„Peres ügyedet ügyvédre, egészségedet orvosra, lelkedet papra ne bízd!” – így szólt egy édesapa javaslata, aki túl korán távozott az élők sorából, legkisebb gyermeke éppen csak kétéves volt. A három gyerek közül egyikből pap lett, másikból orvos, a harmadik pedig jogot tanult. A teológus és az orvos volt Gyergyószentmiklóson, a Belső iránytű tizenkettedik évadának első előadója.
Megtelt a gyergyószentmiklósi Szent István-templom november 17-én az Ars sanitatem et morendi – A gyógyulás és a halál művészete a rákos betegségben élő emberek életében című előadásra, melynek meghívottja dr. Holló Gergely onkológus szakorvos és dr. Holló László erkölcsteológus, egyetemi tanár volt. Tudásukat, tapasztalataikat és emberségüket hozták az érdeklődőknek.
Dr. Holló Gergely orvosként beszélt a rákról, mint kétszáz féle megbetegedés gyűjtőfogalmáról, arról, hogy a genetikai hajlam mindössze 5-10 százalék, így a megbetegedésért inkább az életvitel tehető felelőssé. Mert az emberiség képes hozzászokni az éhezéshez, a fázáshoz, a folyamatos jólét, a dőzsölés viszont próbára teszi a testét. Minden nyolcadik férfi és minden tizenegyedik nő rákos lesz élete során – szólt a statisztikai adat – a leggyakoribb a tüdő-, a végbél-, illetve a melldaganat. A földkerekségen évente 19,3 millió embert diagnosztizálnak rákkal, közülük tizenegy millió meg is hal. „Dőzsöl a mai társadalom, és fizeti az árát” – fogalmazott Holló doktor, tévhiteket oszlatva el, javaslatokat téve a jelenlévőknek.
Életmódváltást ajánlott legfőképp, mert a megismételt hibák ugyanazt az eredményt hozzák. A legjobb a megelőzés, mondta, de ha valaki megbetegedett, ne kérjen százféle szakvéleményt, mert végül azt fogadja el, ami neki a legjobban tetszik, s így egy betegségről nem a szakértő, hanem a laikus fog dönteni.
Legyünk mértékletesek, igyunk vizet, mossuk át a szervezetünket, ne diétázzunk, hanem böjtöljünk, mert ez utóbbinak spirituális töltete is van. Aki beteg, élje az egészséges ember életét, ne Istentől várja a csodát, tegyen, hogy abban Isten segíthessen. Megbocsátani, megbékélni azzal, ami történt, lerakni a terheket, tanulni az önszeretetet és a hálaadást. Mert amit adok, azt kapok.
A betegek családtagjaihoz is szólt, jelezve, a betegnek nem biztos, hogy a túlélés a legjobb. Nem az életet kell meghosszabbítani, hanem az életminőséget javítani, és amikor nincs visszaút, akkor fel kell készülni a meghalásra.
Dr. Holló László az előadás latin címét is magyarázta: a holtak nyelvét választották ehhez a témához, mert bármennyire is szeretnénk családtagjainkat életben tartan, a halált az élet részeként kell elfogadnunk. „Azért jöttem, hogy én a koldus elmondjam a koldusoknak, hol van az ingyenkonyha. Isten felé szeretném irányítani a figyelmet” – mondta, hozzátéve, a bibliai bénának nem volt embere, aki bevigye a gyógyulást hozó fürdőbe. Nekünk sincs emberünk, de van Istenünk.
A szenvedés és a halál a legnehezebb teológiai kérdés, ugyanakkor a fájdalom, a szenvedés, a boldogtalanság a legfőbb motivációs tényező is. Az ember és a keresztény ember közötti különbség abban áll, hogy utóbbi hisz benne: a halál nem reménytelen elmúlás, mert új életre támadunk. „Isten országa közöttetek van” – idézte a teológus a Szentírást, körülírva a helyet, az állapotot, melyet fedhet: „Isten országába hittel jutunk be, reménnyel maradunk benne és szeretet az életformája.” Szentté válni a földi létben, ez lehet járható út a keresztény ember számára. A terheket az élet során gyűjtött istenélmények teszik hordozhatóvá, mondta, saját életéből hozva példákat akár arra is, hogy tizenkét évesen hogyan ismerte fel: édesapja a halállal nem a semmibe zuhant, hanem a mennyországba ment.
Istenkapcsolatról beszélt öccse is, válaszolva arra a kérdésre, hogyan hordozza a hozzá forduló betegek terheit, hová teszi le a vele megosztott nehézségeiket, hogyan fogadja el halálukat. Elmondta, több módszerrel is próbálkozott, nem vált be az, hogy saját energiájából adjon, nem tudta megtenni, hogy függönyt húzzon saját maga és a szenvedő közé, hogy érzéketlen maradhasson a másik szenvedésével szemben. Azt teszi, hogy együttérez, próbál segíteni, amikor lehet, és amire ő már emberként nem képes, azt a szenvedéssel együtt, imává átalakítva átadja Istennek.
Hozzáértőn és mégis egyszerű emberi hangon, néhol humorral szólva, közölt, üzent a betegségről és halálról a két Holló, azt az érzetet keltve a teltháznyi érdeklődőben, hogy mégis érdemes papra és orvosra bíznia a testét-lelkét annak az embernek, akinek van Istene.
A teljes előadás videófelvétele a Szent István-plébánia honlapján, a Belső iránytű előadásai között lesz megtekinthető.
Balázs Katalin
Fotók: Györfi Albert
