Kolozsvár városában, mint az ország más településein is az élet szeptember 11-én felpezsdült. Úton-útfélen virágárusok szebbnél-szebb virágcsokraikat kínálták a szeretetre áhítozó, új tanévre készülő gyermekeknek és hozzátartozóiknak.
Mátyás király a lován ülve örvendhetett a köré gyűlő magyar ifjúságnak, a népes utódoknak, akik talán még őrá is gondoltak a hosszú nyár után, amikor csillogó szemmel köszöntötték egymást, tanítóikat, osztálynevelőiket. A szobor szomszédságában levő Szent Mihály-templom ódon falainak fő-fő gazdája még boldogabb lehetett, mert e számos tagot számláló sereg, a Báthory István Elméleti Líceum tanulói az ő házát, Isten házát szándékozott betölteni. Az ésszerű szervezésnek köszönhetően minden osztály jól meghatározott ülő- vagy állóhelyére talált a kitett jelzések alapján. A kíváncsiskodó, ünnepelni vágyó rokonok áhítattal léptek be a templomba, nehezen találva meg azt a szükséges, de kevés férőhelyet maguknak ez órácskára. A térségfoglaló diákok izgalommal teli beszélgetései szinte elnyomták az orgonajáték és az ének hangját, de Schuller Hajnal igazgatónő jó pedagógiai érzékkel egy mondattal csendet teremtett. Kezdődhetett a tanévkezdő ünnepség.
A konferáló, Kiss Benedek 10. C osztályos tanuló köszönetet mondott a templom földi házigazdájának, László Attila kolozs-dobokai főesperes-plébánosnak, aki befogadta e népes csapatot, szeretteikkel együtt. Így Isten áldását kérve indulhat e tanév kezdetén e sereg a tudás várának meghódítására.
A liturgiát koncelebrálók, Molnár Lehel piarista, László Attila főesperes-plébános, Vízi Zakariás címzetes esperes a piros színt választották liturgikus színnek. Ez a köznap színétől, a zöldtől ugyan eltérő, de az ünnepi alkalomhoz illő, mert még a kezdőénekben is így énekeltük és a Szentlélek Istentől kértük, hogy ,,szállj reánk, elmét derítő tiszta láng”. A segédkezők, Fodor György piarista konfráter és Csibi Levente gyakorlati éves papnövendék is készenlétben álltak a felvállalt szolgálat teljesítésére. Mi mindnyájan, akik új iskolai évet kezdünk, akár közvetve vagy közvetetten rászorulunk az égi segítségre, áldásra, hogy Istennek tetszően alakuljon életünk.
A főcelebráns kérte Isten Lelkének kiáradását a jelenlevő kis közösségre, hogy az Jézus és egymás iránt a testvéri szeretetben életre keljen és ezáltal megújuljon a föld színe.
A szentleckében (1Jn 3, 1-3) az azt felolvasó diáklány a Szentírás szavaival az Atya irántunk való mélységes szeretetét mutatta be, mert ő gyermekeivé fogadott bennünket, hogy eljuthassunk az ő színelátására. Vízi Zakariás, a Mária Szeplőtelen Szíve templom plébánosa az evangéliumban a szeretet parancsa által az életre vezető helyes utat mutatta meg: ,,Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”
László Attila főesperes beszédében megfogalmazta, hogy az iskola az életre nevel ugyan, de mi ennél többre vagyunk hivatottak. Isten emberségünk kiteljesedését szeretné, mert örök életre hív. Napjainkra az örök élet fényében tekintsünk. Éljünk úgy, hogy Istent és felebarátainkat szeressük. ,,Ettől legyetek még inkább báthorysok: szeretni és szeretve élni. Ehhez kérek bátorságot és erőt.” Felhívta a figyelmet arra, hogy jól nézzük meg, mit és kit érdemes követni, keresni. ,,Egyházcsaládunk fényképalbumára”, az őseink által megformált szobrokra, más művészi alkotásokban megmintázottakra irányította gondolatainkat, amelyek szentjeinkre emlékeztetnek. Életpéldájukon keresztül útmutatókat kapunk a szeretet színes, értékes skálájára, annak megélhető módjára. Jézus által az ,,élet teljessége a mienk”. Szeretve élve, tudásunkat gyarapítva, emberréformáló feladatainkat teljesítve, egymást segítve ebben, mienk lehet majd az élet teljessége.
A hét könyörgésben a kisiskolások a Szentlélek ajándékaiért esdekeltek. Kérték, hogy istenfélelemben, az ő jótanácsaival, Krisztus tanítására nyitott értelemmel, a tudományban hitük ápolásában is elmélyülve, a jámborsággal alázatra törekedve, Isten akaratát bölcsességgel elfogadva, a nehézségekben is új erőre kapva teljesedő életet éljünk.
Áldást kérve a tanévkezdő gyermekekre, közösen elimádkoztuk az Úr imáját, a Miatyánkot, majd Mária oltalmát kértük az Üdvözlégyben.
Az igeliturgia ünnepi áldással zárult, hogy a háromszemélyű egy Isten megőrízze a szíveket a jó munkálására.
