kocsár Miklós: Salve Regina), de vannak kivételek is. (pl: Gastoldi: Csónakos ének) A kórus szerintem annyiban különbözik egy más közösségtől, hogy összetartásunk énekléseink alatt is hallatszik, valamint növeli a figyelmet bennünk, kórustagokban. Emellett egy érzelmi világ kibontakozása művek által és önkifejezés is.
Tóth Szilvia VIII. osztályos, mikházi kórustag
A kórusunk egy hatalmas család, egy szeretetteljes közösség. Egymás felé figyelemmel, valamint szeretettel szólunk, s a legfontosabb mindegyikünknek, hogy egy csodát teremtsünk meg.
A zene számomra egy teljesen új élményt nyújt. A kórusban éneklés úgy gondolom, hogy a világ legszebb élménye lehet. Megtapasztalhatjuk az együttműködés varázsát és olyan élményt nyújt, amit valószínűleg már csak a mennyországban tapasztalhatunk meg, mert ez annyira csodálatos. Úgy gondolom, hogy amit a legszívesebben éneklünk közösen az az Isten dicsérő és neki hálát adó művek, ahol még közelebb érezhetjük magunkat hozzá. A kórusban éneklés lehetőséget ad arra, hogy része legyünk egy összetartó közösségnek. Együtt alkotunk csodálatos harmóniákat, és átélhetjük az érzelmek gazdagságát, amit csak a zene képes kiváltani. Ez egy olyan élmény, amit másfajta közösségben nehéz lenne megtalálni. Valamint a kórusban való részvétel lehetőséget ad arra, hogy fejlesszük a zenei képességeinket és színesítsük azokat. Viszont az a szó nem létezik, amivel kilehet fejezni egy ilyen közösségnek a varázsát és szépségét.
Török Dóra-Bernadette VII.osztályos, székelyhodosi kórustag
Az éneklés mindig is fontos része volt az életemnek. Kisiskolás koromban kezdtem itt énekelni. Azóta rengeteg élményt és barátot szereztem a kórusban. Sok érdekes helyen énekeltünk már együtt, és mindig fantasztikus volt az érzés, amikor a közönség tapsolt és élvezte a zenénket. Viszont, úgy érzem, hogy ez a sok próba, koncert nem csak az éneklésről szól, hanem a közös élményekről, a barátságról és az összetartozásról is. Nagyon hálás vagyok, hogy részese vagyok ennek a csodálatos és összetartó közösségnek.
A kórusnak, és magának a zenének, nagyon nagy jelentősége van számomra. Amikor a kórusban énekelek, egy olyan élményt élek át, amit semmi más nem adhat vissza. Az együttműködés, összhang, barátság és persze a közös cél elérése mind olyan dolgok, amiket ebben a kórusban meg lehet tapasztalni. Ezért is, a kórus és az éneklés nagyon nagy hatással van az életemre. Elég nagy a repertoárunk, viszont az én kedvenc műveim, a kórusunk névadója, Kodály művei. Ha meg kéne valakit győzzek a kórusban éneklés fontosságáról, először is elmondanám neki, hogy a kórus egy olyan közösség, ami nem kizárólag az éneklésről szól. Itt együttműködünk és közösen alkotunk valami szépet. A kórusban éneklés nem csak a zenei képességeinket fejleszti, hanem számos más előnyt is nyújt. Például segít kifejezni az érzéseinket és erősíti a magabiztosságot. Emellett olyan barátságokat teremt, amik egy életen át tartanak. A közös gyakorlások és fellépések során összekovácsolódunk, és együtt megélt élményekre tekinthetünk vissza. A kórusban éneklésnek rendkívül különleges hangulata van, amit más közösségek nem valószínű, hogy tudnak nyújtani. Mi mindig valami különlegeset teremtünk.
Kacsó Barbara X. osztályos tanuló, szovátai kórustag
Szerintem a kórusunkat a hit, remény és a szeretet hármassága jellemzi leginkább,és ahogy az ismert mű is mondja „de köztük legnagyobb a szeretet”. Úgy gondolom, hogy Vera nővérnek és Gabi néninek nemcsak a kórus művek harmóniáját sikerül megvalósítaniuk, hanem a közösség szívét is egymásra hangolják a végtelen türelmükkel és szeretetükkel. Számomra a zene az együtt teremtés örömét jelenti. Nincs annál jobb érzés mint amikor egy kórus mű előszőr mutatja meg valódi arcát, és amikor rádöbbenünk arra, hogy igen, megérte az a sok munka mert valami gyönyörű született meg általunk.
