A Közelebb hozni a teológiát című tanulmánykötetet a Didaché Alapítvány — Jezsuita Kiadó publikálta 2022-ben, egy nemzetközi tudományos szimpózium anyagát tartalmazza: a kolozsvári Babeș—Bolyai Tudományegyetem kettős jubileumot ült, 2021 novemberében a kolozsvári Római Katolikus Teológia Kar létrejöttének 25., valamint a Jezsuita Akadémia alapításának 440. évfordulóját ünnepelték az online térben adott lehetőségekkel, és az ott megfogalmazódott előadások, díszbeszédek, a később lejegyzett írásokat olvashatjuk a megjelent tanulmánykötetben.
Az írások tematikája a hittudományi képzés, amely a gyakorlatban megvalósuló, konkrét helyzetet és annak távlatait tárgyalja, valamint részletes betekintést ad a kolozsvári teológiai oktatás történetébe, külföldi kapcsolataiba. A kötetben található tíz írás más-más tematikákat dolgoz fel, melyek olyan rálátást adnak egy-egy gyakorlati helyzetre is, amellyel arra ösztönzik az olvasót, hogy még inkább beleássa magát egyes témákba, saját álláspontot fogalmazzon meg, ezzel pedig közelebb kerüljön a teológiához. A továbbiakban ezen írások egy-egy szeletébe vezetem be az olvasót és ösztönzöm a továbbgondolásra.
Az első tanulmányban Erdő Péter bíboros, az esztergom-budapesti főegyházmegye érseke gondolatait olvashatjuk, a teológiai karok szerepét és jövőjét mutatja be a 21. századi egyetemek tükrében. Részletesen ismerteti a teológiai karok helyzetét, visszavezetve azt a múltba, a gyökerekhez, majd ezt fejti tovább a kánonjog és az egyházjog értelmezéseiben. Kitekintést ad olyan helyzetekre is, amelyekben a katolikus teológia karok más országok és régiók felsőoktatási rendszerébe próbálnak beilleszkedni. Meggyőződése, hogy a teológiai fakultásokat ápolni kell, arra törekedni, hogy egy, a mai kornak megfelelő színvonalat tartsanak fenn és fejlesszenek.
A jezsuita vezetésű Collegium Germanicum et Hungaricum növendékei a 17. századi Magyar Királyságból című tanulmányt Tóth Tamás jegyzi. A lutheri reformáció utáni egyházi megújulás került középpontba, melyben erőteljes szerephez jutott az 1545-ös trienti zsinat, más megvilágításba került az oktatás-nevelés helyzete is.
A teológia és bölcsészet területét egyben láttatja Gábor Csilla irodalomtörténész. Nagy hozzáértéssel és még nagyobb érzékenyítéssel rávilágít ezen két terület együttesére.
Marton József egyháztörténész egy igazán hiteles és aktuális pontra mutat rá: azt hangsúlyozza, mennyire fontos a papok öntudatos lelkisége, az erre való egyéni nevelés, a papi értékek felfedezése, értékelése. Mindezek tükrében Márton Áron püspököt helyezi középpontba, példaképként, megmutatva, hogyan élt, viselkedett és cselekedett. Felkészültségével és széles látókörével igazi népnevelővé vált, aki elsődleges feladatának tartotta az emberi lelkekért való küzdelmet. A papokhoz felhívást intéz, az egyház szakrális jellegének megőrzését hangsúlyozza, mindamellett, hogy azt kéri, olyan módon végezzék hivatásukat, hogy az emberek életét, lelkét hétről hétre feltöltsék keresztény tartalommal.
A korai egyházban betöltött szolgálatokat veszi számba és mutatja be Zamfir Korinna tanulmánya. A kezdetekben egy nagyon lassan intézményesülő, fejlődési tendenciát mutattak a különböző igehirdetési, liturgikus feladatok, a 20. században a II. vatikáni zsinat, majd a 21. században Ferenc pápa megnyilatkozásai és felszólításai révén mára más helyzet alakult ki az addig burokba szorult egyházi szolgálatok tekintetében. A nők intenzívebben kapcsolódnak az egyházi életbe különböző szolgálatok révén. Ferenc pápa bevezette a nők lektori és akolitusi szolgálatát. Ezen a ponton visszakapcsolódhatunk a Korintusiakhoz írt első levél 12. fejezetének 5 verséhez. Ebben minden ajándék adott: a hívő ember képes lehet megtalálni azon saját, egyedi szolgálatát, melyben hiteles krisztusi életet élhet a közösségével együtt.
Sárkány Péter tanulmánya Romano Guardini Bildung-filozófiájából indul ki, a keresztény kinyilatkoztatás és képzés viszonyát vizsgálja. A leginkább megvilágított téma a nevelés, a katolikus pedagógia gyakorlatban alkalmazható elemeit emeli ki.
Bodor Attila az isteni szó identitásformáló hatásáról írt, ezt mutatta be az ószövetségi Szentírás három szövegváltozata alapján. A más-más szövegváltozatok rámutattak arra, hogy az egyénekre különböző módon hatnak nyelvi, helyi és értékidentitások. Összehasonlítva az ókori és a jelenkori identitásformáló szövegeket, az a következtetés mindenképpen levonható: az egyén és közösség identitástudatát ezek a környezeti elemek befolyásolták. A szerző még mélyebb és pontosabb megismerésra hív, az interdiszciplináris párbeszéd kialakítására.
A házassági semmiségi pereket tárgyalja, mutatja be a Kiss Gábor egyházjogász tanulmánya. A szinodalitás, eljárásjog és pasztorális teológia fényében mélyebb rálátást ad. Fontosnak tartja, hogy ezekről a peres eljárási folyamatokról és azok reflexiójáról párbeszéd alakuljon ki. Kiemeli az alanyok helyzetét, ők jogi helyzetük egyházi rendezését szeretnék elérni.Az utolsó előtti tanulmányban Csiszár Klára pasztorálteológus kérdések sorozatát tárja az olvasó elé: egyházként milyen problémákkal foglalkozunk, krisztushívőként vagy gyűlölködőként vagyunk jelen a mindennapokban, az általam hangoztatott krisztusi élet megegyezik-e a cselekedeteimmel? A jelenlegi valóság igazi tükörképét tárja kendőzetlenül az olvasó elé, mindezek mellé olyan lelki és gyakorlati támpontokat nyújt, amelyek segíthetnek a szebb és jobb élet kialakításában.
Vik János tanulmánya zárja a kötetet, a teológia hittudományként való művelését nyomatékosítja. A változásban maradás választása a növekedés lehetőségét biztosítja a hívő ember számára. A hit megélése idején az ember érési folyamaton megy keresztül, amelynek során egyre több értékre tesz szert. Ez az út vezeti el az embert az önközpontúságából az istenközpontúságba.
A Közelebb hozni a teológiát tanulmánykötet minden egyes tanulmánya hitelesen viszi közelebb az olvasót a különböző területekhez és tematikákhoz, ezzel eléri azt, hogy az olvasó, az érdeklődő rövid, mégis átfogó képet kapjon a jelen helyzetről. Ha azt továbbgondolja és tovább olvas, kialakíthatja saját álláspontját.
Márk Tímea
