A tanévkezdés kapcsán minden elképzelhető jót és szépet, motiválót elmondtak már az évek folyamán, és ezekhez hozzátenni bármi újat szinte lehetetlen. Kivéve persze az egyedi perspektíváinkat, a saját élettörténetünket, helyzetünket… mert ezek azok, amelyek igazán eldöntik az újabb és újabb tanéveink hangsúlyait, értékeit. Összeállításunkban igyekeztünk különböző életállapotúakat, tanárt, diákot, lelkipásztort megszólítani, hogy az alkalmi beszédek keretén túl osszanak meg velünk néhány útra való gondolatot, amely a tanév alatt hamuban sült pogácsánk lehet.
A közhelyesnek kimondott tétel, mely szerint „a lelki életben nincs vakáció”, igenis helytálló. Az iskolai tanulmányi rendszerrel sajnos a köztudatba az is átment, hogy ha vakáció van, az mindenre igaz, így a lelki dolgokkal se kell foglalkozni. A plébániák és lelki közösségek azon törekvése, hogy a nyár folyamán fenntartsák a lelki életbeli igényességet, sok akadályba ütközhet. A tapasztalat azt mutatja, hogy a zarándoklatok, a táborok és a lelki programok sokkal többet adnak a gyerekeknek és fiataloknak, mint az egész év során padban meghallgatott hitelvek összessége. Minden zarándoklat után, amelyen fiatalok is részt vettek – tapasztalatom szerint –, életformává vált számukra a rózsafüzér imádkozásának a gyakorlata. Egész tanév során nem lehet úgy megtanítani a rózsafüzér-imádságnak és egyéb lelki segédeszközöknek a fontosságát, mint ahogy elsajátíthatják és használhatóvá válik a nyár folyamán. A nyár a lelki élet gyakorlatának ideje és terepe. Azt látom, hogy az, aki nyár folyamán lelki impulzusokat kap, az rendezettebb és biztosabb iskolai évnek vág neki.
Az iskolakezdés magában hordozza a nyár élményeit, de ha ez sokaknál vakfolt lelki értelemben, akkor nem lehet jól építkezni. Azok a gyerekek és fiatalok tudnak jól előre haladni, akik nem nemcsak elméleti hittel rendelkeznek, hanem akik tapasztalják is segítséggel, hogy hitünk „hordható ruha”. Számos jó program kínálkozott a nyár folyamán, hogy építkezni lehessen. Dicsérni szeretném az egyházmegyénk minden fiatalt megcélzó szervezéseit, és a ministránstábor, a plébániái bibliatáborok, valamint a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó lelkes megszervezőit.
Ezek a nyári tapasztalatok igazi barátságokat és kapcsolatokat szőttek, így is erősítve a sok kihívással szemben a fiatalok hitben való megmaradását. Tudomásom van arról, hogy az ilyen közegek által született barátságok később, az iskolai idő alatt is jó támasznak bizonyulnak, sőt még online is együtt imádkoznak az egymástól nagy távolságra élő, de lélekben közel került fiatalok.
A nyár azért van, hogy jobban megszorítsuk Isten kezét, aki nem engedi el soha a mi kezünket. Ezen az alapon igazi, kiegyensúlyozott és Istenben gyökerező tanévnek vághatunk neki. Sok áldásban lesz része annak, aki a nyár folyamán is Istennel halad, mert a lelki életben nincs vakáció! Balla Imre korondi plébános
A nyári szünetben a lelkünk is pihenjen
Közeleg az iskolakezdés, és fontosnak tartom, hogy a nyári szünet alkalmával ne csak fizikailag pihenjük ki magunkat, ne csak a testünket kényeztessük, hanem a lelkünk is megpihenjen. Ennek pedig szerintem a legjobb módja, ha Istenben pihen, nyugszik meg. Ilyen szempontból számomra a nyár csúcspontja Taizé volt, ahol megtapasztalhattam, hogy a léleknek csendre, egyszerűségre és imára van szüksége ahhoz, hogy békére, nyugalomra leljen. Mindenki nagyon nyitott volt a bibliai tanításokon, beszélgetések alatt, ami még jobban megerősített abban, hogy igenis, mi mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Sokat segített a lelki felüdülésben a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó is, hiszen több száz velem egykorú fiatallal lehettem egy légtérben, az élő Isten közelségében. Sikerült mélyen megélni a találkozó fénypontját, a szentségimádást. A kegytemplomban, a szentélyben ülve megérintett Krisztus jelenléte, az ő irgalma és szeretete. Együtt vettünk részt dicsőítéseken, támogattuk egymást a hitben. Úgy gondolom, hogy ezek a tapasztalatok mind-mind segítenek a következő tanévben, hogy odaadóan tegyek eleget kötelességeimnek, hogy igazán figyelni tudjak a körülöttem lévőkre. Tudok majd merítkezni ezen élményekből, felhasználni lelki táplálékként a mindennapok megpróbáltatásai közepette. Somodi Tamás, Marosvásárhely, 10. osztályos tanuló