Veress Ágota, X. osztályos tanuló, szovátai kórustag
Egy nagyon összetartó közösség, amikor először beléptünk, akkor is nagyon kedves volt mindenki, mi olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Amikor megyünk valahová, mindenki próbál vigyázni mindenkire.
Bereczki Márta IX. osztályos tanuló, jobbágytelki kórustag
Elsődlegesen a közösségi értékét emelném ki. A táborokat, hogy este még beszélgetünk, itt vagyunk egymásnak és azontúl az éneklést, hogy együtt énekelhetünk, hogy milyen biztonságot ad, amikor nem egyedül vagyok egy szólamban, hanem ott vannak mellettem azok az emberek, akikre számíthatok…
Márton Csenge I éves egyetemi hallgató, szovátai kórustag
Én kiskorom óta nagyon szeretek énekelni és jó lehetőségnek tartottam, hogy csatlakozzak egy olyan csoporthoz, ahol mindenki szívét-lelkét beleadja és új műveket tanulunk és csodálatos dolgokat hozhatunk létre.
Szeles Renáta XII. osztályos tanuló, szovátai kórustag
Sok önbizalmat kapok tőle, mert mindenki elfogad úgy ahogy vagy, nem teszünk külünbségeket. Nincs kivételezés, mint az iskolában.
Sárdi Hanga- Boróka VIII. osztályos tanuló, jobbágytelki kórustag
A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar 2005-ben jött létre, az iskolanővérek énekes missziójának gyümölcseként. A kórus tagjai Szovátáról, a Sóvidék és a Felső-Nyárádmente falvaiból valók: Jobbágytelkéről, Székelyhodosról, Deményházáról, Mikházáról, Nyárádköszvényesről, Nyárádremetéről, Vármezőből, Nyárádmagyarósról, Parajdról és Sóváradról. Az a szándék vezette a kórusvezetőket a székelyföldi kis falvakba, hogy a muzsika, a kóruséneklés segítségével éltető és élni segítő közösségeket hozzanak létre, hogy lehetőséget teremtsenek, reményt ébresszenek. A gyerekek lelkesedése és kitartása eredményeképpen született meg egy iskolarendszeren kívüli komplex zenei műhely, mely lehetőséget ad az aktív muzsikálásra, a zenei anyanyelv megőrzésére. A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar repertoárjában a hagyományos magyar folklór és feldolgozásai mellett középkori, reneszánsz, barokk, klasszikus, romantikus kórusművek, 20-21. századi – főként magyar – szerzők művei szerepelnek. 2015-ben Magyar Örökség-díjat kaptak Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián. Karnagyok: Czakó Gabriella és Nagy Éva M. Vera – alapítók.A gyermekkarban felnőtt fiatal zenepedagógusok: Lázár Anna és Lokodi Emőke. A kórus köré kórusműhely épült: 3-4. osztályosoknak Kicsinyek Kórusa, 0-1-2. osztályosoknak kóruselőképző, előtte zeneóvoda, illetve a kórusban felnőtt fiatal anyukák „Ringató” foglalkozásra hozzák ölbéli gyermekeiket. A szülőkből, volt kórustagokból felnőttkórus alakult. 2016-ban felépült a Mariánum Ház, mely a kórus és a köré épült közösség központja. Benne működik a Kodály Zoltán Népfőiskola, mely képzésekkel (pedagógusképzés, zenepedagógus képzés), lelkigyakorlatokkal, előadásokkal, közösségi programokkalszélesebb társadalmi réteget szólít meg. Ezen kívül helyet ad a kórusműhely különböző korosztályainak táboraihoz is az egész év során, illetve a szombati iskolának. Az iskolanővérek a nevelés eszközével segítik a peremen lévőket, lehetőségeket teremtve, megerősítve, reményt, jövőt adva. A kórusban hátrányos helyzetű gyermekek, fiatalok szociálisan is felemelkednek.
Összeállította Cziple Hanna Gerda
