Guido Reni 1575-ben Calvenzanóban látta meg a napvilágot. 1584 és 1593 között a flamand Denys Calvaert segédjeként tevékenykedett és fejlesztette művészi képességeit. 1595-ben nyert felvételt a Carracci-akadémiéra, ahol olyan művészek munkássága volt rá hatással, mint Annibale Carracci és Raffaello. Bár a barokk korban alkotott, határozottan elzárkózott Caravaggio erős naturalizmusától, ellenben fontosnak tartotta az antik eszményi szépséget korának emberei számára megeleveníteni. Alkotásai szerkesztésében felfedezhető egyfajta áramlás, amelynek ritmusa eleganciát kölcsönöz műveinek, és egyúttal az antik szobrászat jellegzetességeit is idézi. A következőkben egy olyan vallásos jellegű munkáját szeretnénk bemutatni, amely kiválóan reprezentálja stílusát és a fentiekben leírt könnyed szerkesztési metódusát.
Reni 1635-ben keletkezett festménye Szent Máté személyét jeleníti meg, aki az Újszövetségben mint Jézus egyik legközelebbi követője jelenik meg, aki egy volt a tizenkettő közül. Az evangéliumokban mint nagy megtérő áll előttünk, aki Jézus egyetlen szavára otthagyja a vámasztalt, és még aznap vendégül fogadja házában. Nemcsak hogy beengedi Jézust az életébe, de társainak is át akarja adni azt az örömöt, amit ő megtapasztalt, még akkor is, ha emiatt a farizeusok beszédtémájává válik. A Guido Reni által megformált férfialak már nem a megtérése kezdetén, hanem az élete alkonyán járó, bölcs férfi. Mint az evangélium egyik szerzője, szorgalmasan ír és figyel arra, amit az angyal mond neki. Tehát nem csak az élettapasztalatait írja le, amelyeket a Jézus követésében töltött három évben élt meg, hanem ezzel együtt mindazt, amit az Isten sugall neki. A festményen erős ellentétet képez az idős és a fiatal, a fény és az árnyék, mint ahogyan Máté életében is jelen volt a bűn és a megtérés, a birtoklás és annak elhagyása.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/39-es számában.
