A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program keretében idén kilencedik alkalommal gyűltek össze lelkipásztorok október 2-án és 3-án a csíksomlyói Jakab Antal Házban, ezúttal az egyház szociális tanítása iránt érdeklődve.
Ferenc pápa 2016-ban, a krakkói ifjúsági világtalálkozón adta a résztvevők kezébe a DOCAT-kötetet, amely a katolikus egyház társadalmi tanítását mutatja be. Túl azon, hogy a kiadvány ismerteti azokat a dokumentumokat, amelyek XIII. Leo Rerum novarum (Új dolgok) kezdetű szociális enciklikája óta fejlődnek, alakulnak, útmutatást nyújt. A magyar nyelven is megjelent könyv (DOCAT – Mit kell tennünk? A katolikus egyház társadalmi tanítása, Vigilia Kiadó, 2018.) nem csak a szociális tanításról szól, hanem összefoglalja az egyháznak a személyre, a családra, a hivatásra, a munkára, a gazdasági és a közösségi életre vonatkozó tanítását, beleértve a természetvédelmet is. Ahogy az előszóban Ferenc pápa írja: „Olyasmi, mint egy használati utasítás, amely segít abban, hogy az Evangéliummal először önmagunkat, azután közvetlen környezetünket, végül pedig az egész világot megváltoztassuk. Az Evangélium erejével ugyanis valóban meg tudjuk változtatni a világot.”
Az egyház szociális tanításának lelkiségi megalapozása – A hétköznapokra lefordított keresztényi tanítás megélése (DOCAT-lelkület) képzés során a Gyulafehérvári Caritas munkatársai, Sajgó Balázs lelki igazgató és Pápai József humánerőforrás-menedzser a könyvben foglaltakra alapozva ugyan, de nem annyira az elméleti ismeretek átadását, sokkal inkább a DOCAT-lelkületre való ráhangolást tűzték ki célul, ezen belül a „képtisztítást magamban közös munkával”.
Ennek érdekében tények, fogalmak, elméletek ismertetése helyett „közös kalandra”, újszerű személyes megtapasztalásra, „együtt gondolkodó és működő” jelenlétre hívták és motiválták a résztvevő 17 lelkipásztort, akik odaadással és lelkesen kapcsolódtak be a szerepjátékokba, képek rajzolásába vagy épp pantomim jelenetek előadásába. A Szentírás ismert példázataira, a keresztény tanítás alaptételeire épített, különböző meglepő feladatok – amelyek nemcsak egyéni kreativitást, de egymásra figyelést, összedolgozást is igényeltek/eredményeztek – számos új felismeréshez, meglátáshoz vagy éppen már jól ismert fogalmak, alapelvek újszerű, másfajta értelmezéséhez vezettek. Szavakat, fogalmakat, (ember- és isten)képeket sikerült más szemszögből meglátni, megérteni, miközben a képzésen résztvevők „tanulókból” „tanítványokká” váltak, megértve a különbséget a két állapot/fogalom között, valamint több más alapvető fogalom, hozzáállás, magatartás, létállapot között, mint például az elmélet és az élet, a tenni (akarni) és a (jelen) lenni fogalmai között.
A megtanult fogalmaknak elménkből a szívünkbe kell jutniuk, életté kell válniuk, az elméleteket, mint ahogy a hitet is, (meg)élni kell, így válaszolhatjuk meg a „mit kell tennem?” kérdést is. Kezdjünk el élni, és jelenlétünkkel segítsünk erre másokat is: egyénileg és együtt a Jézus tanításából és életpéldájából kiinduló, a szeretetből táplálkozó és arra törekvő keresztény életet élni.
Dávid Tünde
