„Omnia ad maiorem Dei gloriam! Mindent Isten nagyobb dicsőségére!” hangzik a Jézus Társaság jelmondata már öt évszázada. 1521-ben, a zord baszk hegyek között álló Loyola várában egy sebesült fiatal nemesúr, Iñigo Lopez, hosszas lelki őrlődés után Istennek ajánlotta életét.
Megtérése nem csupán saját életében hozott fordulópontot, hanem elindította őt azon az úton, amely a jezsuita rend 1540-es megalapításához vezetett. Iñigo, aki később Szent Ignácként vonult be a történelembe, Jézus Krisztust állította példaképként maga elé. A Jézus nevét viselő társaság sok szempontból eltért a hagyományos szerzetesrendektől. Örök engedelmességet fogadva a szentatyának, térítő missziókat indítottak a világ minden tájára, iskolákat, kórházakat alapítottak, lelkigondoztak, tanítottak szegényeket és gazdagokat, keresztényeket és nem keresztényeket egyaránt. A Jézus Társaság kisebb-nagyobb megszakításokkal a 16. század végétől Erdélyben is jelen volt, gazdagítva a magyar szellemi örökséget. A 16–17. század során az országgyűlés négyszer űzte ki a rendet Erdélyből. A jezsuiták azonban, a fejedelmi hatalom és a kisszámú katolikus nemesség támogatását élvezve, minden alkalommal visszatértek. Magyarország és Erdély a jezsuita rendi szervezet keretein belül egészen 1909-ig az osztrák rendtartományhoz tartozott. Ebben az évben alakult meg az önálló magyar rendtartomány. A jezsuiták tevékenysége Erdély egyház- és művelődéstörténetét is jelentősen meghatározta.
Az október 10-én nyíló múzeumi kiállítás arra tesz kísérletet, hogy a világ keresztény kultúrájában kimagasló szerepet betöltő szerzetesrend történetét erdélyi kontextusba helyezve tárja az érdeklődő látogatók elé. A tárlat kronologikusan haladva mutatja be a Jézus Társaság történetét az alapítástól és kezdetektől, az erdélyi megtelepedés nehézségein és sikerein át a 18. századi fénykorig és feloszlatásig, majd pedig az újraalakulástól kezdve, a 20. századi totalitárius elnyomáson keresztül egészen napjainkig. A gazdag múltból táplálkozik a rend aktívan alkotó és szolgáló jelene is: a lelkigondozás, a szociális és humanitárius szolgálat, gyermek- és szegénymissziók, a kulturális és oktatási tevékenység mind-mind a Szent Ignác-i lelkület 21. századi továbbélése.
A kiállításnak a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum ad otthont, amelyet a Múzeum a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományával közösen valósít meg. A hangsúlyt a jezsuiták erdélyi tevékenységére helyezve, kiemelt szerepet kap a gazdag egyházművészeti anyag, amely az egykori jezsuita rendházakból és templomokból érkezik Székelyudvarhelyre. Éppen ezért koncepciójában hagyományosabb, de látványban annál gazdagabb kiállításélményben lesz része a látogatóknak.
A hithez és az emberiség lelki-szellemi gazdagításának alkotó szolgálatához makacsul ragaszkodó rend elhivatottsága példaértékű számunkra is. Olyan szituációban, amikor egyre erősebb a meggyőződésünk a szellemi kincseinket iránti közömbösségről, fontos tudatosítanunk, hogy vannak örök érvényű értékek, amelyek a sötét tudatlanság időszakait is átvészelték.
Szász Hunor
