Marco d’Oggiono valamikor 1465–1470 között született Oggionóban. Életét és munkásságát főként mesterén, Leonardo da Vincin keresztül ismerjük, akinek egyik kiemelkedő tanítványa volt. Korai alkotóéveiben Leonardo műveinek részleteit festette meg, de önálló megrendeléseket is teljesített, amelyek között több oltárkép is szerepelt. Mivel a nagy festő árnyékában élt, és művei hűségesen követik mestere stílusát, sok esetben nehéz elkülöníteni az ő és Leonardo alkotásait. Az alábbiakban egy kivételt szeretnénk bemutatni, amelyet a művészettörténet önálló munkájaként tart számon.
A három főangyalt ábrázoló oltárképet a művész 1515-ben készítette el, és ma a milánói Brera-képtárban található. A reneszánsz oltárkép sok szempontból hasonlít Leonardo alkotásaira. Kezdve a háromszögű kompozícióval, amelynek csúcsán Szent Mihály arkangyal látható, aki felemelkedve egyúttal letaszítja Lucifert az alvilágba. Ahogyan a gonosz ellen harcoló Mihályt, a másik két főangyalt is a Szentírásból ismert jellemvonások alapján alkotta meg a művész. A bal oldalon Gábor főangyal áll előttünk, aki mindig Isten hírnökeként jelenik meg a Bibliában, itt ő az, aki Istenre mutat. A felfele mutató ujjal való ábrázolás szintén Leonardo da Vinci stílusát juttatja eszünkbe. A jobb oldalon a gyógyítóként szereplő Rafael főangyalt láthatjuk, a jobb kezét a szívére helyezi.
Habár a mű címe A három arkangyal, a festményen Lucifer, a fényhozó is megjelenik, aki a hagyomány szerint bukása előtt maga is a főangyalok közé tartozott. Elbukó alakja szöges ellentétben áll Mihály alakjával, aki az egekbe emelkedik, kiemelkedve a társai közül. Ezen ábrázolás két részre osztja a kompozíciót, utalva arra, hogy míg Gábor és Rafael küldetése az emberiséghez szól, addig Mihálynak az égi seregek vezetése jutott osztályrészül.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/40-es számában.
