Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából avattak emléktáblát a szatmárnémeti püspöki palotában annak tiszteletére, hogy ott van elhelyezve az erdődi várkápolnának az oltára, amely előtt a költő házasságot kötött Szendrey Júliával. A jelenlévők megtekinthették Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságlevelének másolatát is.
Szeptember 8-án a püspöki palotában nagy számban egybegyűlteket Schönberger Jenő megyés püspök köszöntötte, majd idézett Petőfi Kerényi Frigyeshez írt Úti leveleiből, amelyben mérhetetlen örömmel számolt be arról, hogy szeptemberben megházasodik, feleségül veszi Szendrey Júliát. „Az, aki a másik embernek azt mondja: szeretlek, mintha azt mondaná: te soha nem fogsz meghalni, Gabriel Marcel egzisztencialista filozófus szerit. Hiszen az igazi szeretet örökkévaló – a házasság szentségében erre kérnek áldást és megerősítést az oltár előtt egymásnak hűséget fogdók. Meggyőződésem, hogy anno Sándor és Júlia is úgyanígy érezte ezt, mint minden jegyespár” – mondta. Hangsúlyozva: hiszi, hogy ez az oltár a jelen korban is a keresztény családról szóló üzenet közvetítője. „Család, légy azzá, ami vagy – az élet és a szeretett közössége. A Petőfi családnak még egy kerek évet sem engedélyezett a gondviselés, mégis hiszem, hogy szeretetközösségük Isten országában beteljesedett” – fogalmazott a főpásztor.
Magyarország kolozsvári konzulja, Demeter Stefánia Katalin Szerb Antal Magyar irodalomtörténetének soraival nyitotta ünnepi beszédét, hangsúlyozva: Szerb Antal értékelésének időtálló és igaz voltát mi sem jellemzi jobban, mint hogy a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágban, ahol magyarok élnek Petőfi nem csak emlékműveken, utcák vagy terek megnevezésében él számukra – a magyar irodalom és a Petőfi életmű mindannyiuk, mindannyiunk számára élő örökség, viszonyítási pont és összetartó erő. „Idén nem csak Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját ünnepeljük: 200 éve született Madách Imre, 200 éves a Himnuszunk. A Kárpát-medence minden négyzetkilométerére juthatna egy-egy emléktábla vagy szobor, s bár mindannyiuknak nem lehet szobrot, emléktáblát állítani, ezek mégis fontosak, mert nem önmagukban állnak – Petőfi mellett megjelenik Arany, a márciusi ifjak, Bem apó, Szendrey Júlia.
Az emléktáblák fontos eszközök történelmünk és kultúránk, a közösség építésében és az identitás megerősítésében” – mondta, Pilinszky János Petőfihez írott levelének részletével zárva gondolatait: „Egy dolog van azonban, amit Náladnál tisztábban senki nem képvisel. És ez az igazmondás. Itt mindig Hozzád fordulok. Add, hogy veszélyeztetett alkatom és korunk labirintusában vergődve mindig vágyakozzam az egyenes útra, a Szép Szóra, egyszóval – az igazságra.”
Pataki Csaba tanácselnök és az RMDSZ megyei szervezetének elnöke elsőként azoknak mondott köszönetet, akik közel két évszázadon keresztül megőrizték azt az oltárt, amely előtt a jegyespár kimondta a boldogító igent 1847. szeptember 8-án.
Petőfi születésének 200. évfordulója alkalmából szobrot is avatnak október 30-án
Kereskényi Gábor polgármester és az RMDSZ városi szervezetének elnöke felidézte: Petőfi Sándor rendkívül kedvelte a vidékünket. 1846-ban a 23. életévében járó költő „az ígéret földjének” nevezte Szatmárt, ahová a barátság legönzetlenebb szeretete és a szerelem kötötte, és amint azt mondta, ez az időszak „a múlandó ifjúság s a múlhatatlan szerelem” kora volt számára. Születésének 200. évfordulóján Szatmárnémeti méltósággal és büszkén emlékezik nemzetünk egyik legnagyobb költőjére. Ezen emléktábla avatásán kívül az István-téren egészalakos bronzszobrot állítunk október 30-án.
Petőfi eszméi ma is aktuálisak, és verseiben élnek tovább. Azt üzenik, hogy feladataink vannak, amelyek elől nem bújhatunk el, és ha kell, a legnagyobb áldozatot is meg kell hoznunk, hogy megvalósítsuk azokat. „Legyen ez mindannyiunk számára követendő példa, hogy az nemzet, amelyet Petőfi annyira szeretett és védett, évszázadok múlva is itt legyen a Kárpát medencében” – mondta a polgármester.
A köszöntőket követően Schönberger Jenő püspök és Demeter Katalin közösen leplezték le a kápolna bejáratánál elhelyezett emléktáblát, majd Heinrich Andrea, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum magyartanára tartott előadást Petőfi élete utolsó három évének eseményeiről. Mint kiemelte, Petőfi életszeretete nem csak verseit, de ezt az oltárt is hátrahagyta, amely egyben tükör és önvizsgálat is arról, hogy mi hogyan szeretünk – és ebben az életszeretetben és szeretetben Júlia méltó szellemi társa volt a költőnek, igyekezett minél jobban megérteni Petőfit.
Szabó Kinga Mária
Forrás: Friss újság