A közös együttlét a világi elöljárók beszédeivel folytatódott. Elsőként Schuller Hajnal igazgatónő szólt az egybegyűltekhez. Idézte az ünnepi meghívóban szereplő mondatot: ,,Vos estis sal terrae… vos estis lux mundi” ami annyit jelent, mint ,,Ti vagytok a föld sója… ti vagytok a világ világossága” (Mt 5, 13-14). A diákokat a világ világosságának nevezte, akik a tanév folyamán magukra ölthetik az emberré válás, a tudás, a lelki és szellemi gyarapodás kelméjéből szőtt új köntöst. Vallotta, hogy jó az, ha a templom és az iskola ,,szerves egységgé formálódik”, mint e napon is, az iskola 444. tanévnyitóján, mely nap, a szeptember 11., egybeesik a piarista rend alapítójának, Kalazanci Szent Józsefnek a születésnapjával. A nevelést közös felelősségként említette, melynek alanya a diák, célja pedig az ő felnőtté válása. Majd képes lesz a tanulási folyamat kapcsán egyedül döntést hozni, fejlődni, változni, szeretni, s nagyként felelősséget vállalni másokért és önmagáért. Az előkészítő osztályosokat bátraknak nevezte, mert megtették a ,,nagy lépést az óvoda világából iskolánkba”, ahol, amint Csanádi Imre költő szavaival is fogalmazott, ,,betűk hívnak útrakelni, a világot megismerni”. Az ötödikeseket is külön köszöntötte, akik elengedve tanítójuk kezét ,,az általános iskola élményparkjába” léptek, ahol ,,különféle tudományok” megállóival ismerkedhetnek. A kilencedikeseket óva intette: ne a birtoklásra törekedjenek, hanem inkább a szívük bels őértékeire, a tudásuk és hitük gyarapítására.
A minden diákot érintő új tanügyi törvényről is szólt, mely még nem kíván alkalmazást. A tanulás terén megvalósításra váró feladatnak a kitartó munkát, az önnevelést, a még pontosabbra, a még szebbre való törekvést tartotta. A virtuális világ túl sok fölösleges információáradatából, a hamis közösségi média csapdájából kivezetõ útnak a valós iskolai közösségek megtartó erejét tartotta. Jó óvakodni a hamis igazságok követelésétől, a hamar sztárrá válás megtévesztő irányzataitól. Az ,,egészséges fejlődéshez, szellemi gyarapodáshoz” energiára, bölcsességre, erőre van szükség, hogy a ,,biztonságos közösséghez való tartozás élményét” megtapasztalhassák a diákok. A szülőket arra kérte, hogy figyeljék és segítsék csemetéjük fejlődését. Működjenek közre a pedagógusokkal, hogy a közös erőfeszítésük győzelemmé váljon a világ felett, ne a tévutak áldozataivá váljanak neveltjeink.
Szabó Gábor tanfelügyelõ Kolozs megye főtanfelügyelőjének, Marinela Marc tanárnőnek tanévkezdő üzenetéből szemelgetett. Tanfelügyelőink az új tanév, új elvárásainak, reményeinek való megfelelést megvalósíthatónak tartják, ha a pedagógusoknak és diákoknak megfelelő közeget biztosítunk a tanulás folyamatához. A kolozsvári oktatást színvonalasnak nevezte a tavalyi év országos vizsgákon szerzett eredményeinek alapján. A tanároknak, tanítóknak javasolta, hogy járjanak elöl jó példával mind a tudás, mind magatartásuk terén. Tanácsolta, hogy óvjuk gyermekeinket az erőszak és a kábítószer veszélyeinek káros behatásaitól, mert csak így tudnak biztonságban növekedni. A gyermekek figyeljenek pedagógusaikra, hogy az általuk továbbadott értékek jó talajra találjanak. Így válhatnak a globalizálódó világ hasznos tagjaivá. A jövőbeli 2024-es tanévzárás sikerességéhez elengedhetetlennek tartotta a barátságok létrejöttét, de a gyermek-pedagógus-szülő szoros együttműködését is.
Oláh Emese alpolgármester különös szeretettel szólt a tanulókhoz. Örömét fejezte ki, mert beléptekor a Szent Mihály-templomot gyermekzsivaj töltötte be. Ez jövőt, életet jelent. A könyv és tanulás szeretete mellett szorgalmazta az igaz barátságok létrejöttét, mely által az emberi értékeket ápolhatjuk. Megfigyelte, hogy az ünnepség elején meglátott megszeppent, könnyes arcok az ünnepség alatt mosolygóssá váltak, ami csak azt tükrözi, hogy ,,közösségben, együtt jó lenni, jó együtt tanulni”. A gyermekek, ifjak nevében köszönetet mondott a szülőknek, pedagógusoknak mindazért, amit értük tettek és tesznek, mert ők azok, akik felkészítik őket a ,,nagybetűs életre”.
Ezt követően Galdy Panna-Borbála I. D osztályos tanuló Romhányi József Nyúl iskola című, tanévnyitóra illő versét szavalta. A piarista himnusz felcsendülésével és az osztályok rendezett kivonulásával zárult az iskolakezdő ünnepség.
A szentély, a templomhajó padjai, a padsorok közti terek lassan üressé váltak, de az örökmécses most is jelezte, hogy a tabernákulumban jelenlevő Jézus mindenkit visszavár. Az orgonajáték is elhalkult. Ilyenkor, a csendben veheti észre az ott még tébláboló, hogy a kántor, jelen esetben, Geréd István áldásos munkája mennyire szükséges, mert általa szebbé, felemelőbbé, változatosabbá alakulnak a rendezvények, templomi események, szentmisék.
Az iskola megkezdődött. Még e napon a diákok pihenhettek. Egy kicsit visszapillanthattak a Mátyás szobor körül a beszélgetésekben a nyárra. Egy ilyen találkozó után még sokaknak mondanivalójuk volt egymásnak. Mások a megörökítésen fáradoztak a fotózkodások által, de voltak kik már a holnapra gondoltak, az új tanárokra, tantárgyakra. Vajon milyen lesz? Isten segítségével, őhozzá igazodva, napjainkat az örökélet fényében szemlélve talán szebb és sikeresebb lesz a tanév, főleg ha hagyjuk, hogy testvérünk, Jézus mellénk szegődjön szeretetre irányuló tanácsaival.
Bíró Jolán-Ilona