Szeptember a váltás ideje
A szeptemberi lágy szellő fuvallatában megszólaló első csengőszó mindig a nyár önfeledtségének utolsó másodperctöredéke. Bár rendkívül rövid idő, mégis pont elég arra, hogy szemünket lehunyva visszaemlékezzünk az elmúlt három hónap elméletileg nyugodt szabadságára. Nekem ez a pillanat mindig búcsú… búcsú a déli órákban történő reggeli ébredéstől, búcsú a kürtőskalács édes illatától, búcsú a naplementével ékesített mezei sétáktól, búcsú egy-egy embertől, a minőségi időtől, amit a korlátlan nyár lendületében bármikor nekik ajándékozhattam… Hogy mi van ilyenkor a lelkemben? Hála! Hála a zsongásban ritkán előforduló csendért, hála a rendszertelenségben összezsúfolódott értékes programokért, a fárasztó biciklitúrákért, a melegben lehűsítő, csajos „jeges kávézásért”, a nyár szétszórtságában (nehezen) kitartó zenekaros próbákért, a munkáért (mert az mindig családdal együtt töltött időt jelent), hála az olykor egyéni, olykor családi kiruccanásokért, a lengyelországi zarándoklatért, a CSIT-ért, a családi nyaralásért, a testvéreim felhőtlenül boldog kacajáért, és minden nyári vitáért, amit aztán úgyis egy szeretetteljes öleléssel zárunk. Amint mindezt végigpörgetem magamban, talán könnyel telik meg a szemem, s eszembe jut, hogy a szeptember az váltás… vissza a rendszerbe, a sokszor egyforma hétköznapokba, vissza a város olykor túl nagy ricsajába, távol az otthontól s a szobám biztonságot adó kicsiny pihenősarkától. Vissza az emberek közé, a kollégiumba, vissza az osztályterembe, a középső padsor harmadik sorába, tanulás, vizsgák, programok, pluszórák… tanulás!
Összekulcsolom a kezem, tudom, hogy a nyár csodálatos pillanatai Isten jelenlétének köszönhetőek, ő ott volt minden mosolyban, minden ölelésben, minden fáradt percben, minden szórakoztató pillanatban. Mosolyra húzódik a szám, s már nem is érzem tehernek, hogy iskolát kezdünk. Hiszem, hogy Isten jelenléte az új tanévben is végigkísér, és beragyog minden sulis vagy nem sulis nehézséget. Így már jöhet az új tanév! S hogy mivel kezdem? Hittel és imával Lörincz Hanna, Korond, 12. osztályos tanuló
Az Úr csapatában játszva…
A nyár nekem mindig a szabadságot és a pihenést juttatja eszembe, amikor alkalmam nyílik nyugodt szívvel élvezni a semmittevés örömét. A szoros iskolai programok lazulásával arányosan a Teremtővel való kapcsolatom is lazulni kezdett, és felváltotta a folyamatos nyári programok pillanatnyi varázsa és a rengeteg lustálkodás. Ez a pihenés meglepően jól esett a testemnek, de egy idő után egyhangúvá tette a napjaim, és emellett még boldognak sem éreztem magam. Elérve a lassú felismerést, miszerint a lelkemnek azért ennél sokkal többre lenne szüksége, elkezdtem minél inkább olyan programokat szervezni magam számára, amelyek lelkileg is feltöltenek, és egyre jobban figyeltem arra, hogy lelkileg hogy vagyok. Ezek a programok meglepően gyorsan és észrevétlenül csenték el a pihenés által felhalmozott energiát, de közben egy olyan mértékű lelki békét, szabadságot és őszinte boldogságot adtak, hogy sosem éreztem, hogy elfáradnék. Így a suli előtt pár nappal nem érzem magam olyan bombasztikus formában és energikusan, de a lelkem ebben az enyhe fáradtságban is szárnyal. E nyár után az egyetlen dolog, amit magamban hordozva fogok iskolapadba ülni, az az, hogy mivel az Úr csapatában játszom, bombabiztos a győzelem, így csak egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat az év. Páll Kincső, Korond, 12. osztályos tanuló
Az írások megjelentek a Vasárnap 2023. szeptember 10-ei lapszámában.
