Vasile Bizău máramarosi görögkatolikus megyés püspök diakónussá szentelte Nagy Csongor szubdiakónust és beiktatta a szatmárnémeti Szent Miklós-parókia élére ifj. Pallai Béla eddigi nagypeleskei áldozópapot.
„Szent Miklós ünnepének ezen estéjén a Szentlélek kegyelméből gyűltünk össze, aki folyamatos ünneplésre hív bennünket” – kezdte szentbeszédét Vasile Bizău megyés püspök a szatmárnémeti Szent Miklós görögkatolikus templomban, ahol szent liturgiát mutatott be a templom címünnepén, a liciabeli myrai érseknek, csodatevő Szent Miklósnak az emléknapján, december 6-án, szerdán. A főpásztorral együtt koncelebráltak Fodoruț Florin általános helynök, Simon Cornel, a magyar nyelvű görögkatolikus hívek esperese, a máramarosi egyházmegyéből, a szomszédos egyházmegyékből, valamint külföldről érkező görögkatolikus és római katolikus áldozópapok.
„Ünnepnap van – mondta a főpásztor –, és az ünnep egyben öröm is, az öröm pedig Istennek az emberi szívekben végzett munkájának érezhető jele. (…) Az ember szentségre hivatott. Álljunk meg ezért egy pillanatra a szentség fogalmánál. Jelenlétemet ma este ezen az örömünnepen elsősorban a templombúcsú maga indokolja. Azt akartam, hogy együtt imádkozzunk, főpásztor, pap, hívek. Az egyház imádkozik, a közösség ünnepel, és ez is jele a hitnek, imádságnak és kegyelemnek. Másodsorban azért vagyok jelen ma este ebben a templomban, hogy diakónussá szenteljek egy fiatalembert, Nagy Csongort, ennek a magyar görögkatolikus vidéknek a szülöttét, aki az egyházi rend diakónusi fokozatát kapja. Egy fiatalember vállalja a diakonátust abban a reményben, hogy a papságra történő készület újabb lépcsőfokára léphessen. Ebben is ott van a szentségre való meghívás kenetének illata. Harmadik ok, amiért itt vagyok ma este az, hogy kinevezzem és beiktassam hivatalába ennek a közösségnek az új parókusát. Mindezek az okok ahhoz vezetnek bennünket, ami a mai ünneplésnek a lényege, nevezetesen a szentség keresése és a szentségben való élet.” A főpásztor kifejtette többek között, hogy az új diakónus felszentelése az egyház megújulásának és erősödésének is jele, amely frissességet hoz, ugyanakkor arra buzdítja a közösséget, hogy az ima és a támogatás révén közel tudjon maradni papjához. A püspök megemlékezett id. Pallai Béláról is, aki 33 évig szolgálta a szatmári görögkatolikus híveket.
A diakónusszentelés szertartása előtt a jelöltet Kozsán István mikolai parókus mutatta be, majd az esperessel a királyi ajtón keresztül bevezették őt a szentélybe. A szentelésben elhangzott imák és könyörgések után, a jelenlévő áldozópapok és a hívek görögül éneklelték az AXIOSZ-t.
A szent liturgia végén az általános helynök felolvasta a parókusi kinevezést – amit hosszas taps követett –, majd a püspök felmutatta azt a jelen lévő híveknek és egyben tanácsokkal is ellátta hívei előtt az új parókust ifj. Pallai Béla személyében, akit ezzel beiktatott új hivatalába. Az újonnan kinevezett parókus átvette az okiratot és meghatódva köszönte meg a püspök bizalmát, felidézve azt, hogy nemrég elhunyt édesapja pont ezen a napon ünnepelte születésnapját, s most neki adatott meg, hogy folytassa azt a papi munkát, amit az Ulicsák család, apáról fiúra végzett a szatmári közösségben, nemzedékről nemzedékre. Továbbá köszönetet mondott paptársainak, a híveknek és az ünnepségen jelen lévő megyei civil hatóságoknak, hogy együtt imádkoztak és ünnepeltek.
Az ünneplés miroválással végződött, a jelen lévő hívek a Csengerből érkező máriapócsi ereklyét, és nem utolsó sorban a helyi Szent Miklós ereklyét is megérinthették, megcsókolhatták. Az egyházközség képviselőtestületének tagjai és az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség, kiosztották az ilyenkor szokásos Szent Miklós kenyeret, s a templomból kimenet mikulásajándékkal és szeretetlakomával kedveskedtek mindenkinek.
Szolga Vivien
